20 - mozgalmas este

 Sziasztok husik! Na meghoztam a következő részt, amivel eléggé elkéstem, amit tényleg nagyon sajnálok is, de most itt van. Mostanában eléggé szétszórt vagyok.A részről csak annyit, hogy gyorsan írtam és megeshet, hogy értelmetlen, de áááá. :D Megpróbálom gyakrabban hozni a részeket. Ja tényleg! Mindjárt vége Harry és Eli románcának. Nem, nem szakítanak, de a blogot egyszer be kell fejezni. Amit meg is teszek úgy öt rész múlva. Nem tudom, hogy szeretnétek-e, ha kezdenék egy új blogot, persze csak akkor, ha az Impossible-nak teljesen vége. Ó, de fog ez nekem hiányozni, na mind egy. Most inkább csak jó olvasást kívánok! És sajnálom, hogy ilyen borzalmasra sikeredett ez a rész, de elég rosszul éreztem magam, amiért ilyen későn hoztam. Ajjjjj! Mindegy! Alszok! xd Jó olvasást.

Fáradtan huppantam le a kanapéra. Kezemet a pocakomra raktam, majd szóltam Harry-nek, hogy kapcsolja be a tv-t.
- Szóval - nyújtja el az ó betűt, mire értelmetlenül néztem rá. Mivel nem folytatta tovább rákérdeztem, hogy mit szeretne.
- Mi a baj? - mosolyogtam, majd Harry átült mellém.
- Szeretnél ma valamit csinálni? - nézett rám, mire megráztam a fejem.
- Inkább csak pihenni. Mármint csak akkor, ha nem baj - mosolyodtam el.
- Ó, az jó. Tudod Louis mondta, hogy elmehetnénk bulizni. Ilyen pasis estét tartunk és, ha nem baj, akkor elmegyek vele - magyarázta, mire elnevettem magam.
- Szerintem ez jó ötlet. Mindenkinek kell egy kis kikapcsolódás. Te a haveroddal bulizol én meg végre kialszom magam - vigyorogva dőltem hátra a kanapén.
- De akkor nem baj, hogy itt hagylak? - kérdezte kíváncsian, mire közelebb csúsztam hozzá, és fejemet a vállára hajtottam.
- Nem baj. Érezd jól magad. Miattam meg ne aggódj. Elleszek - mosolyodtam el, és kicsit megszorítottam a kezét.
- Tényleg? Nem szívesen hagylak itthon, egyedül - hallottam meg Harry hangját. Kezével a hasamat simogatta.
- Nem lesz semmi baj, ha meg igen, akkor úgy is hívlak. Ne aggódj már - nevettem fel. Éreztem, ahogy Harry belepuszil a hajamba, majd kikászálódik mögülem és az emeletre szalad.

Nehezen tápászkodtam fel a kényelmes kanapéról. Zavarodottan tipegtem a bejárati ajtóhoz. Harry és Louis már vagy két órája elmentek itthonról, anyuék meg miért csengetnének? Kinyitottam az ajtót és egy szőkehajú, mosolygós lány állt mögötte.
- Szia. Segíthetek? - kérdeztem, miközben arrébb álltam, hogy be tudjon jönni.
- Szia. Gondolom még nem ismersz. Perrie Edwards vagyok, Zayn barátnője - ó, szóval ő a DJ srác csaja. Meg kell hagyni; Harry-nek furcsa haverjai vannak.
- Nagyon örülök. Ne vedd sértésnek, de tulajdonképpen miért jöttél? - kérdeztem furcsán.
- Harry mondta, hogy eléggé egyedül vagy, és gondoltam benézek - mosolygott, majd lehuppant a kanapéra.
- Ó szóval azért küldött, hogy nyomozz utánam? - vigyorogtam Perrie-re, mire elnevette magát.
- Inkább csak biztonságban szeretne tudni. Ne aggódj, én vigyázok rád - kacsintott, majd mind a ketten nevetni kezdtünk.

Harry szemszöge

Mosolyogva hallgattam Niall beszámolóját, ami abból állt, hogy hogyan is jött össze Cher-el, a mostani barátnőjével.
- Mi van veled haver? - kérdezte halkan Louis, nehogy megzavarja szőke barátunkat. - Úgy vigyorogsz, mint egy idióta.
- Semmi. Jó újra így együtt. Így öten - mosolyogtam csillogó szemmel.
- Tényleg jó, de ugye nem fogod elbőgni magad? - húzta el a száját, mire a vállába bokszoltam. - Jó, értem én.
- Mi lenne, ha keresnénk egy normális bulit? - állt fel hirtelen Liam a székéből. Na igen. Ez a mi kis bulink, annyiból állt, hogy kiköltöztünk a kertbe beszélgetni és sörözni. Persze ez a "keressünk egy igazi bulit" mindenkinek tetszett, kivéve Niall. Ő megsértődött azon, hogy Liam nem engedte elmesélni az ő kis szerelmes történetét.

- Na igen! Ez már buli! - ordította Liam, miközben beléptünk a Dark Angels nevezetű híres szórakozóhelyre. Nem sokszor voltunk itt. Túl sok dolog történik itt.
- Oké. Íme a szabályok! Senki ne igyon semmit! - kiáltott Louis. A legtöbben elég hülyén néztek, de én igazat adtam neki. Nem akarok reggel a kuka mögött ébredni egy prostituálttal.
- És felbontatlan üvegből lehet? - húzta fel az egyik szemöldökét Zayn.
- Csak akkor, ha tényleg nincs felbontva! - mondta Louis, majd mindenki faképnél hagyta és a táncparkett felé mentek, kivéve engem. Mosolyogva néztem körbe. Mindenhol táncoló alakokat láttam. Be kell ismernem a rúdtáncosokat is jól megnéztem, de csak tisztes távolságból.
- Harry, ésszel! Téged otthon vár egy nagyszerű lány és egy nagyszerű kisbaba - veregette meg a vállam Louis, majd ő is a táncolók közé ment. Közelebb mentem a DJ-hez, majd én is táncolni kezdtem. Bár én ezt nem nevezném táncnak. Inkább csak ugráltam, mint egy idióta. A lányok körém álltak és hozzám dörgölőztek, közben gyakran látogattam el a bárpulthoz is. Volt bennem már némi pia, de nem voltam részeg. Hajnalig élveztem a lányok társaságát, majd valaki elrángatott tőlük.
- Mi a szar van? - förmedtem Liam-re. Tekintetem meglágyult, ahogy láttam az ő ideges és kétségbeesett tekintetét.
- Gáz van. Most hívott Perrie - dadogott. Kereste a szavakat, amiket csak nehezen talált meg.
- Eli - kaptam a szám elé hirtelen, majd kirohantam az épületből. Niall, Liam, Zayn és Louis követtek.
- Harry állj már meg! - kiáltott utánam Niall. Hirtelen megálltam, majd a térdemre rogytam.
- Én még erre nem vagyok kész! - túrtam bele a hajamba.
- Fejezd be, oké? A barátnőd éppen most fogja megszülni a te kibaszott gyereked, és te így viselkedsz? - állt elém Louis. Tekintetéből áradt a idegesség. - Szedd össze magad! - Ordította a képembe, majd arcomon a tenyerét éreztem meg.
- Áu! - néztem rá kétségbeesetten.
- Megérdemelted! Na most akkor felállsz, hívunk egy taxit és elmegyünk a kórházba! Érted? - Ült le velem szembe. Fogalmam sincs, hogy mi van velem. Én vártam legjobban, hogy Darcy végre megszülessen, de ez most nem jó. Nem most kéne. Van még egy hónapunk! Baj van! Idegesen turkáltam a hajamban. Legszívesebben kitépném az összeset. De most nekem kell erősnek maradnom. Ott kell lennem mellette.
- Hívd azt a taxit! - mondtam hirtelen, majd feláltam a hideg földről.

Mind az öten rohantunk a kórház hosszú folyosóin, miközben a 54-es kórtermet kerestük. Felszabadultabb lettem, ahogy megláttam Perrie szőke haját, az egyik ajtó előtt. Idegesen futottam oda hozzá.
- Srácok! - kiáltott fel és megölelt mindannyiunkat.
- Mi történt? - kérdezte Zayn izgatottan, majd hanyagul átlendíti a karját Perrie vállán. Meg kell hagyni; aranyos látvány.
- Látni akarom őt! - néztem a többiekre, majd kínosan elmosolyodtam.
- El se hiszem. A kis Harry Styles apa lesz - sikított fel Niall, közben elvékonyította a hangját. Igaza van. Apa leszek. Örülök, de az idegességem nem múlik. Valami baj van.

19 - meglepetés

Drága olvasóim! Sajnálom, hogy ilyen későn hozom a részt, de csak most volt időm írni. Csalódott voltam, vagyis még most is az vagyok, ugyanis az olvasóim kezdenek elhagyni. Egész nap csak ezen gondolkoztam. Mit csináltam? Tettem valamit, ami nem tetszik? Igen, tudom, hogy voltak olyan részek, ami miatt még most is fogom a fejem, hogy ezt mégis, hogy mertem kirakni, de az már a múlt. Azon dolgozom, hogy a blogból a legtöbbet tudjam kihozni. Bevallom a terveim között egyáltalán nem szerepelt az, hogy Eli terhes lett így nehezebben tudom megalkotni a részeket, de igyekszem. Szeretném, ha leírnátok a véleményeteket! Jó olvasást.

Idegesen járkáltam a házban, közben a telefonomat szorongattam a kezemben és csak arra vártam, hogy végre megszólaljon. De nem történt semmi.
- Harry. Aludnod kéne - hallottam meg egy jól ismert hangot a hátam mögül. A dühtől fortyogva fordultam meg. Próbáltam lehiggadni, bár nem volt túl egyszerű.
- Nem. Nem kell - ráztam a fejem és még jobban szorítottam a telefont. Louis aggódó tekintettel nézett rám. Tudom, hogy csak jót akar, de ez most a legkevésbé sem érdekel. Csak Eli-re tudok gondolni és reménykedem, hogy minden rendben van vele és a babával.

Eli szemszöge

- Hozzak még valamit? - mosolygott rám Amy, a régi barátnőm. Azt hiszem, hogy már vagy hat éve nem is találkoztunk, de most szükségem volt rá.
- Nem köszönöm - mosolyogtam vissza, majd lehuppantam az egyik kanapéba.
- Elmeséled? - sóhajtott, közben hol az arcomat, hol a hasamat nézte. Elmosolyodtam, majd bólintottam.
- Összejöttem Harry-vel. - Mondtam hirtelen, mire köhögni kezdett. - Jól vagy? - kérdeztem ijedten.
- Persze - köhögött még egy utolsót, majd összeszedte magát. - De ő nem a te...
- Testvérem? - vágtam közbe. - Nem. Kiderült, hogy örökbe lettem fogadva, közben teljesen beleestem Harry-be és lefeküdtünk azután összejöttünk. Terhes lettem, boldog voltam, elszöktem, kórházba kerültem, onnan elmentem és most itt vagyok. - zártam rövidre.
- Te jó ég - képedett el. - Én sajnálom, vagy nem is tudom. Miért nem mész vissza Harry-hez? - kíváncsiskodott, mire nagyot nyeltem.
- Elegem van belőle. Olyan felhőtlen az életünk. Nekem szükségem van arra, hogy valami apróságon összevesszünk, majd Harry valami aranyos kis dologgal kiengeszteljen. Érted? - magyaráztam. Hevesen bólogatni kezdett.
- Ez természetes. Nem akarod, hogy unalmasan teljenek a mindennapjaid.
- Igen. Eddig mindig volt valami. Ott volt Finn halál. Az lefoglalt. Azután Harry és én... szóval lefeküdtünk, utazgattunk, lefeküdtünk, kiderült, hogy nem vagyunk testvérek, lefeküdtünk, sírtam, drogoztam, összevesztünk, lefeküdtünk, terhes lettem. Az izgalom eddig ott volt, de most már nincs. - húztam el a számat. - Nagyon szeretem őt, Amy.
- Tudom édesem. - Mosolygott, majd átölelt. - Hívd fel.
- Igazad van. - suttogtam, majd elengedtünk egymást és tárcsáztam Harry számát. Három csörgés után felvette.
- Eli? - szólt bele hirtelen.

-Szia, édes - mondtam lassan. Fogalmam sincs, hogy mi okozta, talán Harry hiánya, vagy az elmúlt pár nap, de teljesen elérzékenyültem. Halkan sírtam, közben Harry aggodalommal teli hangját hallgattam, ahogy éppen próbál leszidni.
- El sem hiszem. Nagyon aggódtam. Egész éjjel nem aludtam. Miért csináltad ezt? Hol vagy? - egyik kérdésére sem válaszoltam. Halkan sóhajtottam, majd beleszóltam a telefonba.
- Szeretlek - ez az egy szó jött ki belőlem. Hallottam, ahogy Harry sóhajt egyet.
- Szeretlek bébi - válaszolt. - Érted megyek csak mond meg, hogy hol vagy!
Lediktáltam Harry-nek a címet. Összeszedtem a cuccomat, majd elköszöntem Amy-től. Megígértem neki, hogy gyakrabban fogunk találkozni, aminek én nagyon örülök.
Lementem a ház elé. Harry fekete autója már ott volt és várt. Kinyitódott a vezető felöli ajtó és Harry pattant ki belőle.
- Hazza! - kiáltottam fel. Harry elnevette magát, majd elém futott, felkapott és szenvedélyesen megcsókolt. Ez nem az a megszokott csók volt. Utoljára akkor csókolt meg így, mielőtt összejöttünk volna.
- Szeretlek bébi - mosolygott rám. Megfogtam a kezét és közelebb húztam magamhoz.
- Tudom, és én is szeretlek. Hülyeség volt elmennem és nem szólnom - mondtam, közben egész végig a földet néztem.
- Nem. Nekem nem kellett volna otthagynom téged - kezét az arcomra simította és felemelte a fejem. Szemébe néztem, majd halványan elmosolyodtam. - Most legszívesebben hazavinnélek és az ágyhoz vágnálak, de félek, hogy kárt teszek benned vagy Darcy-ba.
- Elsőnek is, túl perverz vagy. Másodszor, te már elnevezted? - mosolyogtam.
- Hát... - Kezdte, majd a tarkóját vakargatta. - Azt mondtad, hogy soha nem adnád neki a neved... A Darcy szép név.
- Igen. Tényleg az. Azt hiszem még csak most esik le, hogy hamarosan szülők leszünk és lesz egy kislányunk, akit valahogy fel kéne nevelni. - haraptam be a számat.
- Nem akarok az az átlagos apa lenni. Azt szeretném, ha a lányom szeretne, de úgy tényleg. - Nevetett fel.
- Talán el kéne költöznünk. Nem lakhatunk örökre anyunál. Egyébként is, neki ott van Ezra. Feltűnt már neked, hogy milyen jól elvannak? Azt hiszem, hogy ebből házasság lesz - vigyorogtam Harry-re.
- Mmmm... ha már a házasságnál tartunk - Szavai kissé megrémítettek. Ha ez az amire gondolok, elájulok!
Kikerekedett szemmel figyeltem, ahogy Harry a zsebéből előhúz egy kis dobozt és letérdel elém.
- Elizabeth Styles. Hozzám jössz? - Harry édesen mosolygott, majd kinyitotta a dobozt, amiben egy gyönyörű gyémántgyűrű volt.
- Én... Igen! Igen Harry! - sikítottam, majd a nyakába ugrottam. - Ez gyönyörű!
- Összepréseled a gyereket - röhögött Harry. Kivette a dobozból a gyűrűt, majd felhúzta az ujjamra.
Egy darabig a gyűrűt néztem, majd tekintetem Harry-re tévedt.
- Haza kéne mennünk nyuszim.
- Nyuszim? Még soha ne hívtál így. - Vigyorogtam, majd a kocsija felé mentünk.