16 - nyaklánc

Sziasztok! Meghoztam a következő részt. Sajnálom, hogy ilyen későn, csak nem jött az a bizonyos ihlet. Tudom, hogy rövid lett és unalmas, de remélem azért lesz olyan, akinek tetszeni fog. Szóval jó olvasást! :)

Sejtettük, hogy mi lesz az eredmény, de így látva még jobban sokkolt. Pozitív. Örülök is, de nem is. Apa leszek. Talán egy kicsit éretlennek tartom magam erre a feladatra, de azután eszembe jut Eli. Még csak tizenhét éves. Nem hiszem, hogy ebben a korban azzal kéne foglalkozni, hogy hogyan kéne bepelenkázni a gyerekét. Meg amúgy is még suliba jár. Nem szeretném, hogy egy gyerek tönkretegye az életét.
-Azt hiszem szólok anyunak. -Mondta, majd idegesen elment. Ujjaimmal a hajamba túrtam és nagyokat sóhajtottam. Hátraborultam az ágyon. Pár perccel később Eli és anyu lépett be a szobába. Érdeklődve ültem fel.
-Ezt nem hiszem el. -Suttogta anya, majd leült mellém az ágyra. Fél karommal átöleltem és Eli-re néztem. Megfogtam a kezét és magam mellé ültettem. A másik karommal őt is átkaroltam.
-Mit szeretnétek csinálni? -Kérdezte anya higgadtan. Eli-vel összenéztünk, majd bólintottunk.
-Én megtartanám. -Dadogtam. Eli helyeslően bólogatott.
Anya csak egy nagyot sóhajtott és, bár láttam, hogy próbál nyugodt maradni, nem igazán ment neki. A helyében már simán felpofoztam volna magam, amiért ilyen felelőtlen voltam, de ő nem tette, aminek nagyon örülök.
-Én is megtartanám. -Mondta halkan Eli.

***

-Na és ez? -Kérdezte Eli. Unottan néztem rá, majd megvontam a vállam.
-Aranyos. -Mondtam, majd tekintetemet a telefonomra szegeztem.
-A többi húszra is ezt mondtad. -Döntötte hátra a fejét, majd visszament a próbafülkébe. Szeretem Elit, de mióta bejött a képbe a baba teljesen megváltozott. Igaz, már nyolc hónap eltelt azóta, amióta eldöntöttük, hogy megtartjuk. Új nekem ez az egész. Felálltam a székről, majd bementem Eli-hez a fülkébe. Egy kicsit megijedt, ahogy átkaroltam a derekát.
-Az a világoskék nagyon szexi volt rajtad. -Mondtam, majd kezemet hasára simítottam. Elég nagy volt már. Végül is már csak egy hónap és megszületik a kislányunk. Azt hiszem, hogy ennél boldogabb már nem is lehetnék.
-Szeretlek. -Fordult felém és a szemembe nézett.
-Én is szeretlek. -Mondtam, majd szenvedélyesen megcsókoltam. -Ó, ezt elfelejtettem. -Jutott eszembe, majd előhúztam egy kis dobozt a zsebemből. Átnyújtottam Eli-nek, aki azonnal kinyitotta. Vigyorogva nézett rám, majd megcsókolt. -Tetszik? -Kérdeztem érdeklődve.
-Gyönyörű. -Suttogta. Elvettem tőle a dobozt és kivettem belőle a gyémánt nyakláncot, majd nyakára helyeztem azt. -Köszönöm! -Mosolygott rám.
-Neked bármit, édesem. -Mondtam, majd átöleltem. Ujjait rákulcsolta az enyémre, majd a fülemhez hajolt.
-El sem tudod képzelni, hogy milyen boldog vagyok, veled. -Suttogta, mire mosolyogva ránéztem.
-De, pontosan tudom. Annyira, amennyire én. -Eli csillogó szemmel nézett rám. Boldog volt. Boldogabb, mint valaha. Sok minden történt, amire nem vagyunk büszkék, de ez a baba csak jót tesz nekünk. Semmi veszekedés, semmi sírás, semmi drog. Büszke vagyok rá, hogy így kilábal ezekből a szörnyűségekből. Büszke vagyok arra, hogy ilyen barátnőm lehet.