21 - az utolsó rész

Sziasztok mucikáim! Hát ugye úgy volt, hogy még öt rész és befejezem a blogot. Kicsit változott a terv. Ez lesz az utolsó rész. Nem kell tovább írnom, mert ez akkor lesz tökéletes, ha most befejezem. Remélem nem haragszotok, bár tudom, hogy sokan örülnek annak, hogy végre vége. Mindegy.

Idegesen járkáltam a folyosón. Lassan már három órája ebben a rohadt kórházban vagyok. Mi van már? Hirtelen az ajtón kilépett egy fehér köpenyes ember. Szemével minket nézett.
- Melyikőjük Mr Styles? - kérdezte mély hangon.
- Én - mondtam gyorsan, majd közelebb léptem a dokihoz. - Valami baj van, ugye? - néztem rá komolyan, mire elhúzta a száját.
- Úgy hívják, hogy korai szülés - kezdett bele, majd belelesett a kezében tartott papírba. - Nos tudja...
- Ne haragudjon, de elmondaná végre, hogy mi a helyzet a menyasszonyommal és a kislányommal? - kérdeztem idegesen. Ajkamba haraptam, mire a férfi elmosolyodott.
- Jól lesznek. Elizabeth még pihen, a kicsit pedig most látják el. Azt hiszem, hogy még egy ideig bent kell tartanunk őket. Be szeretne jönni? - kérdezte a doki mosolyogva, mire bólintottam, és bementem az ajtón. Eli az ágyon feküdt. Szemei csukva voltak. Halványan elmosolyodtam, majd mellé léptem. Leültem az ágy szélére. Megfogtam a kezét, közben végigsimítottam arcán. Pillái megremegtek, majd kis résnyire ugyan, de kinyitotta a szemét.
- Hogy vagy? - mosolyogtam.
- Fáradtan - adta meg az egyértelmű választ, hiszen nem régen esett át egy császáron. - A rohad életbe is, de legalább kijött valahogy - nevetett fel. - Beszéltél az orvossal?
- Igen. Azt mondta, hogy minden oké lesz.
- És Darcy?
- Ő is rendben van.
- Akkor jó - mosolyodott el fáradtan, majd megszorította a kezem. - Apa lettél.
- Hm. Szülők lettünk - mondtam, majd nyelvemmel kicsit megnedvesítettem ajkaimat.

Két évvel később

Ásítva néztem a faliórára, ami fél tizenegyet mutatott. Összecsaptam a tenyerem, majd mosolyogva néztem a kislányomra.
- Darcy ideje aludni - térdepeltem le mellé, majd végigsimítottam puha arcán.
- Még ne! - sikította és tovább játszott a színes kockával. Elmosolyodtam, majd felkaptam az ölembe és csikizni kezdtem, mire hangos nevetésbe kezdett.
- Megyünk fürödni? - mosolyogtam rá, mire heves bólogatásba kezdett. - Na gyere kicsim - karomba zártam őt, majd felvittem a fürdőszobába. Leraktam a szőnyegre. Míg játszott és meleg vizet engedtem a kádba és mindenféle illatos tusfürdőt tettem a vízbe. Levetkőztettem Darcy-t, majd a kádba helyeztem.
- Ne menj el - kérte, mire elmosolyodtam. Nagy kék szemeivel érdeklődve nézett rám. Megráztam a fejem, majd leültem a szőnyegre.

- Kész vagy? - kérdeztem úgy húsz perc múlva.
- Még nem - mondta Darcy és csapkodni kezdte rám a vizet.
- Hé! Na szállj ki, mert ráncos leszel - nevettem fel, majd kiemeltem a vízből. Áttöröltem könnyed testét, majd ráadtam egy köntöst. - Megyünk aludni? - kérdeztem, közben megfogtam a kezét és átsétáltunk a hálószobába.
- Aludhatok veled apu? - nézett rám tengerkék szemével.
- Szeretnél? - kérdeztem, mire bólogatni kezdett. - Csak akkor, ha megígéred, hogy jó kislány leszel - kinyitottam a szoba ajtaját. Eli az ágyban feküdt és édesen szuszogott. Lefeküdtem mellé, majd felvettem Darcy-t és a mellkasomra helyeztem. Hátát simogattam, miközben egy puszit nyomtam a hajába. Eli egy kicsit mozgolódott, majd fejét a mellkasomra hajtotta, Darcy mellé. Mosolyogva néztem őket.
Úgy tűnik mégis csak felnőttünk a szülői feladatra. Már nem csak magamra kell ügyelnem, hanem két elbűvölő lányra is. A családomra.

20 - mozgalmas este

 Sziasztok husik! Na meghoztam a következő részt, amivel eléggé elkéstem, amit tényleg nagyon sajnálok is, de most itt van. Mostanában eléggé szétszórt vagyok.A részről csak annyit, hogy gyorsan írtam és megeshet, hogy értelmetlen, de áááá. :D Megpróbálom gyakrabban hozni a részeket. Ja tényleg! Mindjárt vége Harry és Eli románcának. Nem, nem szakítanak, de a blogot egyszer be kell fejezni. Amit meg is teszek úgy öt rész múlva. Nem tudom, hogy szeretnétek-e, ha kezdenék egy új blogot, persze csak akkor, ha az Impossible-nak teljesen vége. Ó, de fog ez nekem hiányozni, na mind egy. Most inkább csak jó olvasást kívánok! És sajnálom, hogy ilyen borzalmasra sikeredett ez a rész, de elég rosszul éreztem magam, amiért ilyen későn hoztam. Ajjjjj! Mindegy! Alszok! xd Jó olvasást.

Fáradtan huppantam le a kanapéra. Kezemet a pocakomra raktam, majd szóltam Harry-nek, hogy kapcsolja be a tv-t.
- Szóval - nyújtja el az ó betűt, mire értelmetlenül néztem rá. Mivel nem folytatta tovább rákérdeztem, hogy mit szeretne.
- Mi a baj? - mosolyogtam, majd Harry átült mellém.
- Szeretnél ma valamit csinálni? - nézett rám, mire megráztam a fejem.
- Inkább csak pihenni. Mármint csak akkor, ha nem baj - mosolyodtam el.
- Ó, az jó. Tudod Louis mondta, hogy elmehetnénk bulizni. Ilyen pasis estét tartunk és, ha nem baj, akkor elmegyek vele - magyarázta, mire elnevettem magam.
- Szerintem ez jó ötlet. Mindenkinek kell egy kis kikapcsolódás. Te a haveroddal bulizol én meg végre kialszom magam - vigyorogva dőltem hátra a kanapén.
- De akkor nem baj, hogy itt hagylak? - kérdezte kíváncsian, mire közelebb csúsztam hozzá, és fejemet a vállára hajtottam.
- Nem baj. Érezd jól magad. Miattam meg ne aggódj. Elleszek - mosolyodtam el, és kicsit megszorítottam a kezét.
- Tényleg? Nem szívesen hagylak itthon, egyedül - hallottam meg Harry hangját. Kezével a hasamat simogatta.
- Nem lesz semmi baj, ha meg igen, akkor úgy is hívlak. Ne aggódj már - nevettem fel. Éreztem, ahogy Harry belepuszil a hajamba, majd kikászálódik mögülem és az emeletre szalad.

Nehezen tápászkodtam fel a kényelmes kanapéról. Zavarodottan tipegtem a bejárati ajtóhoz. Harry és Louis már vagy két órája elmentek itthonról, anyuék meg miért csengetnének? Kinyitottam az ajtót és egy szőkehajú, mosolygós lány állt mögötte.
- Szia. Segíthetek? - kérdeztem, miközben arrébb álltam, hogy be tudjon jönni.
- Szia. Gondolom még nem ismersz. Perrie Edwards vagyok, Zayn barátnője - ó, szóval ő a DJ srác csaja. Meg kell hagyni; Harry-nek furcsa haverjai vannak.
- Nagyon örülök. Ne vedd sértésnek, de tulajdonképpen miért jöttél? - kérdeztem furcsán.
- Harry mondta, hogy eléggé egyedül vagy, és gondoltam benézek - mosolygott, majd lehuppant a kanapéra.
- Ó szóval azért küldött, hogy nyomozz utánam? - vigyorogtam Perrie-re, mire elnevette magát.
- Inkább csak biztonságban szeretne tudni. Ne aggódj, én vigyázok rád - kacsintott, majd mind a ketten nevetni kezdtünk.

Harry szemszöge

Mosolyogva hallgattam Niall beszámolóját, ami abból állt, hogy hogyan is jött össze Cher-el, a mostani barátnőjével.
- Mi van veled haver? - kérdezte halkan Louis, nehogy megzavarja szőke barátunkat. - Úgy vigyorogsz, mint egy idióta.
- Semmi. Jó újra így együtt. Így öten - mosolyogtam csillogó szemmel.
- Tényleg jó, de ugye nem fogod elbőgni magad? - húzta el a száját, mire a vállába bokszoltam. - Jó, értem én.
- Mi lenne, ha keresnénk egy normális bulit? - állt fel hirtelen Liam a székéből. Na igen. Ez a mi kis bulink, annyiból állt, hogy kiköltöztünk a kertbe beszélgetni és sörözni. Persze ez a "keressünk egy igazi bulit" mindenkinek tetszett, kivéve Niall. Ő megsértődött azon, hogy Liam nem engedte elmesélni az ő kis szerelmes történetét.

- Na igen! Ez már buli! - ordította Liam, miközben beléptünk a Dark Angels nevezetű híres szórakozóhelyre. Nem sokszor voltunk itt. Túl sok dolog történik itt.
- Oké. Íme a szabályok! Senki ne igyon semmit! - kiáltott Louis. A legtöbben elég hülyén néztek, de én igazat adtam neki. Nem akarok reggel a kuka mögött ébredni egy prostituálttal.
- És felbontatlan üvegből lehet? - húzta fel az egyik szemöldökét Zayn.
- Csak akkor, ha tényleg nincs felbontva! - mondta Louis, majd mindenki faképnél hagyta és a táncparkett felé mentek, kivéve engem. Mosolyogva néztem körbe. Mindenhol táncoló alakokat láttam. Be kell ismernem a rúdtáncosokat is jól megnéztem, de csak tisztes távolságból.
- Harry, ésszel! Téged otthon vár egy nagyszerű lány és egy nagyszerű kisbaba - veregette meg a vállam Louis, majd ő is a táncolók közé ment. Közelebb mentem a DJ-hez, majd én is táncolni kezdtem. Bár én ezt nem nevezném táncnak. Inkább csak ugráltam, mint egy idióta. A lányok körém álltak és hozzám dörgölőztek, közben gyakran látogattam el a bárpulthoz is. Volt bennem már némi pia, de nem voltam részeg. Hajnalig élveztem a lányok társaságát, majd valaki elrángatott tőlük.
- Mi a szar van? - förmedtem Liam-re. Tekintetem meglágyult, ahogy láttam az ő ideges és kétségbeesett tekintetét.
- Gáz van. Most hívott Perrie - dadogott. Kereste a szavakat, amiket csak nehezen talált meg.
- Eli - kaptam a szám elé hirtelen, majd kirohantam az épületből. Niall, Liam, Zayn és Louis követtek.
- Harry állj már meg! - kiáltott utánam Niall. Hirtelen megálltam, majd a térdemre rogytam.
- Én még erre nem vagyok kész! - túrtam bele a hajamba.
- Fejezd be, oké? A barátnőd éppen most fogja megszülni a te kibaszott gyereked, és te így viselkedsz? - állt elém Louis. Tekintetéből áradt a idegesség. - Szedd össze magad! - Ordította a képembe, majd arcomon a tenyerét éreztem meg.
- Áu! - néztem rá kétségbeesetten.
- Megérdemelted! Na most akkor felállsz, hívunk egy taxit és elmegyünk a kórházba! Érted? - Ült le velem szembe. Fogalmam sincs, hogy mi van velem. Én vártam legjobban, hogy Darcy végre megszülessen, de ez most nem jó. Nem most kéne. Van még egy hónapunk! Baj van! Idegesen turkáltam a hajamban. Legszívesebben kitépném az összeset. De most nekem kell erősnek maradnom. Ott kell lennem mellette.
- Hívd azt a taxit! - mondtam hirtelen, majd feláltam a hideg földről.

Mind az öten rohantunk a kórház hosszú folyosóin, miközben a 54-es kórtermet kerestük. Felszabadultabb lettem, ahogy megláttam Perrie szőke haját, az egyik ajtó előtt. Idegesen futottam oda hozzá.
- Srácok! - kiáltott fel és megölelt mindannyiunkat.
- Mi történt? - kérdezte Zayn izgatottan, majd hanyagul átlendíti a karját Perrie vállán. Meg kell hagyni; aranyos látvány.
- Látni akarom őt! - néztem a többiekre, majd kínosan elmosolyodtam.
- El se hiszem. A kis Harry Styles apa lesz - sikított fel Niall, közben elvékonyította a hangját. Igaza van. Apa leszek. Örülök, de az idegességem nem múlik. Valami baj van.

19 - meglepetés

Drága olvasóim! Sajnálom, hogy ilyen későn hozom a részt, de csak most volt időm írni. Csalódott voltam, vagyis még most is az vagyok, ugyanis az olvasóim kezdenek elhagyni. Egész nap csak ezen gondolkoztam. Mit csináltam? Tettem valamit, ami nem tetszik? Igen, tudom, hogy voltak olyan részek, ami miatt még most is fogom a fejem, hogy ezt mégis, hogy mertem kirakni, de az már a múlt. Azon dolgozom, hogy a blogból a legtöbbet tudjam kihozni. Bevallom a terveim között egyáltalán nem szerepelt az, hogy Eli terhes lett így nehezebben tudom megalkotni a részeket, de igyekszem. Szeretném, ha leírnátok a véleményeteket! Jó olvasást.

Idegesen járkáltam a házban, közben a telefonomat szorongattam a kezemben és csak arra vártam, hogy végre megszólaljon. De nem történt semmi.
- Harry. Aludnod kéne - hallottam meg egy jól ismert hangot a hátam mögül. A dühtől fortyogva fordultam meg. Próbáltam lehiggadni, bár nem volt túl egyszerű.
- Nem. Nem kell - ráztam a fejem és még jobban szorítottam a telefont. Louis aggódó tekintettel nézett rám. Tudom, hogy csak jót akar, de ez most a legkevésbé sem érdekel. Csak Eli-re tudok gondolni és reménykedem, hogy minden rendben van vele és a babával.

Eli szemszöge

- Hozzak még valamit? - mosolygott rám Amy, a régi barátnőm. Azt hiszem, hogy már vagy hat éve nem is találkoztunk, de most szükségem volt rá.
- Nem köszönöm - mosolyogtam vissza, majd lehuppantam az egyik kanapéba.
- Elmeséled? - sóhajtott, közben hol az arcomat, hol a hasamat nézte. Elmosolyodtam, majd bólintottam.
- Összejöttem Harry-vel. - Mondtam hirtelen, mire köhögni kezdett. - Jól vagy? - kérdeztem ijedten.
- Persze - köhögött még egy utolsót, majd összeszedte magát. - De ő nem a te...
- Testvérem? - vágtam közbe. - Nem. Kiderült, hogy örökbe lettem fogadva, közben teljesen beleestem Harry-be és lefeküdtünk azután összejöttünk. Terhes lettem, boldog voltam, elszöktem, kórházba kerültem, onnan elmentem és most itt vagyok. - zártam rövidre.
- Te jó ég - képedett el. - Én sajnálom, vagy nem is tudom. Miért nem mész vissza Harry-hez? - kíváncsiskodott, mire nagyot nyeltem.
- Elegem van belőle. Olyan felhőtlen az életünk. Nekem szükségem van arra, hogy valami apróságon összevesszünk, majd Harry valami aranyos kis dologgal kiengeszteljen. Érted? - magyaráztam. Hevesen bólogatni kezdett.
- Ez természetes. Nem akarod, hogy unalmasan teljenek a mindennapjaid.
- Igen. Eddig mindig volt valami. Ott volt Finn halál. Az lefoglalt. Azután Harry és én... szóval lefeküdtünk, utazgattunk, lefeküdtünk, kiderült, hogy nem vagyunk testvérek, lefeküdtünk, sírtam, drogoztam, összevesztünk, lefeküdtünk, terhes lettem. Az izgalom eddig ott volt, de most már nincs. - húztam el a számat. - Nagyon szeretem őt, Amy.
- Tudom édesem. - Mosolygott, majd átölelt. - Hívd fel.
- Igazad van. - suttogtam, majd elengedtünk egymást és tárcsáztam Harry számát. Három csörgés után felvette.
- Eli? - szólt bele hirtelen.

-Szia, édes - mondtam lassan. Fogalmam sincs, hogy mi okozta, talán Harry hiánya, vagy az elmúlt pár nap, de teljesen elérzékenyültem. Halkan sírtam, közben Harry aggodalommal teli hangját hallgattam, ahogy éppen próbál leszidni.
- El sem hiszem. Nagyon aggódtam. Egész éjjel nem aludtam. Miért csináltad ezt? Hol vagy? - egyik kérdésére sem válaszoltam. Halkan sóhajtottam, majd beleszóltam a telefonba.
- Szeretlek - ez az egy szó jött ki belőlem. Hallottam, ahogy Harry sóhajt egyet.
- Szeretlek bébi - válaszolt. - Érted megyek csak mond meg, hogy hol vagy!
Lediktáltam Harry-nek a címet. Összeszedtem a cuccomat, majd elköszöntem Amy-től. Megígértem neki, hogy gyakrabban fogunk találkozni, aminek én nagyon örülök.
Lementem a ház elé. Harry fekete autója már ott volt és várt. Kinyitódott a vezető felöli ajtó és Harry pattant ki belőle.
- Hazza! - kiáltottam fel. Harry elnevette magát, majd elém futott, felkapott és szenvedélyesen megcsókolt. Ez nem az a megszokott csók volt. Utoljára akkor csókolt meg így, mielőtt összejöttünk volna.
- Szeretlek bébi - mosolygott rám. Megfogtam a kezét és közelebb húztam magamhoz.
- Tudom, és én is szeretlek. Hülyeség volt elmennem és nem szólnom - mondtam, közben egész végig a földet néztem.
- Nem. Nekem nem kellett volna otthagynom téged - kezét az arcomra simította és felemelte a fejem. Szemébe néztem, majd halványan elmosolyodtam. - Most legszívesebben hazavinnélek és az ágyhoz vágnálak, de félek, hogy kárt teszek benned vagy Darcy-ba.
- Elsőnek is, túl perverz vagy. Másodszor, te már elnevezted? - mosolyogtam.
- Hát... - Kezdte, majd a tarkóját vakargatta. - Azt mondtad, hogy soha nem adnád neki a neved... A Darcy szép név.
- Igen. Tényleg az. Azt hiszem még csak most esik le, hogy hamarosan szülők leszünk és lesz egy kislányunk, akit valahogy fel kéne nevelni. - haraptam be a számat.
- Nem akarok az az átlagos apa lenni. Azt szeretném, ha a lányom szeretne, de úgy tényleg. - Nevetett fel.
- Talán el kéne költöznünk. Nem lakhatunk örökre anyunál. Egyébként is, neki ott van Ezra. Feltűnt már neked, hogy milyen jól elvannak? Azt hiszem, hogy ebből házasság lesz - vigyorogtam Harry-re.
- Mmmm... ha már a házasságnál tartunk - Szavai kissé megrémítettek. Ha ez az amire gondolok, elájulok!
Kikerekedett szemmel figyeltem, ahogy Harry a zsebéből előhúz egy kis dobozt és letérdel elém.
- Elizabeth Styles. Hozzám jössz? - Harry édesen mosolygott, majd kinyitotta a dobozt, amiben egy gyönyörű gyémántgyűrű volt.
- Én... Igen! Igen Harry! - sikítottam, majd a nyakába ugrottam. - Ez gyönyörű!
- Összepréseled a gyereket - röhögött Harry. Kivette a dobozból a gyűrűt, majd felhúzta az ujjamra.
Egy darabig a gyűrűt néztem, majd tekintetem Harry-re tévedt.
- Haza kéne mennünk nyuszim.
- Nyuszim? Még soha ne hívtál így. - Vigyorogtam, majd a kocsija felé mentünk.

18 - hol van?

Sziasztok édeseim! Itt van a következő -vagyis a tizennyolcadik- rész. Szeretném megköszönni, hogy olvassátok a blogom. Nagyon sokat jelent az, ha látok egy újabb kommentet.Ja és egyébként amint már azt tudjátok van egy másik blogom. Itt lehet kérni fejlécet, kritikákat és képet. Ha van kedvetek akkor nézzetek bele! Itt a blog: http://deardiary-blogdesign.blogspot.hu/

-Jól vagy? -Éreztem meg egy kezet a vállamon. Louis aggódó tekintettel figyelt rám. Szememet egy gyors mozdulattal megtöröltem, majd felnéztem rá.
-Nem...-Adtam meg az ésszerű választ.
-Azt gondoltam. -Sóhajtott, majd leült mellém az egyik székre. -Minden rendben lesz. -Mondta halkan.
-Remélem is. -Arcomat a tenyerembe temettem. -Nem akarom elveszíteni őt!
-Ilyenekre ne is gondolj! Csak kicsit ki van. A doki megvizsgálj azután mehettek haza és végre eldönthetitek, hogy mi legyen a neve a kis Styles-nak. -Mondta, mire mind a ketten elmosolyodtunk. A Louis-val való kapcsolatom mindig is más volt, mint bárki mással. Ne értsétek félre, de ő több, mint a barátom. Ő az én testvérem.
-Mr. Styles. -Hallottam meg egy mély hangot, mire felpillantottam. Egy fehér köpenyes hapsi állt előttem.
-Én vagyok. -Néztem a férfira.
-Kérem jöjjön velem. -Szólalt meg azon a mély hangján. Kicsit be voltam parázva. Néhány pillanatig hezitáltam, majd végül vele mentem. Egyenesen az irodájáig.
-Foglaljon helyet! -Intett, mire leültem az egyik székre. Az ember megkerülte az asztalt majd ő is helyet foglalt velem szemben.
-Hogy van Eli? -Hangom kissé remegett. Aggódtam érte.
-Ezért hívtam ide. Sajnos nem tudjuk, hogy mi okozta ezt a rosszullétet. Bent tartanánk pár napra megvizsgálni. -Mondta.
-De jól van, ugye? -Kérdeztem izgatottan.
-Jól lesz.
-És a...baba?
-Mind a ketten rendbe fognak jönni! -Nyugtatgatott. Nagyot sóhajtottam, majd hátradőltem a széken. -Önök egy pár, jól mondom? -Mosolyogva bólintottam. -Ha jól tudom ön és Elizabeth között rokoni szálak fűződnek. Nem szeretnék bele szólni, de...
-Eli nem a testvérem. -Szakítottam félbe a dokit. -A szüleim örökbe fogadták. Nincs semmilyen rokoni szál! -Védtem meg magam kissé dühösen.
-Rendben. Értem. Ennyi lenne. Most haza mehet. -Mondta ridegen, majd felállt a székből.
-Nem lehet bemenni hozzá? -Kérdeztem értetlenül.
-Míg nem derül ki, hogy mi okozta a rosszullétét, addig nem. -Válaszolt és elment. Visszamentem Louis-hoz a kórterem elé.
-Menjünk haza!

***

-Szerinted ez így jól van Styles? -Fakadt ki Louis. Bágyadt tekintettel ültem a kanapén. Még csak arra sem méltattam, hogy rá nézzek.
-Ez tényleg elég gáz Harry. -Szólalt meg Ezra, a mi hajléktalan barátunk. -Végül is ott hagytad...
-Az az ember egy seggfej. Úgy se fog beengedni hozzá, akkor meg minek maradjak? -Néztem fel rájuk.
-Mondjuk mert a barátnőd, és terhes te idióta! -Ordított rám Louis, mire összerezzentem.
-Holnap bemegyek hozzá, de most késő van. Nem hiszem, hogy fél tizenegykor beengednek látogatóba...-Mondtam, majd ráharaptam a számra és felmentem a szobámba.
-Most meg mi a baja? -Hallottam meg Louis hangját a földszintőr.

Louis szemszöge

Harry egy idióta! Ha Eli az én barátnőm lenne biztosan ott maradtam volna vele, ha engedik, ha nem. Az utóbbi időben Harry megváltozott. Ezt én is észrevettem rajta. Valószínűleg a rózsaszín felhő eltakar előle mindent. Mostanában alig találkozunk...
-Szerintem most hagyd magára. -Mondta Ezra, ezzel megszakította gondolatmenetemet.
-Valami baj van vele. -Ültem le az egyik kanapéra. -Ő már nem a régi Harry. Megváltozott. Leszarja a régi barátait. Neki csak Eli a fontos. Én megértem, hogy szereti, de azért ennyire nem kéne elhanyagolni másokat. Például engem, az állítólagos legjobb barátját. -Mondtam sértődötten.
-Adj neki egy kis időt. Átgondol pár dolgot és rájön, hogy mekkora hülyeséget csinált. -Mondta Ezra és kikapcsolta a tv-t. Eddig fel se tűnt, hogy ment...

Harry szemszöge

Tudom, hogy csúnya dolog hallgatózni, de mégsem bírtam ki. Furcsa érzéssel tölt el, hogy Louis ezt gondolja. Egyáltalán nem vagyok magamra büszke. Idegesen csaptam be a szobám ajtaját. Legszívesebben most fölpofoznám magam, amiatt, hogy nem maradtam bent a kórházba, de ezt az önbántalmazásos dolgot nem igazán szeretem.
Az idegességtől remegett a kezem ezért kissé nehezemre esett kinyitni a ruhásszekrény ajtaját. Magamra kaptam az egyik pulcsimat, majd az ablakhoz léptem. Egy könnyed mozdulattal kimásztam, majd a szobám alatti bokorra érkeztem. Fájt és azt hiszem, hogy a bal karom egy kicsit vérzett is és a testem különböző pontjain zúzódások, illetve lila foltok keletkeztek. Akkor és ott ez egyáltalán nem érdekelt. A kocsimhoz futottam. Elővettem a kulcsot, majd a kórház felé igyekeztem. 60 helyet 120 km/h-val mehettem. Furcsa mód egy rendőr sem kapott el gyorshajtásért.
Leparkoltam a kórház elé, majd sietős léptekkel, szinte beestem a bejárati ajtón. Odamentem a recepciós hölgyhöz.
-Jó estét. Elizabeth Styles-t melyik kórterembe találom? -Lihegtem, közben megtámaszkodtam az asztal szélében.
-Jó estét, uram. Egy pillanat. Mindjárt megnézem. -Mondta a nő vékony hangon és a gépen kezdett valamit nyomkondi. -Ó, igen. Már meg is van. Ma 10:47-kor saját felelősségre távozott a kórházból. Azt mondta, hogy jól van és nem kell segíteni. Feltehetőleg haza ment. -Mondta a nő és egy csábos mosolyt ejtett felém. Lefagyva álltam előtte. Haza ment? Elővettem a telefonomat. Már 11:13-volt. Eli már biztosan hazaért.
-Értem. Köszönöm. Viszlát. -Köszöntem el, majd kirohantam. Bepattantam a kocsimba és visszamentem a házhoz.
-Hol van Eli? -Szakítottam be az ajtót. Négy értetlen szempár szegeződött rám.
-Haver te meg hol voltál? -Állt fel hirtelen Louis.
-A kórházba, de ott azt mondták, hogy Eli elment onnan. -Magyaráztam kifulladva.
-Itt nincs. -Mondta Ezra.
-De, ha itt nincs és a kórházba sincs, akkor hol van? -Kérdezte Louis. Na erre én is kíváncsi vagyok.

17 - kiborulás

Sziasztok! Tiszában vagyok vele, hogy csalódást okoztam, amiért ilyen összecsapott részt írtam. Eddig nem igazán volt időm, de azt hiszem, hogy ez változni fog. Szóval ez azt jelenti, hogy több időm lesz írni, hosszabb részek jönnek. Egyébként ezt csak úgy mellékesen megjegyezném, hogy próbálkozok a képszerkesztésben, ami egyre jobban megy, és fontolgatom, hogy nyitok egy designes blogot. Csak nem tudom, hogy mennyien követnétek ott ezért tartok egy szavazást. [Jobb oldalt megtalálod] Ahol arra szavazhatsz, hogy megnyissam-e a blogot. Erről majd még szerintem írok, de nem most. Addig is jó olvasást az új részhez. :D

Eli szemszöge
Kicsit furcsán érzem magam. Az emberek megbámulnak minket, ahogy kézen fogva, gömbölyű pocakkal sétálgatok. Harry folyton mondogatja, hogy ne foglalkozzak velük, de nem megy. Mindig eszembe jut az a sok lenéző pillantás és értetlen tekintet.
-Mi lenne, ha hazamennénk? -Fordultam Harry felé. Meglepődve nézett rám.
-Menni szeretnél? -Kérdezte, és megfogta a kezem. Elsőnek a földre, majd a plázában lévő emberekre néztem. Azt hiszem, hogy kezd előtörni az üldözési mániám, ugyanis olyan érzésem volt, hogy mindenki minket néz. Kezemet kihúztam Harry lágy szorításából. Felhúzott szemöldökkel nézett rám.
-Csak menjünk már. -Suttogtam, majd a kijárat felé mentem. Lementem a parkolóig, ahol megkerestem a kocsit. Nem sokkal később Harry is utánam jött.
-Elmondanád, hogy mi bajod van? -Kérdezte kicsit dühösen, majd közelebb lépett. Olyan közel, hogy szinte éreztem a leheletét az arcomon. Megfogta a derekam, majd az autójának szorított.
-Csak haza akarok menni. -Mondtam, közben a földet pásztáztam. Harry két ujjal az állam alá nyúlt és felemelte a fejem. Ezáltal a szemébe kellett néznem.
-Szóval mi a baj? -Hangja elmélyült. Kicsit idegesnek tűnt.
-Semmi. -Szabadultam ki szorításából. -Hazavinnél? -Egy aprót biccentett, majd beszálltam a kocsiba. Nem sokkal később elindultunk.

Szinte beszakítottam a szobám ajtaját. Lerogytam az ágyamra. Akaratom ellenére kezdtem el halkan zokogni. Nem az volt a baj, ami ma történt, hanem ami eddig történt. Túl sok ez az egész! Egy erős kezet éreztem meg a kezemnél. Hirtelen felemeltem a fejem. Tekintetem találkozott a Harry-ével.
-Most már tényleg mond el, hogy mi a baj! -Nézett mélyen a szemembe.
-Elegem van. -Mondtam alig halhatóan, közbe megtörölgettem a szememet a pulcsim ujjával. -Nagy baj lenne, ha most elmennék sétálni?
-Nézd. -Sóhajtott majd leült az ágyra. -Ha szeretnél erről beszélgetni, akkor csak rajta. Tudod, nincs titkunk egymás előtt. -Mosolyodott el egy pillanatra.
-Ez nem is titok. Csak elegem van. Az utóbbi időben túl sok minden történt. Kell egy kis idő, hogy átgondoljak pár dolgot. -Ismertem be, közben néhány barna tincset a fülem mögé tűrtem. -Elmegyek sétálni. -Álltam fel, majd Harry-re néztem. -Egyedül, ha nem baj.

Kapucnimat a fejemre téve sétáltam tovább. Igaz még éppen nem esett az eső, de nagyon úgy tűnt, hogy percek kérdése, és zuhogni kezd.
Az út nagy részét gondolkodással töltöttem. Kezemet zsebre vágtam, majd leültem ez egyik padra. Nagyot sóhajtottam végül felálltam.
-Sajnálom, hogy mostanában nem jöttem ide. Túl sok dolog történt velem. -Szabadkoztam, majd Finn-re, vagyis csak a sírjára néztem. Leültem a fűre, majd mesélni kezdtem. Csak egy öreg néni volt a temetőben, de ő is hamar elment. Gondolom bolondnak nézett, ahogy csak úgy magamba beszélek. Ő ezt nem értheti.
-Az én hibám minden. Hülyeség volt ez az egész. Nem kellett volna lefeküdnöm Harry-vel. -Hajtottam le a fejem. Jó volt végre kiönteni a szívemet valakinek, még akkor is, ha az a valaki már nem él.
-Azt hiszem, hogy ideje mennem. -Néztem a karomon lévő órára. Nehéz elhinni, hogy már több, mint három órája a fűben ülök és csak dumálok. Nagy nehézségek árán felkecmeregtem a földről. Lábam remegni kezdett, ennek következtében visszaestem a földre. Szédülni kezdtem. Nehezebben vettem a levegőt. Azt hittem, hogy ott helyben elhányom magam, de ez nem következett be. Lassan behunytam a szemem, majd a hátamra feküdtem. Szinte megmozdulni sem tudtam.

Harry szemszöge
Kezdtem aggódni Eli miatt. Mindjárt sötétedik, de ő még nem ért haza.
-Hol a fenében van? -Kérdeztem idegesen, közben a telefonomat szorongattam a kezemben.
-Nyugi haver. Azt mondta, hogy sétálni ment. Majd jön, ha akar. -Nyugtatgatott Louis.
-És a telefonját miért nem veszi fel? -Néztem rá, mire vállat vont. -Megkeresem! -Álltam fel a kanapéról, majd Louis-ra néztem. -Jössz?
-Ja, igen. -Pattant fel ő is, majd beszálltunk a kocsiba. -De hol akarod kezdeni ezt a keresgélést?
-Van egy tippem, hogy hol lehet. -Néztem a mellettem lévő srácra, majd beindítottam az autót és egyből a gázra léptem.

-Ott van. -Kiáltott Louis, majd futni kezdtünk. Nem kellett sokat mennünk. Hamar odaértünk.
-Eli. -Rázgáltam a vállánál fogva, de nem reagált. Kétségbeesetten pillantottam Louis-ra. -Hívd a mentőket!-Szóltam, közben a hangom elcsuklott. Nem tétlenkedett sokat. Előhalászta a telefonját és tárcsázta a számot. Míg Louis telefonált és Eli-vel foglalkoztam. Lélegzett, tehát életben van, mégsem ébred fel. Végigsimítottam az arcán, majd másik kezemmel megfogtam az ő kezét.
-Mindjárt jönnek. -Mondta Louis, majd elrakta a telefonját. -Minden rendben lesz, haver. -Nézett a szemembe, majd végigsimított a hátamon.

16 - nyaklánc

Sziasztok! Meghoztam a következő részt. Sajnálom, hogy ilyen későn, csak nem jött az a bizonyos ihlet. Tudom, hogy rövid lett és unalmas, de remélem azért lesz olyan, akinek tetszeni fog. Szóval jó olvasást! :)

Sejtettük, hogy mi lesz az eredmény, de így látva még jobban sokkolt. Pozitív. Örülök is, de nem is. Apa leszek. Talán egy kicsit éretlennek tartom magam erre a feladatra, de azután eszembe jut Eli. Még csak tizenhét éves. Nem hiszem, hogy ebben a korban azzal kéne foglalkozni, hogy hogyan kéne bepelenkázni a gyerekét. Meg amúgy is még suliba jár. Nem szeretném, hogy egy gyerek tönkretegye az életét.
-Azt hiszem szólok anyunak. -Mondta, majd idegesen elment. Ujjaimmal a hajamba túrtam és nagyokat sóhajtottam. Hátraborultam az ágyon. Pár perccel később Eli és anyu lépett be a szobába. Érdeklődve ültem fel.
-Ezt nem hiszem el. -Suttogta anya, majd leült mellém az ágyra. Fél karommal átöleltem és Eli-re néztem. Megfogtam a kezét és magam mellé ültettem. A másik karommal őt is átkaroltam.
-Mit szeretnétek csinálni? -Kérdezte anya higgadtan. Eli-vel összenéztünk, majd bólintottunk.
-Én megtartanám. -Dadogtam. Eli helyeslően bólogatott.
Anya csak egy nagyot sóhajtott és, bár láttam, hogy próbál nyugodt maradni, nem igazán ment neki. A helyében már simán felpofoztam volna magam, amiért ilyen felelőtlen voltam, de ő nem tette, aminek nagyon örülök.
-Én is megtartanám. -Mondta halkan Eli.

***

-Na és ez? -Kérdezte Eli. Unottan néztem rá, majd megvontam a vállam.
-Aranyos. -Mondtam, majd tekintetemet a telefonomra szegeztem.
-A többi húszra is ezt mondtad. -Döntötte hátra a fejét, majd visszament a próbafülkébe. Szeretem Elit, de mióta bejött a képbe a baba teljesen megváltozott. Igaz, már nyolc hónap eltelt azóta, amióta eldöntöttük, hogy megtartjuk. Új nekem ez az egész. Felálltam a székről, majd bementem Eli-hez a fülkébe. Egy kicsit megijedt, ahogy átkaroltam a derekát.
-Az a világoskék nagyon szexi volt rajtad. -Mondtam, majd kezemet hasára simítottam. Elég nagy volt már. Végül is már csak egy hónap és megszületik a kislányunk. Azt hiszem, hogy ennél boldogabb már nem is lehetnék.
-Szeretlek. -Fordult felém és a szemembe nézett.
-Én is szeretlek. -Mondtam, majd szenvedélyesen megcsókoltam. -Ó, ezt elfelejtettem. -Jutott eszembe, majd előhúztam egy kis dobozt a zsebemből. Átnyújtottam Eli-nek, aki azonnal kinyitotta. Vigyorogva nézett rám, majd megcsókolt. -Tetszik? -Kérdeztem érdeklődve.
-Gyönyörű. -Suttogta. Elvettem tőle a dobozt és kivettem belőle a gyémánt nyakláncot, majd nyakára helyeztem azt. -Köszönöm! -Mosolygott rám.
-Neked bármit, édesem. -Mondtam, majd átöleltem. Ujjait rákulcsolta az enyémre, majd a fülemhez hajolt.
-El sem tudod képzelni, hogy milyen boldog vagyok, veled. -Suttogta, mire mosolyogva ránéztem.
-De, pontosan tudom. Annyira, amennyire én. -Eli csillogó szemmel nézett rám. Boldog volt. Boldogabb, mint valaha. Sok minden történt, amire nem vagyunk büszkék, de ez a baba csak jót tesz nekünk. Semmi veszekedés, semmi sírás, semmi drog. Büszke vagyok rá, hogy így kilábal ezekből a szörnyűségekből. Büszke vagyok arra, hogy ilyen barátnőm lehet.

15 - terhesség/2

Sziasztok manók! Egy újabb résszel jelentkezek [ez is rövid lett, bocsánat] A részeket csak akkor tudom írna, ha éppen ráérek. Írtam volna hamarabb is, de elment a net. ._. Számítsatok rá, hogy nem lesznek valami hosszú részek! Jó olvasást!

-Hogy vagy? -Simított végig az arcomon Harry.
-Hol vagyok? -Ültem fel az ágyon, közben a sötét szobát vizslattam. Ismerősnek tűnt, de túl gyenge voltam, hogy felismerjem.
-A szobámban. -Sóhajtott. -Mindjárt jövök, csak anyu az előbb szól. Megvársz? -Kérdezte félénken, mire bólintottam. Harry botladozva sétált ki a szobából. Nem sokkal később én is követtem őt, annyi különbséggel, hogy én a fürdő felé mentem. Térdemre esve hajoltam a WC fölé. Újra hányni kezdtem. ujjhegyemmel töröltem le a kicsorduló könnycseppeket.
-Jól vagy? -Hallottam meg egy hangot a hátam mögül.
-Igen... Igen. Jól vagyok. -Törölgettem tovább a szemem. Harry leguggolt mellém és simogatni kezdte a hátam.
-Sajnálom, amit mondtam. Nem gondoltam komolyan csak... Furcsán érint ez a dolog. Nem igazán tudom, hogy mit kéne csinálnom. Felelőtlen voltam, hogy nem használtam semmit. Ez az egész miattam van. -Mondta halkan, majd rám nézett. -Én tényleg szeretlek.
-Én is szeretlek Harry, de akkor is szarul esett amit mondtál. Mintha csak a szexre kellenék. -Kulcsoltam össze az ujjaimat.
-Te is tudod, hogy ez nem így van. Fontos vagy nekem. -Puszilta meg az arcom. Kicsit megszorítottam az úját és nagyot sóhajtottam.
-Abortusz? -Kérdeztem fojtott hangon. Harry nagyot nyelve nézett rám.
-Még csak tizenhét vagy. -Túrt bele a hajába, majd kínosan felnevetett.
-Nem lennék képes elvetetni. -Haraptam be a számat.
-Nem is kel. -Mondta, majd remegő kezét a hasamra rakta. -Azt hiszem, hogy ideje lenne szólni anyának.
-Ne.  -Mondtam hirtelen. -Még ne.

Jól tudtam, hogy nem húzhatjuk sokáig ezt az egészet, és előbb utóbb szólnunk kell anyának is, de erre most nem lennék képes. Most még nem. Kell egy kis idő, hogy átgondoljak mindent.
Fel alá járkáltam Harry körül. Mind a ketten erősen gondolkodtunk.
-A rohadt életbe is! Még csak tizenhét vagyok. -Álltam meg egy pillanatra, és Harry-re néztem. Nehéz volt, de könnyeimet visszatartva néztem a szemébe.
-Gyere ide.  -Fogta meg a kezem és maga felé húzott. Átkaroltam a nyakát és fejemet a vállába temettem. -Megoldjuk. -Simított végig a hátamon.
-Megígérted, hogy nem hagysz el. -Mondtam és elhúzódtam tőle, hogy a szemébe nézhessek.
-Ahogy te is megígérted. -Mosolyodott el.

Harry szemszöge

-Tessék. -Húztam elő a fehér kis dobozt, amit Eli ájulása után vettem. Érdeklődve nézte, amint kibontom.
-Mi az? -Kérdezte mosolyogva, mire a kezébe adtam. -Egy...lázmérő? -Kérdezte furcsán, mire elröhögtem magam.
-Ez egy olyan terhességi teszt. Kipróbálod? -Kérdeztem, mire bólintott.

A WC ajtó előtt álltam és hangosan olvastam, hogy mit kéne csinálnia. Bár Eli azt mondta, hogy tudja, hogy kell használnia, de azért szeretnék biztosra menni.
-És most...pisilj rá. -Adtam az utasítást. Bevallom, egy kicsit hallgatóztam, hogy mindent úgy csinál-e, ahogy mondom.
-Megvolt. -Hallottam meg Eli hangját.
-Akkor most gyere ki. -Mondtam és összehajtottam a kezemben lévő lapot.

***

-Mennyi van még? -Kérdezte izgatottan.
-Harminc másodperc. -Néztem a karomon lévő órára. Nagyot sóhajtva néztünk egymásra. -Nézzük meg. -Tanácsoltam.
-Nem merem. -Dadogott és a kezemet szorította.
Szó nélkül emeltem fel és fordítottam magunk felé. Eli kikerekedett szemmel nézte a teszt eredményét.
-Mi?

14 - terhesség/1

Tudom, hogy utáltok! Hű, így még nem kezdtem bele része... Szóval tudom, hogy most a legtöbben utáltok. Oké, azt elismerem, hogy nem így terveztem ezt a részt, de meg kell értenetek; alig van időm. Persze ilyen rövid részeket tudok gyártani, de így elég élvezhetetlen... Valahogy majd megpróbálom kijavítani! Mivel a cím az, hogy Terhesség/1 ezért gondolom arra már rájöttetek, hogy lesz ennek egy második része, ami remélhetőleg hétvégére [legkésőbb keddre] készen lesz. Hát...jó olvasást ehhez a részhez is. Bár tudom, hogy rossz lett! :/

Minden olyan zavaros. El sem tudom hinni, hogy ez megtörtént velünk, pont most. Aggódó tekintettel néztem Eli-re, közben próbáltam felfogni a történteket. Hosszú percekig csak ültünk és magunk elé meredtünk. Nem tudtam, hogy mit is mondhattam volna. Nem tudtam, hogy mit kellett volna csinálnom. Tehetetlenül ültem a síró barátnőm mellett. Próbáltam magam összeszedni, ami nagy nehezen sikerült is.
-Ez biztos? -Kérdeztem rekedt hangon.
-Nem tudom. -Fogta meg a kezem és próbálta elkapni a tekintetem, de én nem néztem rá. Mit kéne most tennem? Örüljek? Esetleg sírjak? Vagy valami egészen mást? 
-Maradj itt! -Utasítottam és kirohantam a szobából. Átmentem Eli szobájába és ráugrottam az ágyra. Arcomat az egyik párnába temettem és ordítani kezdtem.

*Eli szemszöge*

Szememet dörzsölgetve keltem fel az ágyról. Harry már több, mint öt perce elment. Átmentem a saját szobámba, ahol nagy meglepetés ért. Harry az ágyamon feküdt és egyfolytában kiabált. Lassan odasétáltam hozzá végigsimítottam a hátán, mire felkelt.
-Sajnálom. -Hajtotta le a fejét. -Felelőtlen voltam.
Nagyot sóhajtottam, majd leültem az ágyra.
-Ne hibáztasd magad. Én is annyira benne voltam, mint te. -Mondtam halkan. Mosolyogva karolta át az oldalamat.
-Én még nem akarok gyereket. -Ismerte be. Tág szemekkel hallgattam szavait.
-Mi van? -Húzódtam el tőle.
-Szerintem még mind a ketten túl fiatalak vagyunk. Te még csak 17 vagy. Nem hiszem, hogy most jól jönne egy gyerek. -Húzta el a száját. Gondolkodás nélkül pofoztam fel.
-Ja, hogy ez így meg? Te szépen megbaszol, és terhes leszek, azután közlöd, hogy nem akarod a gyereket. Tudod mit? Keress valaki mást, akivel ezt eljátszhatod! -Ordítottam.
-Mi? Nem így értettem. -Rázta a fejét.
-Nem érdekel! -Mondtam, majd lementem a lépcsőn, és az utcára léptem. Gyors léptekkel mentem, mikor meghallottam Harry hangját, ahogy utánam kiabál. Nem foglalkoztam vele, inkább gyorsabban kezdtem menni. Egyre hangosodó lépteket hallottam a hátam mögül. Futni kezdtem. Nem vagyok valami sportos alkat. Az oldalam szúrni kezdett, lábam remegett, hányingerem volt. Nem tehettem mást, lassítottam. Azonban Harry hamar utolért. Megragadott a karomnál fogva és maga felé rántott.
-Eszednél vagy? -Kérdezte idegesen. Szívverésem még hevesebb lett, ahogy a szemébe néztem. Szinte szikrákat szórt vele. Megijedtem. -Ezt mégis, hogy képzelted?
-Harry...-Szólaltam meg gyenge hangon. Mondatomat nem tudtam befejezni, mert erős szédülés tört rám. Egyensúlyomat elveszítettem...mégsem estem a földre. Harry erős kezei tartottak, majd hirtelen minden elsötétült.

13 - veszekedések, békülések

Sziasztok. Meghoztam a következő részt. Tudjátok, hogy én nem szoktam olyanokat kérni, hogy 5 komi után jön egy rész, de azért még szeretném, ha komiznátok. Jó olvasását. :)

*Harry szemszöge*

Szokatlan volt, ahogy egy idegennel fog bővülni a családunk. Mármint, ha anyu megengedi. Idegesen járkáltam a nappaliban. Ezra fürdik, Eli a konyhában van. Én meg mindjárt megőrülök.
-Jól vagy? -Szólt egy hang mögülem.
-Mikor jön már? -Kérdeztem, közben leültem a kanapéra.
-Dolgozik. Majd jön, amikor végez. -Ült le mellém Eli, a bögréjét szorongatva.
-Lehet, hogy mégsem volt olyan jó ötlet, hogy hazahozzuk. -Néztem magam elé.
-És erre csak most jössz rá? Szerintem be se kellett volna mennünk. Fogalmam sincs, hogy ezt hogy gondoltad. Hazahozni egy idegen embert. Lehet, hogy bérgyilkos. Tök fura alak. -Mondta halkan és belekortyolt a teájába.
-Csak nincs otthona. Lehetnél kicsit együtt érzőbb. -Simítottam végig a karján. -Segítünk neki állást szerezni.
-Tényleg, neked nem kéne dolgozni? -Nézett rám egy pillanatra.
-Ja ház izé..kirúgtak. -Nevettem fel kínosan.
-Mi? De hát csak pár napja dolgozol ott, nem? -Vihogott. Elég szórakozottnak tűnt. Talán túlságosan is.
-Igen. -Mondtam lassan, elnyújtva a szavakat. -Jól vagy? -Ráncoltam a szemöldököm.
-Umm...igen. -Mondta zavartan és mosolyogva elfordult. Egyik kezemet az arcához raktam és óvatosan fordítottam vissza a fejét. Ekkor az ajtó kicsapódott és anya lepett be rajta. Szélsebesen pattantam fel a helyemről és támadtam le anyukámat.
-Harry, édesem! Nem értek semmit. -Állított le hadarásom közben.
-Szóval. Találtunk egy hajléktalant a régi faházunkban. Tudod, ahova régen nagyon sokat jártunk. És ott volt Ezra, akit elvertem egy baseballütővel, de nem haragszik rám, viszont Eli igen, mert haza hoztam és azt mondtam neki, hogy itt lakhat, és mivel ilyen nagyon szeretlek és te is engem, biztosan beleegyezel. Ja és mondtam már, hogy mennyire nagyon szeretlek? És jól áll ez a póló. Nagyon szép. -Mondtam lassabban és a végére elmosolyodtam. A jelek szerint anyu éppen azt próbálja feldolgozni, amit az előbb mondtam neki. Azt hiszem nem nagyon ment neki a feldolgozás rész. Hosszú percekig csak állt előttem és gondolkozott.
-Mi? -Kérdezte kétségbeesetten. Ennyi? Komolyan? Ó anyukám!
-Szóval beleegyezel, hogy itt lakhat Ezra? -Mosolyogtam kisfiúsan.
-Fiam! Lenne hozzád egy igen jelentős kérdésem. Normális vagy? Ide hozol egy ismeretlen embert? Lehet, hogy egy skizofrén állat vagy egy bérgyilkos! -Fakadt ki.
-Én is ezt mondtam. -Nevetgélt Eli. Nem is nevetésnek mondanám. Inkább idióta vihogásnak.
-Na látod! Nem maradhat! -Emelte fel a hangját, majd felkelt a fotelből és elindult a lépcső felé.
-De...-Szóltam utána.
-Semmi de. Most csak arra vágyom, hogy végre lefürödjek. Sokat dolgoztam Harry. -Mondta fáradtan, és felrohant.
Pár másodperc múlva csak egy sikítást hallottam, amit kiabálás követett. Pontosabban anyu kiabált.
-Harry! Gyere csak fel! -Szól anya, mire felrohantam a lépcsőn. Egy dühös pillantással találtam szembe magam. -Ez mi? -Mutatott a fürdőszobára.
-Ó. Anyu ő itt Ezra. Haver, ő itt az én anyukám, akit nagyon szeretek, Anne. -Mutattam be őket egymásnak.
-Örvendek hölgyem. -Lépett közelebb hajléktalan barátunk, majd a kezét nyújtotta anyám felé, közben egy törölközővel próbálta eltakarni férfiasságát. Anya elpirultam fogadta el Ezra kezét, majd rázta meg azt.
-Te menj a szobádba. Maga meg öltözzön fel! -Utasított. Vigyorogva indultam a szobámba, mikor odalentről csörömpölés hallottam. Anya és én egyszerre rohantunk le a lépcsőn.
-Te jó ég! Eli! Jól vagy, életem? -Sikítozott anyu. -Harry vidd a szobájába. Addig én összetakarítom a szilánkokat. -Mondta, mivel felkaptam Elit és az emeletre vittem. Szó szerint ledobtam őt az ágyra és idegesen becsaptam az ajtót.
-Elment az eszed? -Ordítottam rá. Felült az ágyon és apró kezeivel a szemét dörzsölgette. Sírt. Bármilyen megható is volt, nem tudtam sajnálni. Rideg tekintettel néztem őt. -Kitől szerzed a drogokat?
-Hagyjál! -Szólalt meg gyenge hangon.
-Komolyan ezt szeretnéd csinálni? Ilyen akarsz lenni? Egy drogos ribanc? -A szavak csak úgy dőltek belőlem. Ezt ki kellett mondanom. Nem bírtam benntartani. Még, ha meg is bántom vele, legalább tudja, hogy amit csinál az rossz. Nagyon rossz!
-Nem parancsolhatsz nekem, érted? -Mondta kicsit agresszívan.
-Te nem fogod fel, hogy ez mennyire rossz neked és az egészségednek? Nem akarok drogos barátnőt!
-Szakítani akarsz? -Kérdezte döbbenten, majd fölkelt az ágyról és az ablakhoz sétált. Mély lélegzetet vettem. Próbáltam kecsit lenyugodni. A kiabálás nem segít. Lassan a háta mögé sétáltam és átkaroltam a derekát.
-Nem akarok szakítani, de meg kell értened, hogy ezt nem csinálhatod tovább. Tönkre tesz téged ez a szar. -Mondtam sokkal halkabban, mire Eli megfordult. Egyenesen a szemembe nézett.
-Segítesz benne?-Kérdezte könnyekkel a szemében.
-Persze. -Mosolyogtam rá és megcsókoltam. Faltuk egymás ajkait. A falhoz szorítottam és úgy csókolóztunk tovább.
-Hol is jártunk tegnap este? Megígérted, hogy befejezzük. -Nyögte kéjesen, mire felemeltem és óvatosan az ágyra vittem.

*Eli szemszöge*

Hanyatt feküdtem, s ő fölöttem, miközben kezeivel a fejem mellett támaszkodott.

Lassan kezdtem kigombolni kockás ingét, majd a hátára fordítottam, miközben levettem róla. Alattam feküdt, s várta, hogy mit fogok csinálni. Először a nyakát csókolgattam, majd a testét leptem el apró puszikkal, amit kisebb sóhajokkal jutalmazott. Övéhez érve lassan kigomboltam és letoltam róla a fekete csőgatyáját.

Felálltam, megfogtam a kezét és felhúztam. Szenvedélyesen megcsókolt, közben evette rólam a pólómat és a nadrágot.

-Hmm. - Mosolygott, majd megcsókolt. Háttal fordított magának, félresöpörte a hajamat és csókolgatni kezdte a nyakamat. Fejemet hátrahajtottam a vállára és lehunytam a szemem, így élveztem, hogy puha ajkai a bőrömhöz érnek. Éreztem, hogy kikapcsolja a melltartómat, majd a pántot lehúzza végig a karomon. A fehérneműmet a földre dobta, majd előre nyúlva markolászni kezdte a melleimet. Egy kisebb nyögés szaladt ki a számon, mire kicsit felkuncogott. Erőt vettem magamon, majd a hátára fektettem és ráültem a csípőjére. Ugyan azt a mozdulatot kezdtem csinálni, mint a múlt éjjel. Éreztem, ahogy Harry egyre jobban keményedik alattam.
-Csinálj valamit, kérlek. -Dadogott, mire elmosolyodtam. Lehúztam róla az alsóját és ágaskodó férfiasságát a kezembe véve húzogattam. Ehhez hasonlót még nem igazán csináltam, úgyhogy volt bennem egy kis félelem, hogy elrontom, vagy valami más, de ez már rég nem érdeket. Számba vettem a felét és erőteljesen szoptam. Harry egy re jobban zihált és nagyokat nyögött így abbahagytam. Vártam pár percet, míg összeszedi magát, majd föltérdelt és eldöntött az ágyon. 

-Mehet? -Kérdezte vágytól csillogó szemekkel.

-Igen -Mondtam már zihálva. Lassan belém vezette magát, s én tűrtem a fájdalmat. Várt pár másodpercig, majd lassan mozogni kezdett.

Minden egyes lökése érintette a g-pontomat. Beletúrtam puha hajába és játszadozni kezdtem tincseivel.

-Gyorsabban -Ziháltam. Teljesítette kérésemet és gyorsított. Immár őrült tempóban lökött, s egyre hangosabban nyögtünk. Lábaimat dereka köré fontam, s egy mély löket után elélveztem, majd pár pillanat múlva ő is. Lihegve néztünk egymásra, majd egy tincset félresöpörtem a homlokáról, és arcánál fogva magamhoz húztam és megcsókoltam. Pár percig még feküdtünk, majd mind a ketten felöltöztünk.
-Csodálatos vagy. Remélem tudod. -Mosolygott, majd belebújt a pólójába. Elpirultan néztem magam elé. -Ide adod a dobozt, Eli. -Mélyült el a hangja, mire rá néztem. Tekintete komoly volt. Aprót bólintottam, majd a kék dobozhoz nyúltam. Kivettem belőle a kis zacskót és átnyújtottam Harrynek.

*2 héttel később*

Harry-nek hála kezdek megtisztulni. Ha ő nincs, akkor még mindig rongálnám a szervezetem. Az elmúlt hetekben nagyon sokat segített nekem. Fogalmam sincs, hogy miképpen kéne neki megköszönni. Majd kitalálok valamit.
-Jó reggelt. -Köszöntem mosolyogva a nappaliban ülőknek.
-Szia Eli. -Mosolygott rám Ezra. Ja igen anya valahogy mégis belement, hogy itt maradhat. Most nagyban keresi az állásokat.
-Jó reggelt édesem. Harry hol van? -Kérdezte anya, közben egy tányért adott a kezembe.
-Louis-nál. Azt mondta, hogy délre itthon lesz. -Magyaráztam. Leültem a tv elé és enni kezdtem. Pár perc után félre raktam a tányért és anyura néztem. -Ez mi? -Mutattam a tányérra.
-Rántotta.
-Nem lehet, hogy valami megromlott benne?
-Nem. Ami benne van, mind friss. -Magyarázta. Felpattantam a fotelből és a fürdőig rohantam.

*Harry szemszöge*

-Akkor is hülye vagy. -Röhögtem, közben előhalásztam a zsebemből a csörgő telefonomat. -Igen? -Szóltam bele.
-Harry? Hol vagy? -Hallottam meg Eli hangját, mire mosolyogni kezdtem.
-Itt, Tommo-nál.
-Haza tudnál jönni? Azt hiszem, hogy baj van. -Mondta sírós hangon, mire arcomról lehervadt a mosoly.
-Öt perc. -Mondtam gyorsan és letettem. -Haver mennem kell. -Szóltam Louis-nak, mire hülyén nézett rám.
-Miért?
-Eli azt mondta, hogy gáz van. -Húztam a számat. -Mennem kell. Csá. -Köszöntem el és hazasiettem

***

-Anya. Hol van Eli? -Léptem be az ajtón.
-Fent a szobájában, miért? -Mosolygott.
-Mit csináltok? -Kérdeztem döbbenten.
-Társasozunk. -Mosolygott Ezra.
-Az...klassz. Most megyek. -Mondtam zavartan és felmentem a szobámba. Eli az ágyamon feküdt és sírt. Közelebb léptem hozzá és végigsimítottam az arcán. -Mi a baj? -Kérdeztem aggódva.
-Baj van. Nagy baj. -Sírt tovább. Leültem az ágy szélére és a hátát simogattam.
-Ugye tudod, hogy nekem bármit elmondhatsz? Na gyerünk. Nem lehet olyan nagy baj. -Mosolyogtam, mire felült az ágyon. Letörölt pár könnycseppet, majd az ujjaival kezdett játszani.
-Azt hiszem, hogy... Terhes vagyok. -Mondta halkan.

Harmadik Díjam

Köszönöm a díjat Dórii -nak.

Szabályok:

1. Írj magadról 11 dolgot...

2. Válaszolj a jelölő 11 kérdésére...

3. Tegyél fel 11 kérdést...

4. Küldd tovább 11 embernek!

11 dolog rólam: 

1. 1. 14 éves vagyok.
   2. Utálom az ananászt.
   3. Szeretek görkorizni.
   4. Régen naplót írtam.
   5. Imádok rajzolni.
   6. Tetováló szeretnék lenni.
   7. Félek a sötétben.
   8. Tériszonyom van.
   9. Irtózom a bogaraktól.
   10. Zöld színű a szemem.

Válaszaim a jelölő kérdéseire:

1. Nézel valamilyen sorozatot? -Igen.
2. Ha igen, akkor mit? -Awkward.
3. Kedvenced az 1D-ből? -Harry.
4. Ismered Ross Lynch-t? Ha igen, akkor mi a véleményed róla? -Nem ismerem.
5. Megfogod nézni a This Is Us-t? -Igen.
6. Kedvenc szín? -Szürke.
7. Kedvenc zene? -Cher Lloyd - I Wish.
8. Mióta blogolsz? -Nyár eleje óta.
9. Mit szeretsz a blogolásban? -Az olvasóimat.
10. Várod a sulit? -Igen.
11. Legnagyobb álmod? -Londonba költözni.
    
    11 kérdés:
    1. Mióta blogolsz?
    2. Kedvenc zenéd?
    3. Göndör vagy egyenes a hajad?
    4. Mi inspirál téged a legjobban?
    5. Szereted az epret?
    6. Tél vagy nyár?
    7. Van kedvenc idézeted?
    8. Ha van mi az?
    9. Ki a példaképed?
    10. Fagyi vagy jégkása?

12 - költözés

Sziasztok.Igen, tudom, hogy az előző rész rossz lett, de nem igazán van időm gépezni. Túl sok minden jött be most. A részeket még nem tudom, hogy mikor kéne megírnom, ezért lehet, hogy lesz majd egy kis szünet. Na nem dumálok. Jó olvasást! :)
UI:: Szokjátok meg, hogy rövidek lesznek a részek!

-El sem hiszem, hogy egy csöves dekkol odalent. Suttogtam Harry-nek.Közben eldöntöttük, hogy a faházban alszunk, mivel már nem érnénk haza éjfél előtt.
-El se hiszem, hogy megvertem egy baseballütővel.-Nézett rám.
-Lehet, hogy ez gonosz, de egész vicces volt ez a kirohanás. Azt hittem agyonvered. -Nevettem fel.
-Egy pillanatig én is azt hittem. Bocsánatot kéne tőle kérnem.-Sóhajtott, majd kiszállt az ágyból és lerohant.

*Harry szemszöge*

Tényleg nagyon megbántam, hogy bántalmaztam azt az embert, de Eli beültette a bogarat a fejembe, miszerint az Mama. Hát nem az volt. Szememmel a sötét alakot kerestem, amit hamar meg is találtam.
-Üdv. -Szóltam, majd leültem vele szemben az asztalhoz. -Nézze én tényleg nagyon sajnálom, hogy megütöttem azzal az ütővel. Csak...tudja a barátnőm eléggé fél...mindentől. Őt akartam védeni.
-Á, ugyan semmi baj. Kiheverem, hidd el.
-Azt megkérdezhetem, hogy hogyan került ide?
-A feleségem elhagyott és kellett egy szállás. Megláttam ezt az elhagyatott faházat és beköltöztem. Nem tudtam, hogy bárki is használja még. Olyan elhagyatott.
-Hát eléggé. Azt hiszem már 12 éve nem jártunk itt. Hogy oldotta meg, hogy konkrétan a semmi közepén lakik és nincs itt semmi?
-Ha lehet tegeződjünk, rendben? -Kérdezte mosolyogva, mire bólintottam. -Egyébként meg lehet ezt szokni. Van fedél a fejem felett, van víz, van étel. Mi más kéne?
Elgondolkodtattak Ezra szavai. Elég rossz sorsa lehetett. Beszélnem kell Eli-vel! Most!
-Mi lenne, ha most elmennénk aludni? -Kérdeztem hirtelen.
-Rendben. Jó éjt. -Mosolygott.
Rohanva indultam meg a lépcső felé, ami hangosan nyikorgott lépteim alatt. Lábbal rúgtam be az ajtót, majd ráugrottam az ágyra. Kis híján Elin landoltam.
-Hé! Mi van? -Nevetett fel, majd apró kezei közé fogta az arcomat és szájon puszilt.
-Van egy ötletem. -Ültem fel az ágyon.
-Úristen ne! Harry, ha neked valami ötleted támad, az nem végződik jól! -Nézett fel rám.
-De ez tényleg jó! Na szóval az, hogy mi lenne, ha Ezra hozzánk költözne?
-Mi te teljesen megőrültél? -Mondta egy kicsit hangosabban a kelleténél, mire befogtam a száját.

-Ez akkor is borzalmas ötlet! Harry ez egy idegen! Nem ismerjük, vágod? -Kérdezte sokkal halkabban.

-Kérlek!-Mondtam könyörgő hangon.

-Nem!-Mondta keményen.

-Rendben! Akkor nem fogok hozzád szólni! Sőt, te most már nem is létezel! Levegő vagy!-Mondtam, majd sértődötten elfordultam és betakaróztam. Hallottam, amint sóhajt egy nagyot, majd ő is betakarózik.

-Ez új tetkó?-Szúrt bele az oldalamba, mire felszisszentem. Betartottam, amit mondtam és nem szólaltam meg. Azt hiszem ez egy kicsit idegesítette Eli-t.

-Tudod mit szeretek benned? A hajad, a mosolyog, azt, hogy ilyen hülye vagy, a kezed, a hasad, a lábaid és a kis Harryt. -Nevetett fel. Furcsa volt Eli szájából ezt hallani. "A kis Harryt."

-És még azt is szeretem, amikor simogatsz. Tudod milyen őrjítően szexi, amikor a fülembe suttogsz édes dolgokat. Vagy amikor puszilgatsz. De tudod, hogy mit szeretek a legjobban? Amikor kényeztetsz. -Mosolyogva fordultam felé és megcsókoltam. Simogatni kezdtem a hátát, mire eltolt magától. Leterített az ágyra és ráült a csípőmre. Tenyerét a mellkasomra helyezte, majd újra megcsókolt. Csípőjét lassan mozgatni kezdte rajtam én meg egyre jobban akartam őt.
-Eli ne most. -Állítottam le. Furcsán nézett rám, majd leszállt rólam.
-Baj van?-Kérdezte és beharapta az alsó ajkát. -Nem akarod?
-El se tudod képzelni, hogy mennyire akarom.-Ültem fel az ágyon, közben végig halkan beszéltem hozzá. Egyik kezemmel végigsimítottam az arcán, majd folytattam. -De sem az idő, sem a hely nem alkalmas erre.
-Igazad van.-Mosolyodott el. -Akkor jó éjszakát.
-Neked is. -Szóltam halkan és átöleltem.

***

-És anyu mit fog szólni, hogy egy csövest viszünk haza? -Kérdezte Eli, közben a cipőjét kötötte be.
-Azt csak bízd ide. -Kacsintottam és megtámaszkodtam a könyökömön. Így figyeltem tovább, ahogy a barátnőm pakolászik.
-Rendben, de én nem csináltam semmit. Ez a te ötleted volt! És kérlek kezdj el öltözni. Jobban szeretem, ha otthon vagyunk.
-Azt én is jobban szeretem. -Vigyorogtam és gyorsan felöltöztem. -Indulhatunk?
-Persze. Szólok Mamának. -Indult az ajtó felé.

*Eli szemszöge*

Sietősen rohantam le a lépcsőn. Ezra az asztalnál ült és valami meggyötört újságot olvasott.
-Na, készen van? -Kérdeztem.
-Tessék? -Nézett rám értetlenül.
-Össze pakolta az összes holmiját? Indulhatunk?
-Nem értelek. -Rázta a fejét. Közben Harry is leért és elmagyarázta neki, hogy hozzánk fog költözni.
-Ó nem. Nem szeretném, ha...
-Igazság szerint nem tud ellenkezni, mert így is úgyis magunkkal visszük.-Vágott közbe Harry.

11 - valaki van a faházban

Sziasztok! Bocsánat, de csak ennyire volt időm! Ma mindenképpen hozni akartam egy részt, mivel holnap suli és nem tudom, hogy mennyire fogok ráérni írni. Remélem nem bánjátok, hogy csak ennyit tudtam hozni. Amint lehet Megírom a következőt -ami remélhetőleg hosszú lesz- és fel is rakom. 

-Mi lenne, ha átköltöznél az én szobámba? -Kérdezte hirtelen Harry, mire felemeltem a fejem és rá néztem. -Tudod már együtt vagyunk és én azt szeretném, ha mellettem lennél.
-A szobám ott van a tieddel szemben. -Nevettem fel egy pillanatra. -Én is szeretném, ha egy szobában lennénk, de akkor is fura ez az egész.
-Mi? Ugye nem szégyellsz? -Ráncolta a szemöldökét.
-Ne butáskodj! Szeretlek, de nekem új ez a dolog. Fogalmam sincs, hogy hogyan is kéne viselkednem veled szemben. -Ismertem be.
-Tudom...elég gáz a helyzet, de valahogy megszokjuk, vagy mit tudom én. -Nézett rám, majd tekintetét újra az útra szegezte. Hátradöntöttem a fejem és az ablakon át bámultam az elsuhanó fákat. Nem volt ismerős a környék ezért értetlenül néztem Harry-re.
-Azt hittem, hogy haza megyünk.
-Változott a terv. -Mosolygott féloldalasan. Nem értettem, hogy Harry hova is szeretne vinni, de úgy döntöttem, hogy ráhagyom. Egyszer majd úgy is odaérünk.
Meglepődtem, amikor újra ismerős terepen jártunk. Vigyorogva néztem Harryre.
-Ez komoly? -Kérdeztem.
-Aha. -Bólogatott mosolyogva, majd leállította a kocsit.
-Miért hoztál ide?
-Mert tudom, hogy szerettél idejönni. -Biccentett a faház felé.
-Bemehetünk? -Kérdeztem izgatottan.
-Persze. -Mondta halkan. Mosolyogva szálltam ki a fekete autóból. Régen nagyon sokat jártunk ide a szüleimmel. Szerettük ezt a helyet. A várostól kívül esett. Nagy itt a nyugalom. Imádom ezt a helyet.
-Mikor jártunk itt utoljára? -Kérdeztem Harrytől.
-Úgy 12 éve. -Gondolkodott el. Ahhoz képest, hogy milyen régen nem jártunk ott egész jó állapotban volt.
-Kicsit pókhálós. -Mondta Harry grimaszolva, majd megfogta a kilincset.
-Ki ne nyisd! -Mondtam gyorsan, mire elrántotta a kezét.
-Miért ne?
-Egyszer láttam egy filmet, amiben volt az erdő közepén egy faház...
-Na és? -Értetlenkedett.
-Ott lakik Mama! Ne nyisd ki, mert meghalunk.
-Mi? Minek nézel ilyen hülyeségeket? És ki az a Mama?
-Mama az a szellem izé valami. Tudod az a horrorfilm, amit együtt néztünk.
-Eli fejezd már be! Nem létezik semmilyen Mama! Miért kellett mondanod?
-Most csesszél le nyugodtan! Csak eszembe jutott te meg nekem esel.
-Bocsánat. -Hajtotta le a fejét, majd mosolyogva megölelt. -Na menjünk be. -Nyitotta ki hirtelen az ajtót. Megfogta a kezem és berángatott a házba. A házban koromsötét volt. A helyzet kint sem volt sokkal jobb, mivel már kezdett sötétedni. Szorosan kapasztodtam Harry pulcsijába.
-Na látod nincs itt senki. -Nyugtatgatott. -Nézzünk körül.
Hiába próbálta adni a kemény fiút tudtam, hogy legalább ő is annyira fél, mint én.
-Mi ez a hang. -Álltam meg hirtelen.
-Nincs semmilyen hang. Csak bebeszéled magadnak. -Forgatta a szemeit.
-Nem! Hallgasd! - Mondtam halkan, majd mind a ketten fülelni kezdtünk.
-Ez...horkolás? -Kérdezte Harry zavartan. -Figyelj a sarokban van egy baseballütő. Hozd ide. -Suttogta. Úgy tettem, ahogy Harry mondta. Lábujjhegyen mentem az ütőért, majd odanyújtottam Harrynek.
-Mit akarsz csinálni? -Kérdeztem.
-Agyonverem ezt a Mamát. -Mondta keményen, majd rohanva indult a fekete horkoló alak felé, közben azt kiabálta, hogy; Halál rád! Megfogta az ütőt és kétszer rávágott "Mamára."
-Mi a ...? -Ült fel "Mama" az ágyon.
-Maga meg ki? -Kérdezte Harry.
-Ezra Willson. -Adta meg a választ.

10 - garázsfestés

Sziasztok. Visszaolvasgattam a részeket és az utolsó kettő olyan, mintha nem is én írtam volna. Mondjuk fejfájással nem olyan könnyű írni...Mindegy. Igazság szerint nem azért jöttem, hogy a problémáimról pofázzak, hanem azért, mert megírtam az új rész. És mindig kérdezgetitek, hogy mikor jön új rész, ezért úgy döntöttem, hogy mindig kiírom, hogy mikorra várható. Ha bárkinek kérdése van az itt fel tudja tenni: [KATTINTS IDE] De egyébként, oldalt, az elérhetőségeknél is megtaláltok. :) Ó egyébként jól esne pár komi és feliratkozó! :) Na nem pofázok annyit! Jó olvasást manók :D UI.: Rövid rész lett! :(

Vegyes érzelmek kavarognak bennem. Nem tudom, hogy helyesen döntöttem-e. Szeretem Harryt, de ez nekem akkor is furcsa. Pár hete még a bátyámként tekintettem rá, most meg együtt vagyunk.
-Khmm....Nem zavarok? -Kérdezte hirtelen egy hang, mire odanéztünk. Anya lépett be az ajtón apával együtt. Ez mind nagyon jó lett volna, csak az a gáz, hogy én és Harry még mindig meztelenül ölelgettük egymást. Amilyen gyorsan csak tudtunk felöltöztünk. Égett a fejünk rendesen, mégis vicces szituáció volt. Harry gyengéden megszorította a kezem és anyuékra nézett.
-Sziasztok.-Mosolyodott el.
-Ez meg mégis mi?-Dühöngött apa.
Harryvel összemosolyogtunk. Barátom a hátam mögé állt és átkarolt, közben a hasamat simogatta. Kezemet ráraktam az övére és úgy figyeltük szüleink reakcióját.
-Mit műveltél te seggfej? Teherbe ejted a lányomat? Normális vagy?-Ordított az apám. Szavait mindenki némán hallgatta. Akármennyire is akartam ezt mégsem hagyhattam szó nélkül.
-A lányodat? Ez most komoly? Annyi éven át hazudtad azt, hogy a lányod vagyok és most idejössz pattogni? Most őszintén érdekel egyáltalán, hogy mi van velünk? Velem, Harryvel vagy anyával? Nem hiszem. És miért is vagy most itt? Egyáltalán hívott valaki?-Akadtam ki. -Ó és még valami! Te nem vagy az apám. Nem pofázhatsz bele az életembe! -Ordítottam, miközben Harry egyre szorosabban ölelt.
-Hallod ezt?-Fordult anya felé. -Ilyet hogy engedhetsz meg neki? Szépen felnevelted.-Mondta apa és gúnyosan felnevetett.
-Olyan szánalmas vagy. Inkább örülnél, hogy valaki felnevelt, és nem hagyta csak úgy ott.-Mondta Harry a hátam mögül.
-Te csak kussolj!
-Akinek itt csak kussolnia lehet, az te vagy!-Vetettem oda.
-Én ezt nem hallgatom tovább! Ide jöttem, hogy megbeszéljük a dolgokat és így fogadtok? Hát ez szép. Most elmegyek!-Mondta nyugodtan és kisétált az ajtón. Gondolom azt várta, hogy valaki utána menjen, de ez nem történt meg.
-Veletek meg mi van?-Kérdezte anyu fülig érő mosollyal.
-Hát...-Húztam el az "á"-t, közben hülyén vigyorogtam. Harry felröhögött és gyors csókot nyomott a számra.
-Együtt?-Mosolygott anyu.
-Bizony.-Vigyorgott Harry és ujjait rákulcsolta az enyémre.
-Ó jaj. Sok boldogságot édeseim, de azt ugye tudjátok, hogy ezt nem fogják jó szemmel nézni.
-És minket mióta érdekelnek a többiek?-Vigyorgott rám Harry.
-Na jó, ha már ennyire nagy a boldogság, akkor akár ki is festhetnétek a garázst!

***

-Muszáj fehérre?-Néztem Harryre, aki épp most hozta be a vödör fehér festéket.
-Nem tudom. Milyen színt szeretnél?-Mosolygott kedvesen.
-Rózsaszínt vagy zöldet, de a kék is jól mutatna. De inkább sárgát!-Ugráltam az ecsettel a kezemben.
-Oké. Akkor lila lesz!-Mosolygott és megpuszilt.
Végül mégis maradt a fehér. Már majdnem tíz perce a falat festettük. Vagyis inkább csak Harry. Én az ecsettel a kezemben álltam és őt néztem.
-Mi az?-Fordult felém mosolyogva.
-Semmi, csak...baromi jó a segged.-Haraptam be a számat, közben Harry előbb említett testrészét kezdtem bámulni.
-Hogy mi?-Röhögte el magát, közben lerakta az ecsetet a kezéből és felém kezdett közeledni.
-Baromi jó a segged.-Ismételtem, mire elkapta a csuklómat és hosszasan megcsókolt. Homlokát az enyémnek döntötte és csukott szemmel kezdett beszélni.
-Tudod azt hittem, hogy utálsz. Hiba volt összejönnöm Emily-vel. Elfojtottam az érzéseimet, amit irántad éreztem és ebbe majdnem megbolondultam. Ha lett volna egy kis eszem, akkor már réges-rég elmondtam volna. Ha több eszem lett volna, akkor húzhattam még volna ezt az egészet. Vagy el se mondtam volna. Még randevúra sem hívhatlak, mivel együtt nőttünk fel. Mindent tudunk egymásról. De tudod mit? Nem is akarlak randira hívni. Nem akarok hülye filmeket nézni egy tucat emberrel együtt. Én csak veled akarok lenni. Csak te meg én. Senki más. - Mondta és kinyitotta a szemét. -Mert állatira szeretlek.
-Olyan aranyos vagy! Nagyon szeretlek édesem. -Mosolyogtam rá és megcsókoltam.
-Gyerekek! Nem halad a munka.-Nyitotta ki az ajtót anyu és egy tálcával a kezében lépett be. -Hoztam kaját és üdítőt.
-Eli adj egy szendvicset. -Tátotta a száját Harry.
-Mi? Miért én? -Néztem értetlenül.
-Mert én dolgoztam és tiszta festék vagyok, ellenben veled, aki egész nap nem is csinált semmit. -Mosolygott diadalittasan.
-Ez nem is igaz! Én keményen dolgoztam! -Védtem magam.
-Ja húztál egy csíkot. -Röhögött fel.
-Gonosz! Ezért nem kapsz szendvicset!
-Anya! Szólj rá! -Nyöszörgött Harry.
-Gyerekek. Fejezzétek be. -Mosolygott anyu.
-Haha éljenek a tisztakezűek. -Nyújtottam ki a nyelvem Harryre, közben beleharaptam az egyik szendvicsbe.
-Nem ismerlek titeket. -Nevetett anyu, majd elment.
-Eli. Nézd.-Szólt Harry, mire felé fordultam. Bár ne tette volna. Végighúzta az ecsetet a fejemen.
-Harry!-Sikítottam fel, közben a kezét ütögettem.
-Ezt azért, amiért nem adtál szenyát.-Röhögött. Felkaptam az ecsetemet, belemártottam a festékben és húztam egy csinos kis csíkot Harry pólójára. Fekete pólóján szépen kitűnt a fehér csík. Harry pár percig döbbenten nézet. Röhögve kezdtem szaladni.
-Te kis...-Futott utánam. Nem sok kellett neki. Hamar utolért. A falhoz szorított.
-Mond ki. Gyerünk Styles. Mond csak ki.
-Te kis dög.-Mosolygott, majd ajkait az enyémre tapasztotta.

Ezután komolyan elkezdtünk festeni. Fél órán belül végeztünk is. Gyorsan lefürödtünk és átöltöztünk. Anyu megkért hogy menjünk le a boltba. Ez az első, hogy Harryvel mutatkozom az utcán, úgy mint egy pár. Mi nagyon merészek voltunk, ezért sunyiban megfogtuk egymás ezét úgy öt másodpercre. Ezen a környéken mindenki ismer mindenkit. Túl hamar terjednek a pletykák, ezért nem is értettem, hogy nem derült ki az, hogy együtt vagyunk.
-Más valamit adhatok?-Kérdezte az eladó. Úgy 19 éves lehetett. Annyira nyomult Harryre.
-Nem köszi.-Válaszoltam gyorsan és kifizettem a megvásárolt cuccokat.
-Rendben.-Mondta, majd Harryre nézett, aki éppen a répákat pakolászta a szatyorba. -Jasmine vagyok. -Harry egy pillanatra felnézett, majd tovább pakolászott.
-Én Harry. Ő pedig Eli.-Mutatott rám.
-Az jó. Figyelj van két felesleges jegyem a holnapi Coldplay koncertre. Nincs kedved eljönni?-Kérdezte reménykedve.
-Nem bocsi.-Mosolygott.
-Ó értem. És mi lenne, ha szombaton elmennénk valamerre?
-Szombaton Elivel leszek, bocsi.
-És a vasárnap? -Ez már szánalmas. Amit ez a csaj levágott. Komolyan én éreztem magam kellemetlenül.
-Nem hiszem, hogy jó ötlet. A barátnőm kicsit féltékeny típus. -Kacsintott rám.
-A barátnőd? Hát oké. De majd szólj, ha esetleg szakítotok. Én itt leszek.-Nevetett fel.
-Azt lesheted, ribi!-Mondtam, majd megfogtam Harry kezét és húzni kezdtem a kijáratig. Meg áll az eszem. Az a csaj flörtölni próbált a barátommal.
-Eli. Várj már.-Húzta ki a kezét az enyém közül. -Mi van? -Mosolygott.
-Az a lány! Flörtölt veled a szemem láttára! Elvileg a barátnőd lennék, vagy mi.
-Nyugodj már meg.-Ölelt át. -Szeretlek te butus.
-Akkor is rosszul esett! Én egy hercegnő vagyok! Nem bánhatnak így velem.-Néztem Harry szemébe, mire elröhögte magát.
-Rendben hercegnőm. Most már hazamehetünk?-Kuncogott halkan.
-Menjünk.-Mosolyogtam és beszálltunk a kocsiba

Második Díjam

Köszönöm a díjat Vivi-nek.

  Szabályok:

Írj magadról tíz dolgot.
Válaszolj a jelölő tíz kérdésre.
Tegyél fel tíz kérdést a jelölteknek.
Küldd tovább tíz embernek.    

10 dolog rólam:

1. 14 éves vagyok.
2. Utálom az ananászt.
3. Szeretek görkorizni.
4. Régen naplót írtam.
5. Imádok rajzolni.
6. Tetováló szeretnék lenni.
7. Félek a sötétben.
8. Tériszonyom van.
9. Irtózom a bogaraktól.
10. Zöld színű a szemem.

Válaszaim a 10 kérdésre:

1. Mit nem szeretsz magadon?
-Nem sorolnám fel...
2. Mi az amit teljesen megváltoztatnál az életedben?
-Semmi.
3. Van testvéred?
-Van.
4. Hány blogod van?
-Ez az egy.
5. Miért kezdtél el blogot írni?
-Nincs különös oka. Csak szerettem volna történetet írni.
6. Mi a kedvenc zenéd?
-Nincs kedvencem. Talán a Summer of 69. :')
7. Ki a kedvenc fiú/lány színészed?
-Fiú: Skyler Astin. Lány: Ashley Benson
8. Ki a kedvenced a bandából?
-Az 1D-re gondolsz? Akkor Harry Styles.
9. Mit változtatnál a világon?
-Őszintén? Nem tudom...
10. Melyik az álom városod ahova szívesen eljutnál?
London, Párizs és Las Vegas. Meg talán New York. :)

10 kérdésem:

1. Várod a sulit?
2. Legrosszabb jegy, amit eddig kaptál?
3. Voltál már kitűnő?
4. Hanyadikba mész?
5. Kedvenc tantárgy?
6. Hány blogot olvasol?
7. Szeretnél majd tetkót?
8. És piercinget?
9. Pop vagy Rock?
10. Mikor voltál utoljára beteg?

10 ember akinek továbbküldöm:

The Mystery

You're perfect to me

Dreamworld

Első Díjam

Ezúttal nem egy újabb résszel jövök, bár már el kezdem írni. Amint látjátok megkaptam az első díjamat, amit nagyon köszönök Bogi.Stylinson-nak.

Szabályok:
Írj 10 dolgot magadról.
Válaszolj 10 kérdésre.
Írj 10 kérdést.
Küld tovább 10 embernek.

10 dolog rólam:
1. 14 éves vagyok.
2. Utálom az ananászt.
3. Szeretek görkorizni.
4. Régen naplót írtam.
5. Imádok rajzolni.
6. Tetováló szeretnék lenni.
7. Félek a sötétben.
8. Tériszonyom van.
9. Irtózom a bogaraktól.
10. Zöld színű a szemem.

Válaszaim 10 kérdésre:

1. Hány blogod van?
-Jelenleg ez az egy.
2. Szereted a kakaót?
-Igen.
3. Tv vagy laptop?
-Nincs laptopom és nem nézek tv-t, szóval egyik se.
4.Van háziállatod?
-Van.
5. Mi a legnagyobb álmod?
-Hogy tetováló lehessek Lodonban.
6. Kedvenc film/sorozat?
-Film: Nagyfiúk, Sorozat: Awkward.
7. Szoknya vs. nadrág?
-Nadrág!
8. Hiszel a fiú lány barátságban?
-Igen.
9. Hiszel az UFO-kban?
-Nemigazán.
10. Blog írás vagy olvasás?
-Mindkettő.

10 kérdésem:

1. Mióta blogolsz?
2. Kedvenc zenéd?
3. Göndör vagy egyenes a hajad?
4. Mi inspirál téged a legjobban?
5. Szereted az epret?
6. Tél vagy nyár?
7. Van kedvenc idézeted?
8. Ha van mi az?
9. Ki a példaképed?
10. Fagyi vagy jégkása?

10 ember akinek továbbküldöm:

Jelenleg két blogot olvasok!
1. Dóri - Broken
2. Azy - Angyal az éjben

09 - ketten

Sziasztok! Meghoztam az új részt. Remélem tetszeni fog! Ja és a szexuális tartalom miatt csak azok olvassák, akik kibírják! :'D 

1 hónappal később

Alig pár hete kezdődött el a suli Eli már is beszerzett egy osztályfőnökit és egy halom igazolatlant. Ó, és kiderült, hogy mi van az Austin-tól kapott dobozban. El sem tudjátok képzelni, hogy mennyire összevesztünk. Nem is tudom, hogy mikor szóltunk utoljára egymáshoz. Borzasztó azt látni, hogy a "húgom" ennyire megváltozott. Soha nem mosolyog, mindig a szobájában van, bulizik és pasizik. Rá sem ismerek. Ja és arra is fény derült, hogy nem szed fogamzás gátlót, de szerencsére nem lett terhes.
-Jól vagy édesem?-Simított ki pár tincset a szememből a barátnőm, Emily. Ja igen. Időközben én is rátaláltam a szerelemre. Én és Emily már három hete együtt vagyunk. Azt hiszem megtaláltam a hozzám illő lányt. Eleinte nehéz volt, mert az érzéseim Eli iránt ne enyhültek. Talán, a szívem mélyén még most is szeretem őt, de nem úgy, mint anno.
-Csak elgondolkodtam.-Mosolyogtam rá és megcsókoltam. Eli és Emily csókja között érezhető a különbség. Emily túl szenvedélyesen, míg Eli édesen csókol. Fogalmam sincs, hogy melyik esik jobban. Tökéletes mind a kettő.
-Mi lenne, ha elmennénk valahova?-Mosolygott rám.
-Hova szeretnél menni, édesem?
-A vidámparkba.-Kacsintott és felnevetett. Gyakran járunk, oda, hiszen ott ismerkedtünk meg. A vidámpark a mi törzshelyünk. Mosolyogva bólintottam, mire Emily megcsókolt.
Hirtelen ajtócsapódásra lettünk figyelmesek. Eli lépett be az előszobába a deszkájával együtt. Fehér tornacsuka, fekete csőnadrág és Jack Daniels-es póló volt rajta. Haja kisimítva, szeme feketén kihúzva. Egyszerűen gyönyörű volt. Bár stílusa inkább emosan hatott.
-Neked még suli van nem?-Ráncoltam a szemöldököm.
-És? Egyébként is a parkban voltam.-Mosolygott pimaszul.
-Hova mész, Eli?-Kérdezte a barátnőm.
-Csak fel a szobámba. Gondoltam ideje lenne belőni magam.-Nevetett fel, majd felsietett.  Ilyenkor általában csak viccel és azért megy a szobájába, hogy egyedül legyen.
-A húgod mióta is ilyen?-Nézett rám Emily. Hanyagul legyintettem, hogy ejtsük ezt e témát.

***

Miután megjártuk a vidámparkot és hazakísértem Emilyt hazamentem. Eli a nappaliban tévézett. Anyu nem volt itthon. Szokás szerint dolgozik. Ami azt illeti nekem is el kellene kezdenem. Végül is már majdnem húsz éves vagyok. Nincs suli, nincs munka. Amint lehet keresek valami jól fizető állást.
-Szia.-Ültem le mellé, de nem válaszolt. Üveges tekintettel nézte a tv-t. Ami azt illeti, már megszoktam, hogy nem igazán beszélünk.
-Haza ment a ribanc?-Kérdezte hirtelen, közben még mindig a tv-t bámulta.
-Nem ribanc! És igen, haza ment.-Válaszoltam. Eli rám emelte a tekintetét és mosolyogni kezdett.
-De, az. Egy álszent kis ribanc, aki kihasznál téged. Tudod azt hittem, hogy szeretsz. Talán még reménykedtem is benne, hogy lesz köztünk valami.
Némán hallgattam, amit Eli mondott. Akkor mégis szeretett?
-Jut eszembe! Tudja, hogy lefeküdtünk?
-Nem.-Ráztam a fejem.-És jó lenne, ha ez nem derülne ki.
-Én tartom a számat.-Kacsintott.

1 hét múlva

Hazudott. Nem tudta tartani a száját! Emily még aznap kidobott. Ezt nem hiszem el. Eli teljesen megőrült? Most már nekem is van okom arra, hogy utáljam. Meg sem lepődött azon, hogy hozzá se szólok. Sőt, alig találkozunk. Ő kerül engem én pedig őt. Ez főként az új állásomnak köszönhetem, ami egy CD boltban van. Persze Eli azt se tudja, hogy dolgozni járok. Konkrétan leszarja, hogy mi van velem. És az igazat megvallva engem sem érdekel jobban.
-Jó napot. Green Day album van?-Kérdezte egy tőlem fiatalabb srác. Úgy tizenötnek néztem. Odavezettem az albumokhoz, megkerestem a "G" betűt és hagytam, hogy kedvére válogasson. Nem sokan voltunk az üzletben. Hirtelen kivágódott az ajtó és egy lány lépet be rajta. Ismerős vonásain megakadt a szemem. Kapucnia a fejére volt húzva. Nem is csodálkozom. Odakint úgy zuhogott, mintha dézsából öntenék.
-Szia.-Szólalt meg rekedtes hangon.
-Szia. Miben segíthetek?-Mosolyogtam halványan. A lány felemelte a fejét és levette a kapucnit.
-Pofozz fel, kérlek.-Mondta és a szemeiben könny gyűlt.
-Meg is érdemelnéd, de nem, teszem meg.
-Harry, én tényleg nagyon sajnálom. Kérlek bocsáss meg.
Nem válaszoltam. Egyszerűen kiléptem a pult mögül és hazáig rángattam Elit. Szerencsére csak egy sarokra volt a házunk. Becsaptam magam mögött az ajtót és lelöktem Elit a kanapéra.

Eli szemszöge

Tényleg nagyon bántott, amit Harry-vel tettem. Egy dögnek érzem magam miatta.
-Harry...-Kezdtem, de félbeszakított.
-Most azt csináljuk, hogy te befogod az édes kis pofidat, én meg a csúcsra juttatlak.-Mondta nyugodtan. Szavai furcsán hatottak rám. Még sosem láttam Harryt ilyennek. Mégis úgy gondoltam; jobb, ha kussolok.
Egy szempillantás alatt lerántotta rólam a ruháimat,ahogy magáról is. Így mind a ketten teljesen meztelenek voltunk. Szívogatni kezdte a nyakam.
-Ké-kérlek.-Dadogtam. -Ne kí-kínozz! -Mosolyogni kezdett a reakciómon. Széthúzta a lábaimat és alaposan végigmért. Szinte még hozzám sem ért, de a gondolat, hogy bennem van már majdnem a csúcsra vitt. A lábam közé hajolt és dörzsölni kezdte a csiklómat. Volt már ilyen szexuális kalandban részem Harryvel, de semmihez nem tudtam hasonlítani az érzést. Harry egyszerűen tökéletesen vadítóan csinálta. Míg kínzott párszor rám jött az orgazmus érzése, de mindig megvárta, hogy elmúljon és újra kezdte.
-Amiért ilyen kis dög voltál, nem hagyom, hogy elmenj.-Mondta perverz mosollyal az arcán. Már az egész testem vonaglott az ujjai érintésétől. Annyira közel voltam minden másodperceb, hogy szétszakított az érzés. Hirtelen ajkait a csiklómhoz nyomta és erősen szívni kezdte. Nyelvével szaporán nyaldosott, ami egyre közelebb vitt a csúcshoz.
-Látom ez tetszik. Úgy megcsinállak, hogy egy hétig nem fogsz bírni járni.
-Még meg sem dugtál, ne járjon a szád.-Vetettem oda neki nyögések közepette. Ennyi kellett neki, hogy jobban bevaduljon, Szó nélkül belém dugta a hatalmas farkát és olyan gyorsan mozgott, hogy éreztem, hogy el fogok menni. Minden lökésnél sikerült neki bentebb hatolni, ami szinte már lehetetlen volt. Minden egyes mozdulattal érintette a g-pontomat.
-Harry én mindjárt elmegyek -Kiáltottam hangos nyögésekkel együtt.
-Még nem lehet, hallod.-Parancsolt rám. A gyönyör egyre közelebb volt, már szinte remegett a testem. A hátam ívbe feszült. Érzetem, hogy Harry rángatózni kezd bennem és a eláraszt belül.
-Élvezz ide nekem te kis dög. Kiáltsd a nevem, arra beindulok. -Szólt rám.
-Harry! Harry!-Ordítottam, ahogy csak tudtam. Ennyi kellett, olyan gyorsan söpört végig a testemen az orgazmus és olyan intenzíven, mint még soha. Harry lökött még rajtam egy párat, majd kihúzódott belőlem.
-Megbántad, hogy ilyen kis dög voltál?-Húzta fel z egyik szemöldökét, mire hevesen bólogatni kezdtem.-Jó kislány.-Simított végig az arcomon.
-Szeretlek.-Néztem a szemébe és megcsókoltam.
-Leszel a barátnőm?
Kérdése kicsit meglepett. A bátyámmal járjak, aki nem is a bátyám?
-Igen.-Mosolyogtam és újra megcsókolt.

08 - doboz

Sziasztok. Elsőnek is bocsánat, amiért ilyen rövid lett. A következő hosszú lesz, ígérem. A második:  Fogalmatok sincs, hogy mennyire boldog vagyok, amikor azt olvasom, hogy mennyire szeretitek a blogot. Tényleg nagyon jól esik. Na nem untatlak titeket a boldogságommal. Jó olvasást a következő részhez. Komizzatok, iratkozzatok fel, pipáljatok. Vagy, ha kérdésetek van, vagy tanácsot szeretnétek adni, hogy mit változtassak jobb oldalt az Elérhetőséget menüpontban megtaláltok Facebookon, Twitteren, Askon és Tumblrön. :)

Reggel fáradtan ébredtem. Kimásztam az ágyból és felvettem a kedvenc rövidnadrágom, egy pólót és a Vans cipőm. Bementem a fürdőbe. Fogat és arcot mostam. A sminkemmel nem bíbelődtem. Úgy hagytam az arcom, ahogy van. Hajamat kifésültem és copfba fogtam. Kezembe vettem a gördeszkámat és lesiettem a lépcsőn.
-Hova mész?-Állt meg előttem anyu karba tett kézzel.
-Deszkázni.-Válaszoltam egyszerűen.
-Nem szeretnél beszélgeti. Tudom, hogy nehéz ez most neked.
-Nem akarok beszélgetni. El akarom felejteni. Nem érdekel a múlt. Csak deszkázni szeretnék.-Mondtam és kifelé indultam.
-Veled mehetek?-Kérdezte Harry. Lazán bólintottam, majd elindultunk. A park elhagyatott részéig gurultunk. Ott általában motorosok bandáznak, de szerencsére most nem voltak ott.
Harry megmutatott nekem pár új trükköt, amit azonnal meg is akartam tanulni.
-Ez nem fog menni.-Álltam fel a földről. -Nehéz.
-Csak jó egyensúly kell hozzá. Lábbal megfordítod és ráugrassz.-Tanácsolta. Megpróbáltam még egyszer, de újra a földön kötöttem ki.
-Gyere.-Fogta meg a kezem és felhúzott a talajról. -Én is egy csomót próbálgattam, mire megtanultam. -Mosolygott. Beleharaptam a számba és újra megpróbáltam. Megint nem sikerült.
-Utálom!-Dünnyögtem. -Harry, ez nem fog menni. -Szomorodtam el.
-Türelem.-Mosolygott kedvesen.

***

-Sikerült!-Kiáltottam. Nem hiszem, hogy bárki is hallotta volna rajtunk kívül, mivel az egész park üres volt.
-Ügyes.-Ölel át. -Nem megyünk kajálni?
-De, mehetünk.-Mosolyogtam és megpusziltam az arcát. Hirtelen tapsolást hallottunk, mire automatikusan elengedtük egymást.
-Ez szép. Komolyan. Mikor is jöttetek össze?-Tapsolt tovább Austin. Az exem.
-Valami baj van?-Kérdezte Harry, közben elém állt. Ezzel is védeni próbált.
-Ez elég gusztustalan. A sajátodat dugod Styles?-Mosolygott Austin.
-Jobb lenne, ha eltűnnél.-Szorította ökölbe a kezét.
-Persze, csak adni szeretnék valamit Eli-nek.-Vigyorgott és közelebb lépett hozzánk. Harry jobban a háta mögé szorított. Én meg a pólóját markolásztam. -Nyugalom. Csak egy apróság. Nem bántok senkit.
Harry és Austin egy ideig farkasszemet néztek, majd Harry ellépett előlem.
-Vigyázz magadra, édes.-Suttogott és két puszit adott az arcomra. -Ezt neked hoztam.-Nyújtott át egy fekete dobozt, majd elment. Harry kíváncsi tekintete engem fürkészett.
-Mi van benne?-Kérdezte és odajött mellém.
-Nem is érdekel. Inkább menjünk haza.-Kértem Harryt.
-Oké. Menjünk.-Mosolygott halványan. Zsebre vágtam a dobozt és hazasiettünk.

***

Mikor végre bejutottam a szobámba kivettem a fekete dobozt a zsebemből. Sejtettem, hogy mi lehet benne, de a biztonság kedvééért megnéztem. Tabletták. Tehát igazam lett. Kiborítottam az ágyra, majd beledobáltam az éjjeli szekrényemen lévő kék dobozba. Elő kaptam a telefonom, majd tárcsáztam Austin számát. Két csörgés után felvette.
-Mondjad, édes.-Szólt bele. Szinte magam előtt láttam, ahogy mosolyog.
-Megőrültél?-Kérdeztem idegesen.
-Azt mondtad egyedül leszel. Nem számítottam rá, hogy bongyi is ott lesz.
-Harry. A neve Harry.-Védtem.
-Tökmindegy. A lényeg, hogy megkaptad, nem?
-De...-Ismertem be.
-A lényeg, hogy ne vidd túlzásba. Mármint, ha élni szeretnél. Naponta legalább három, érted?
-Értem. És...kösz.
-Nem tesz semmit. Ha a barátnőm drogot akar, én megszerzem neki.
-Akarod mondani ex barátnő, ugye?-Mosolyogtam.
-Az. Szóval, ha kell még, csak szólj.-Nevetett fel.
-Oké, de, ha nem gond, akkor lépek. Szia.-Köszöntem el és leraktam.
Tudom, hogy ez nagy hülyeség volt, de van okom rá. Próbálom erősnek mutatni magam, de ez túl sok. Elegem van, mindenből. Kiszedtem a dobozból egy szem tablettát, majd a nyelvemre helyeztem. El sem hiszem, hogy ezt csinálom.

Harry szemszöge

-Minek kellet odajönnie? Elbaszott vele mindent.-Meséltem Louis-nak, aki időközben átjött.
-Tényleg! Mi volt a dobozban?-Kíváncsiskodott.
-Fogalmam sincs. Egyszerűen zsebre vágta, azután hazajöttünk.-Sóhajtottam.
-Lehet, hogy egy gyűrű.-Ötletelt, mert karon vágtam. -Jó bocs. Hát mit adhatott neki? Lehet, hogy egy csomag óvszert. -Röhögött.
-Mi? Nem hiszem.
-Miért? A koton mindig jól jön. Elvégre te sem akarod, hogy kis Harryk szaladgáljanak a nappaliban. vagy tévedek?-Mosolygott.
-Ez igaz.-Nevettem, azután eszembe jutott valami. -Mi nem is védekeztünk.
-Mi van?-Kerekedett el Louis szeme.
-Nem lehet terhes ugye?-Kérdeztem kétségbeesetten.
-Hát...mit tudom én. Mindenki lehet terhes, kivéve aki nem.
-Hülye vagy. És, Ha az lenne, elmondaná. Vagy szerinted szedi a fogamzásgátlót?
-Haver. Én honnan tudjam? Kérdezd meg!
-Majd később. Most sörözni akarok a legjobb haverommal.-Mosolyogtam és beleittam a sörömbe.
Igazság szerint nagyon is izgatott, mert erre tényleg nem gondoltam. Eli szólt volna, ha nem szedné a gyógyszert, ugye?