16 - nyaklánc

Sziasztok! Meghoztam a következő részt. Sajnálom, hogy ilyen későn, csak nem jött az a bizonyos ihlet. Tudom, hogy rövid lett és unalmas, de remélem azért lesz olyan, akinek tetszeni fog. Szóval jó olvasást! :)

Sejtettük, hogy mi lesz az eredmény, de így látva még jobban sokkolt. Pozitív. Örülök is, de nem is. Apa leszek. Talán egy kicsit éretlennek tartom magam erre a feladatra, de azután eszembe jut Eli. Még csak tizenhét éves. Nem hiszem, hogy ebben a korban azzal kéne foglalkozni, hogy hogyan kéne bepelenkázni a gyerekét. Meg amúgy is még suliba jár. Nem szeretném, hogy egy gyerek tönkretegye az életét.
-Azt hiszem szólok anyunak. -Mondta, majd idegesen elment. Ujjaimmal a hajamba túrtam és nagyokat sóhajtottam. Hátraborultam az ágyon. Pár perccel később Eli és anyu lépett be a szobába. Érdeklődve ültem fel.
-Ezt nem hiszem el. -Suttogta anya, majd leült mellém az ágyra. Fél karommal átöleltem és Eli-re néztem. Megfogtam a kezét és magam mellé ültettem. A másik karommal őt is átkaroltam.
-Mit szeretnétek csinálni? -Kérdezte anya higgadtan. Eli-vel összenéztünk, majd bólintottunk.
-Én megtartanám. -Dadogtam. Eli helyeslően bólogatott.
Anya csak egy nagyot sóhajtott és, bár láttam, hogy próbál nyugodt maradni, nem igazán ment neki. A helyében már simán felpofoztam volna magam, amiért ilyen felelőtlen voltam, de ő nem tette, aminek nagyon örülök.
-Én is megtartanám. -Mondta halkan Eli.

***

-Na és ez? -Kérdezte Eli. Unottan néztem rá, majd megvontam a vállam.
-Aranyos. -Mondtam, majd tekintetemet a telefonomra szegeztem.
-A többi húszra is ezt mondtad. -Döntötte hátra a fejét, majd visszament a próbafülkébe. Szeretem Elit, de mióta bejött a képbe a baba teljesen megváltozott. Igaz, már nyolc hónap eltelt azóta, amióta eldöntöttük, hogy megtartjuk. Új nekem ez az egész. Felálltam a székről, majd bementem Eli-hez a fülkébe. Egy kicsit megijedt, ahogy átkaroltam a derekát.
-Az a világoskék nagyon szexi volt rajtad. -Mondtam, majd kezemet hasára simítottam. Elég nagy volt már. Végül is már csak egy hónap és megszületik a kislányunk. Azt hiszem, hogy ennél boldogabb már nem is lehetnék.
-Szeretlek. -Fordult felém és a szemembe nézett.
-Én is szeretlek. -Mondtam, majd szenvedélyesen megcsókoltam. -Ó, ezt elfelejtettem. -Jutott eszembe, majd előhúztam egy kis dobozt a zsebemből. Átnyújtottam Eli-nek, aki azonnal kinyitotta. Vigyorogva nézett rám, majd megcsókolt. -Tetszik? -Kérdeztem érdeklődve.
-Gyönyörű. -Suttogta. Elvettem tőle a dobozt és kivettem belőle a gyémánt nyakláncot, majd nyakára helyeztem azt. -Köszönöm! -Mosolygott rám.
-Neked bármit, édesem. -Mondtam, majd átöleltem. Ujjait rákulcsolta az enyémre, majd a fülemhez hajolt.
-El sem tudod képzelni, hogy milyen boldog vagyok, veled. -Suttogta, mire mosolyogva ránéztem.
-De, pontosan tudom. Annyira, amennyire én. -Eli csillogó szemmel nézett rám. Boldog volt. Boldogabb, mint valaha. Sok minden történt, amire nem vagyunk büszkék, de ez a baba csak jót tesz nekünk. Semmi veszekedés, semmi sírás, semmi drog. Büszke vagyok rá, hogy így kilábal ezekből a szörnyűségekből. Büszke vagyok arra, hogy ilyen barátnőm lehet.

15 - terhesség/2

Sziasztok manók! Egy újabb résszel jelentkezek [ez is rövid lett, bocsánat] A részeket csak akkor tudom írna, ha éppen ráérek. Írtam volna hamarabb is, de elment a net. ._. Számítsatok rá, hogy nem lesznek valami hosszú részek! Jó olvasást!

-Hogy vagy? -Simított végig az arcomon Harry.
-Hol vagyok? -Ültem fel az ágyon, közben a sötét szobát vizslattam. Ismerősnek tűnt, de túl gyenge voltam, hogy felismerjem.
-A szobámban. -Sóhajtott. -Mindjárt jövök, csak anyu az előbb szól. Megvársz? -Kérdezte félénken, mire bólintottam. Harry botladozva sétált ki a szobából. Nem sokkal később én is követtem őt, annyi különbséggel, hogy én a fürdő felé mentem. Térdemre esve hajoltam a WC fölé. Újra hányni kezdtem. ujjhegyemmel töröltem le a kicsorduló könnycseppeket.
-Jól vagy? -Hallottam meg egy hangot a hátam mögül.
-Igen... Igen. Jól vagyok. -Törölgettem tovább a szemem. Harry leguggolt mellém és simogatni kezdte a hátam.
-Sajnálom, amit mondtam. Nem gondoltam komolyan csak... Furcsán érint ez a dolog. Nem igazán tudom, hogy mit kéne csinálnom. Felelőtlen voltam, hogy nem használtam semmit. Ez az egész miattam van. -Mondta halkan, majd rám nézett. -Én tényleg szeretlek.
-Én is szeretlek Harry, de akkor is szarul esett amit mondtál. Mintha csak a szexre kellenék. -Kulcsoltam össze az ujjaimat.
-Te is tudod, hogy ez nem így van. Fontos vagy nekem. -Puszilta meg az arcom. Kicsit megszorítottam az úját és nagyot sóhajtottam.
-Abortusz? -Kérdeztem fojtott hangon. Harry nagyot nyelve nézett rám.
-Még csak tizenhét vagy. -Túrt bele a hajába, majd kínosan felnevetett.
-Nem lennék képes elvetetni. -Haraptam be a számat.
-Nem is kel. -Mondta, majd remegő kezét a hasamra rakta. -Azt hiszem, hogy ideje lenne szólni anyának.
-Ne.  -Mondtam hirtelen. -Még ne.

Jól tudtam, hogy nem húzhatjuk sokáig ezt az egészet, és előbb utóbb szólnunk kell anyának is, de erre most nem lennék képes. Most még nem. Kell egy kis idő, hogy átgondoljak mindent.
Fel alá járkáltam Harry körül. Mind a ketten erősen gondolkodtunk.
-A rohadt életbe is! Még csak tizenhét vagyok. -Álltam meg egy pillanatra, és Harry-re néztem. Nehéz volt, de könnyeimet visszatartva néztem a szemébe.
-Gyere ide.  -Fogta meg a kezem és maga felé húzott. Átkaroltam a nyakát és fejemet a vállába temettem. -Megoldjuk. -Simított végig a hátamon.
-Megígérted, hogy nem hagysz el. -Mondtam és elhúzódtam tőle, hogy a szemébe nézhessek.
-Ahogy te is megígérted. -Mosolyodott el.

Harry szemszöge

-Tessék. -Húztam elő a fehér kis dobozt, amit Eli ájulása után vettem. Érdeklődve nézte, amint kibontom.
-Mi az? -Kérdezte mosolyogva, mire a kezébe adtam. -Egy...lázmérő? -Kérdezte furcsán, mire elröhögtem magam.
-Ez egy olyan terhességi teszt. Kipróbálod? -Kérdeztem, mire bólintott.

A WC ajtó előtt álltam és hangosan olvastam, hogy mit kéne csinálnia. Bár Eli azt mondta, hogy tudja, hogy kell használnia, de azért szeretnék biztosra menni.
-És most...pisilj rá. -Adtam az utasítást. Bevallom, egy kicsit hallgatóztam, hogy mindent úgy csinál-e, ahogy mondom.
-Megvolt. -Hallottam meg Eli hangját.
-Akkor most gyere ki. -Mondtam és összehajtottam a kezemben lévő lapot.

***

-Mennyi van még? -Kérdezte izgatottan.
-Harminc másodperc. -Néztem a karomon lévő órára. Nagyot sóhajtva néztünk egymásra. -Nézzük meg. -Tanácsoltam.
-Nem merem. -Dadogott és a kezemet szorította.
Szó nélkül emeltem fel és fordítottam magunk felé. Eli kikerekedett szemmel nézte a teszt eredményét.
-Mi?

14 - terhesség/1

Tudom, hogy utáltok! Hű, így még nem kezdtem bele része... Szóval tudom, hogy most a legtöbben utáltok. Oké, azt elismerem, hogy nem így terveztem ezt a részt, de meg kell értenetek; alig van időm. Persze ilyen rövid részeket tudok gyártani, de így elég élvezhetetlen... Valahogy majd megpróbálom kijavítani! Mivel a cím az, hogy Terhesség/1 ezért gondolom arra már rájöttetek, hogy lesz ennek egy második része, ami remélhetőleg hétvégére [legkésőbb keddre] készen lesz. Hát...jó olvasást ehhez a részhez is. Bár tudom, hogy rossz lett! :/

Minden olyan zavaros. El sem tudom hinni, hogy ez megtörtént velünk, pont most. Aggódó tekintettel néztem Eli-re, közben próbáltam felfogni a történteket. Hosszú percekig csak ültünk és magunk elé meredtünk. Nem tudtam, hogy mit is mondhattam volna. Nem tudtam, hogy mit kellett volna csinálnom. Tehetetlenül ültem a síró barátnőm mellett. Próbáltam magam összeszedni, ami nagy nehezen sikerült is.
-Ez biztos? -Kérdeztem rekedt hangon.
-Nem tudom. -Fogta meg a kezem és próbálta elkapni a tekintetem, de én nem néztem rá. Mit kéne most tennem? Örüljek? Esetleg sírjak? Vagy valami egészen mást? 
-Maradj itt! -Utasítottam és kirohantam a szobából. Átmentem Eli szobájába és ráugrottam az ágyra. Arcomat az egyik párnába temettem és ordítani kezdtem.

*Eli szemszöge*

Szememet dörzsölgetve keltem fel az ágyról. Harry már több, mint öt perce elment. Átmentem a saját szobámba, ahol nagy meglepetés ért. Harry az ágyamon feküdt és egyfolytában kiabált. Lassan odasétáltam hozzá végigsimítottam a hátán, mire felkelt.
-Sajnálom. -Hajtotta le a fejét. -Felelőtlen voltam.
Nagyot sóhajtottam, majd leültem az ágyra.
-Ne hibáztasd magad. Én is annyira benne voltam, mint te. -Mondtam halkan. Mosolyogva karolta át az oldalamat.
-Én még nem akarok gyereket. -Ismerte be. Tág szemekkel hallgattam szavait.
-Mi van? -Húzódtam el tőle.
-Szerintem még mind a ketten túl fiatalak vagyunk. Te még csak 17 vagy. Nem hiszem, hogy most jól jönne egy gyerek. -Húzta el a száját. Gondolkodás nélkül pofoztam fel.
-Ja, hogy ez így meg? Te szépen megbaszol, és terhes leszek, azután közlöd, hogy nem akarod a gyereket. Tudod mit? Keress valaki mást, akivel ezt eljátszhatod! -Ordítottam.
-Mi? Nem így értettem. -Rázta a fejét.
-Nem érdekel! -Mondtam, majd lementem a lépcsőn, és az utcára léptem. Gyors léptekkel mentem, mikor meghallottam Harry hangját, ahogy utánam kiabál. Nem foglalkoztam vele, inkább gyorsabban kezdtem menni. Egyre hangosodó lépteket hallottam a hátam mögül. Futni kezdtem. Nem vagyok valami sportos alkat. Az oldalam szúrni kezdett, lábam remegett, hányingerem volt. Nem tehettem mást, lassítottam. Azonban Harry hamar utolért. Megragadott a karomnál fogva és maga felé rántott.
-Eszednél vagy? -Kérdezte idegesen. Szívverésem még hevesebb lett, ahogy a szemébe néztem. Szinte szikrákat szórt vele. Megijedtem. -Ezt mégis, hogy képzelted?
-Harry...-Szólaltam meg gyenge hangon. Mondatomat nem tudtam befejezni, mert erős szédülés tört rám. Egyensúlyomat elveszítettem...mégsem estem a földre. Harry erős kezei tartottak, majd hirtelen minden elsötétült.

13 - veszekedések, békülések

Sziasztok. Meghoztam a következő részt. Tudjátok, hogy én nem szoktam olyanokat kérni, hogy 5 komi után jön egy rész, de azért még szeretném, ha komiznátok. Jó olvasását. :)

*Harry szemszöge*

Szokatlan volt, ahogy egy idegennel fog bővülni a családunk. Mármint, ha anyu megengedi. Idegesen járkáltam a nappaliban. Ezra fürdik, Eli a konyhában van. Én meg mindjárt megőrülök.
-Jól vagy? -Szólt egy hang mögülem.
-Mikor jön már? -Kérdeztem, közben leültem a kanapéra.
-Dolgozik. Majd jön, amikor végez. -Ült le mellém Eli, a bögréjét szorongatva.
-Lehet, hogy mégsem volt olyan jó ötlet, hogy hazahozzuk. -Néztem magam elé.
-És erre csak most jössz rá? Szerintem be se kellett volna mennünk. Fogalmam sincs, hogy ezt hogy gondoltad. Hazahozni egy idegen embert. Lehet, hogy bérgyilkos. Tök fura alak. -Mondta halkan és belekortyolt a teájába.
-Csak nincs otthona. Lehetnél kicsit együtt érzőbb. -Simítottam végig a karján. -Segítünk neki állást szerezni.
-Tényleg, neked nem kéne dolgozni? -Nézett rám egy pillanatra.
-Ja ház izé..kirúgtak. -Nevettem fel kínosan.
-Mi? De hát csak pár napja dolgozol ott, nem? -Vihogott. Elég szórakozottnak tűnt. Talán túlságosan is.
-Igen. -Mondtam lassan, elnyújtva a szavakat. -Jól vagy? -Ráncoltam a szemöldököm.
-Umm...igen. -Mondta zavartan és mosolyogva elfordult. Egyik kezemet az arcához raktam és óvatosan fordítottam vissza a fejét. Ekkor az ajtó kicsapódott és anya lepett be rajta. Szélsebesen pattantam fel a helyemről és támadtam le anyukámat.
-Harry, édesem! Nem értek semmit. -Állított le hadarásom közben.
-Szóval. Találtunk egy hajléktalant a régi faházunkban. Tudod, ahova régen nagyon sokat jártunk. És ott volt Ezra, akit elvertem egy baseballütővel, de nem haragszik rám, viszont Eli igen, mert haza hoztam és azt mondtam neki, hogy itt lakhat, és mivel ilyen nagyon szeretlek és te is engem, biztosan beleegyezel. Ja és mondtam már, hogy mennyire nagyon szeretlek? És jól áll ez a póló. Nagyon szép. -Mondtam lassabban és a végére elmosolyodtam. A jelek szerint anyu éppen azt próbálja feldolgozni, amit az előbb mondtam neki. Azt hiszem nem nagyon ment neki a feldolgozás rész. Hosszú percekig csak állt előttem és gondolkozott.
-Mi? -Kérdezte kétségbeesetten. Ennyi? Komolyan? Ó anyukám!
-Szóval beleegyezel, hogy itt lakhat Ezra? -Mosolyogtam kisfiúsan.
-Fiam! Lenne hozzád egy igen jelentős kérdésem. Normális vagy? Ide hozol egy ismeretlen embert? Lehet, hogy egy skizofrén állat vagy egy bérgyilkos! -Fakadt ki.
-Én is ezt mondtam. -Nevetgélt Eli. Nem is nevetésnek mondanám. Inkább idióta vihogásnak.
-Na látod! Nem maradhat! -Emelte fel a hangját, majd felkelt a fotelből és elindult a lépcső felé.
-De...-Szóltam utána.
-Semmi de. Most csak arra vágyom, hogy végre lefürödjek. Sokat dolgoztam Harry. -Mondta fáradtan, és felrohant.
Pár másodperc múlva csak egy sikítást hallottam, amit kiabálás követett. Pontosabban anyu kiabált.
-Harry! Gyere csak fel! -Szól anya, mire felrohantam a lépcsőn. Egy dühös pillantással találtam szembe magam. -Ez mi? -Mutatott a fürdőszobára.
-Ó. Anyu ő itt Ezra. Haver, ő itt az én anyukám, akit nagyon szeretek, Anne. -Mutattam be őket egymásnak.
-Örvendek hölgyem. -Lépett közelebb hajléktalan barátunk, majd a kezét nyújtotta anyám felé, közben egy törölközővel próbálta eltakarni férfiasságát. Anya elpirultam fogadta el Ezra kezét, majd rázta meg azt.
-Te menj a szobádba. Maga meg öltözzön fel! -Utasított. Vigyorogva indultam a szobámba, mikor odalentről csörömpölés hallottam. Anya és én egyszerre rohantunk le a lépcsőn.
-Te jó ég! Eli! Jól vagy, életem? -Sikítozott anyu. -Harry vidd a szobájába. Addig én összetakarítom a szilánkokat. -Mondta, mivel felkaptam Elit és az emeletre vittem. Szó szerint ledobtam őt az ágyra és idegesen becsaptam az ajtót.
-Elment az eszed? -Ordítottam rá. Felült az ágyon és apró kezeivel a szemét dörzsölgette. Sírt. Bármilyen megható is volt, nem tudtam sajnálni. Rideg tekintettel néztem őt. -Kitől szerzed a drogokat?
-Hagyjál! -Szólalt meg gyenge hangon.
-Komolyan ezt szeretnéd csinálni? Ilyen akarsz lenni? Egy drogos ribanc? -A szavak csak úgy dőltek belőlem. Ezt ki kellett mondanom. Nem bírtam benntartani. Még, ha meg is bántom vele, legalább tudja, hogy amit csinál az rossz. Nagyon rossz!
-Nem parancsolhatsz nekem, érted? -Mondta kicsit agresszívan.
-Te nem fogod fel, hogy ez mennyire rossz neked és az egészségednek? Nem akarok drogos barátnőt!
-Szakítani akarsz? -Kérdezte döbbenten, majd fölkelt az ágyról és az ablakhoz sétált. Mély lélegzetet vettem. Próbáltam kecsit lenyugodni. A kiabálás nem segít. Lassan a háta mögé sétáltam és átkaroltam a derekát.
-Nem akarok szakítani, de meg kell értened, hogy ezt nem csinálhatod tovább. Tönkre tesz téged ez a szar. -Mondtam sokkal halkabban, mire Eli megfordult. Egyenesen a szemembe nézett.
-Segítesz benne?-Kérdezte könnyekkel a szemében.
-Persze. -Mosolyogtam rá és megcsókoltam. Faltuk egymás ajkait. A falhoz szorítottam és úgy csókolóztunk tovább.
-Hol is jártunk tegnap este? Megígérted, hogy befejezzük. -Nyögte kéjesen, mire felemeltem és óvatosan az ágyra vittem.

*Eli szemszöge*

Hanyatt feküdtem, s ő fölöttem, miközben kezeivel a fejem mellett támaszkodott.

Lassan kezdtem kigombolni kockás ingét, majd a hátára fordítottam, miközben levettem róla. Alattam feküdt, s várta, hogy mit fogok csinálni. Először a nyakát csókolgattam, majd a testét leptem el apró puszikkal, amit kisebb sóhajokkal jutalmazott. Övéhez érve lassan kigomboltam és letoltam róla a fekete csőgatyáját.

Felálltam, megfogtam a kezét és felhúztam. Szenvedélyesen megcsókolt, közben evette rólam a pólómat és a nadrágot.

-Hmm. - Mosolygott, majd megcsókolt. Háttal fordított magának, félresöpörte a hajamat és csókolgatni kezdte a nyakamat. Fejemet hátrahajtottam a vállára és lehunytam a szemem, így élveztem, hogy puha ajkai a bőrömhöz érnek. Éreztem, hogy kikapcsolja a melltartómat, majd a pántot lehúzza végig a karomon. A fehérneműmet a földre dobta, majd előre nyúlva markolászni kezdte a melleimet. Egy kisebb nyögés szaladt ki a számon, mire kicsit felkuncogott. Erőt vettem magamon, majd a hátára fektettem és ráültem a csípőjére. Ugyan azt a mozdulatot kezdtem csinálni, mint a múlt éjjel. Éreztem, ahogy Harry egyre jobban keményedik alattam.
-Csinálj valamit, kérlek. -Dadogott, mire elmosolyodtam. Lehúztam róla az alsóját és ágaskodó férfiasságát a kezembe véve húzogattam. Ehhez hasonlót még nem igazán csináltam, úgyhogy volt bennem egy kis félelem, hogy elrontom, vagy valami más, de ez már rég nem érdeket. Számba vettem a felét és erőteljesen szoptam. Harry egy re jobban zihált és nagyokat nyögött így abbahagytam. Vártam pár percet, míg összeszedi magát, majd föltérdelt és eldöntött az ágyon. 

-Mehet? -Kérdezte vágytól csillogó szemekkel.

-Igen -Mondtam már zihálva. Lassan belém vezette magát, s én tűrtem a fájdalmat. Várt pár másodpercig, majd lassan mozogni kezdett.

Minden egyes lökése érintette a g-pontomat. Beletúrtam puha hajába és játszadozni kezdtem tincseivel.

-Gyorsabban -Ziháltam. Teljesítette kérésemet és gyorsított. Immár őrült tempóban lökött, s egyre hangosabban nyögtünk. Lábaimat dereka köré fontam, s egy mély löket után elélveztem, majd pár pillanat múlva ő is. Lihegve néztünk egymásra, majd egy tincset félresöpörtem a homlokáról, és arcánál fogva magamhoz húztam és megcsókoltam. Pár percig még feküdtünk, majd mind a ketten felöltöztünk.
-Csodálatos vagy. Remélem tudod. -Mosolygott, majd belebújt a pólójába. Elpirultan néztem magam elé. -Ide adod a dobozt, Eli. -Mélyült el a hangja, mire rá néztem. Tekintete komoly volt. Aprót bólintottam, majd a kék dobozhoz nyúltam. Kivettem belőle a kis zacskót és átnyújtottam Harrynek.

*2 héttel később*

Harry-nek hála kezdek megtisztulni. Ha ő nincs, akkor még mindig rongálnám a szervezetem. Az elmúlt hetekben nagyon sokat segített nekem. Fogalmam sincs, hogy miképpen kéne neki megköszönni. Majd kitalálok valamit.
-Jó reggelt. -Köszöntem mosolyogva a nappaliban ülőknek.
-Szia Eli. -Mosolygott rám Ezra. Ja igen anya valahogy mégis belement, hogy itt maradhat. Most nagyban keresi az állásokat.
-Jó reggelt édesem. Harry hol van? -Kérdezte anya, közben egy tányért adott a kezembe.
-Louis-nál. Azt mondta, hogy délre itthon lesz. -Magyaráztam. Leültem a tv elé és enni kezdtem. Pár perc után félre raktam a tányért és anyura néztem. -Ez mi? -Mutattam a tányérra.
-Rántotta.
-Nem lehet, hogy valami megromlott benne?
-Nem. Ami benne van, mind friss. -Magyarázta. Felpattantam a fotelből és a fürdőig rohantam.

*Harry szemszöge*

-Akkor is hülye vagy. -Röhögtem, közben előhalásztam a zsebemből a csörgő telefonomat. -Igen? -Szóltam bele.
-Harry? Hol vagy? -Hallottam meg Eli hangját, mire mosolyogni kezdtem.
-Itt, Tommo-nál.
-Haza tudnál jönni? Azt hiszem, hogy baj van. -Mondta sírós hangon, mire arcomról lehervadt a mosoly.
-Öt perc. -Mondtam gyorsan és letettem. -Haver mennem kell. -Szóltam Louis-nak, mire hülyén nézett rám.
-Miért?
-Eli azt mondta, hogy gáz van. -Húztam a számat. -Mennem kell. Csá. -Köszöntem el és hazasiettem

***

-Anya. Hol van Eli? -Léptem be az ajtón.
-Fent a szobájában, miért? -Mosolygott.
-Mit csináltok? -Kérdeztem döbbenten.
-Társasozunk. -Mosolygott Ezra.
-Az...klassz. Most megyek. -Mondtam zavartan és felmentem a szobámba. Eli az ágyamon feküdt és sírt. Közelebb léptem hozzá és végigsimítottam az arcán. -Mi a baj? -Kérdeztem aggódva.
-Baj van. Nagy baj. -Sírt tovább. Leültem az ágy szélére és a hátát simogattam.
-Ugye tudod, hogy nekem bármit elmondhatsz? Na gyerünk. Nem lehet olyan nagy baj. -Mosolyogtam, mire felült az ágyon. Letörölt pár könnycseppet, majd az ujjaival kezdett játszani.
-Azt hiszem, hogy... Terhes vagyok. -Mondta halkan.

Harmadik Díjam

Köszönöm a díjat Dórii -nak.

Szabályok:

1. Írj magadról 11 dolgot...

2. Válaszolj a jelölő 11 kérdésére...

3. Tegyél fel 11 kérdést...

4. Küldd tovább 11 embernek!

11 dolog rólam: 

1. 1. 14 éves vagyok.
   2. Utálom az ananászt.
   3. Szeretek görkorizni.
   4. Régen naplót írtam.
   5. Imádok rajzolni.
   6. Tetováló szeretnék lenni.
   7. Félek a sötétben.
   8. Tériszonyom van.
   9. Irtózom a bogaraktól.
   10. Zöld színű a szemem.

Válaszaim a jelölő kérdéseire:

1. Nézel valamilyen sorozatot? -Igen.
2. Ha igen, akkor mit? -Awkward.
3. Kedvenced az 1D-ből? -Harry.
4. Ismered Ross Lynch-t? Ha igen, akkor mi a véleményed róla? -Nem ismerem.
5. Megfogod nézni a This Is Us-t? -Igen.
6. Kedvenc szín? -Szürke.
7. Kedvenc zene? -Cher Lloyd - I Wish.
8. Mióta blogolsz? -Nyár eleje óta.
9. Mit szeretsz a blogolásban? -Az olvasóimat.
10. Várod a sulit? -Igen.
11. Legnagyobb álmod? -Londonba költözni.
    
    11 kérdés:
    1. Mióta blogolsz?
    2. Kedvenc zenéd?
    3. Göndör vagy egyenes a hajad?
    4. Mi inspirál téged a legjobban?
    5. Szereted az epret?
    6. Tél vagy nyár?
    7. Van kedvenc idézeted?
    8. Ha van mi az?
    9. Ki a példaképed?
    10. Fagyi vagy jégkása?

12 - költözés

Sziasztok.Igen, tudom, hogy az előző rész rossz lett, de nem igazán van időm gépezni. Túl sok minden jött be most. A részeket még nem tudom, hogy mikor kéne megírnom, ezért lehet, hogy lesz majd egy kis szünet. Na nem dumálok. Jó olvasást! :)
UI:: Szokjátok meg, hogy rövidek lesznek a részek!

-El sem hiszem, hogy egy csöves dekkol odalent. Suttogtam Harry-nek.Közben eldöntöttük, hogy a faházban alszunk, mivel már nem érnénk haza éjfél előtt.
-El se hiszem, hogy megvertem egy baseballütővel.-Nézett rám.
-Lehet, hogy ez gonosz, de egész vicces volt ez a kirohanás. Azt hittem agyonvered. -Nevettem fel.
-Egy pillanatig én is azt hittem. Bocsánatot kéne tőle kérnem.-Sóhajtott, majd kiszállt az ágyból és lerohant.

*Harry szemszöge*

Tényleg nagyon megbántam, hogy bántalmaztam azt az embert, de Eli beültette a bogarat a fejembe, miszerint az Mama. Hát nem az volt. Szememmel a sötét alakot kerestem, amit hamar meg is találtam.
-Üdv. -Szóltam, majd leültem vele szemben az asztalhoz. -Nézze én tényleg nagyon sajnálom, hogy megütöttem azzal az ütővel. Csak...tudja a barátnőm eléggé fél...mindentől. Őt akartam védeni.
-Á, ugyan semmi baj. Kiheverem, hidd el.
-Azt megkérdezhetem, hogy hogyan került ide?
-A feleségem elhagyott és kellett egy szállás. Megláttam ezt az elhagyatott faházat és beköltöztem. Nem tudtam, hogy bárki is használja még. Olyan elhagyatott.
-Hát eléggé. Azt hiszem már 12 éve nem jártunk itt. Hogy oldotta meg, hogy konkrétan a semmi közepén lakik és nincs itt semmi?
-Ha lehet tegeződjünk, rendben? -Kérdezte mosolyogva, mire bólintottam. -Egyébként meg lehet ezt szokni. Van fedél a fejem felett, van víz, van étel. Mi más kéne?
Elgondolkodtattak Ezra szavai. Elég rossz sorsa lehetett. Beszélnem kell Eli-vel! Most!
-Mi lenne, ha most elmennénk aludni? -Kérdeztem hirtelen.
-Rendben. Jó éjt. -Mosolygott.
Rohanva indultam meg a lépcső felé, ami hangosan nyikorgott lépteim alatt. Lábbal rúgtam be az ajtót, majd ráugrottam az ágyra. Kis híján Elin landoltam.
-Hé! Mi van? -Nevetett fel, majd apró kezei közé fogta az arcomat és szájon puszilt.
-Van egy ötletem. -Ültem fel az ágyon.
-Úristen ne! Harry, ha neked valami ötleted támad, az nem végződik jól! -Nézett fel rám.
-De ez tényleg jó! Na szóval az, hogy mi lenne, ha Ezra hozzánk költözne?
-Mi te teljesen megőrültél? -Mondta egy kicsit hangosabban a kelleténél, mire befogtam a száját.

-Ez akkor is borzalmas ötlet! Harry ez egy idegen! Nem ismerjük, vágod? -Kérdezte sokkal halkabban.

-Kérlek!-Mondtam könyörgő hangon.

-Nem!-Mondta keményen.

-Rendben! Akkor nem fogok hozzád szólni! Sőt, te most már nem is létezel! Levegő vagy!-Mondtam, majd sértődötten elfordultam és betakaróztam. Hallottam, amint sóhajt egy nagyot, majd ő is betakarózik.

-Ez új tetkó?-Szúrt bele az oldalamba, mire felszisszentem. Betartottam, amit mondtam és nem szólaltam meg. Azt hiszem ez egy kicsit idegesítette Eli-t.

-Tudod mit szeretek benned? A hajad, a mosolyog, azt, hogy ilyen hülye vagy, a kezed, a hasad, a lábaid és a kis Harryt. -Nevetett fel. Furcsa volt Eli szájából ezt hallani. "A kis Harryt."

-És még azt is szeretem, amikor simogatsz. Tudod milyen őrjítően szexi, amikor a fülembe suttogsz édes dolgokat. Vagy amikor puszilgatsz. De tudod, hogy mit szeretek a legjobban? Amikor kényeztetsz. -Mosolyogva fordultam felé és megcsókoltam. Simogatni kezdtem a hátát, mire eltolt magától. Leterített az ágyra és ráült a csípőmre. Tenyerét a mellkasomra helyezte, majd újra megcsókolt. Csípőjét lassan mozgatni kezdte rajtam én meg egyre jobban akartam őt.
-Eli ne most. -Állítottam le. Furcsán nézett rám, majd leszállt rólam.
-Baj van?-Kérdezte és beharapta az alsó ajkát. -Nem akarod?
-El se tudod képzelni, hogy mennyire akarom.-Ültem fel az ágyon, közben végig halkan beszéltem hozzá. Egyik kezemmel végigsimítottam az arcán, majd folytattam. -De sem az idő, sem a hely nem alkalmas erre.
-Igazad van.-Mosolyodott el. -Akkor jó éjszakát.
-Neked is. -Szóltam halkan és átöleltem.

***

-És anyu mit fog szólni, hogy egy csövest viszünk haza? -Kérdezte Eli, közben a cipőjét kötötte be.
-Azt csak bízd ide. -Kacsintottam és megtámaszkodtam a könyökömön. Így figyeltem tovább, ahogy a barátnőm pakolászik.
-Rendben, de én nem csináltam semmit. Ez a te ötleted volt! És kérlek kezdj el öltözni. Jobban szeretem, ha otthon vagyunk.
-Azt én is jobban szeretem. -Vigyorogtam és gyorsan felöltöztem. -Indulhatunk?
-Persze. Szólok Mamának. -Indult az ajtó felé.

*Eli szemszöge*

Sietősen rohantam le a lépcsőn. Ezra az asztalnál ült és valami meggyötört újságot olvasott.
-Na, készen van? -Kérdeztem.
-Tessék? -Nézett rám értetlenül.
-Össze pakolta az összes holmiját? Indulhatunk?
-Nem értelek. -Rázta a fejét. Közben Harry is leért és elmagyarázta neki, hogy hozzánk fog költözni.
-Ó nem. Nem szeretném, ha...
-Igazság szerint nem tud ellenkezni, mert így is úgyis magunkkal visszük.-Vágott közbe Harry.

11 - valaki van a faházban

Sziasztok! Bocsánat, de csak ennyire volt időm! Ma mindenképpen hozni akartam egy részt, mivel holnap suli és nem tudom, hogy mennyire fogok ráérni írni. Remélem nem bánjátok, hogy csak ennyit tudtam hozni. Amint lehet Megírom a következőt -ami remélhetőleg hosszú lesz- és fel is rakom. 

-Mi lenne, ha átköltöznél az én szobámba? -Kérdezte hirtelen Harry, mire felemeltem a fejem és rá néztem. -Tudod már együtt vagyunk és én azt szeretném, ha mellettem lennél.
-A szobám ott van a tieddel szemben. -Nevettem fel egy pillanatra. -Én is szeretném, ha egy szobában lennénk, de akkor is fura ez az egész.
-Mi? Ugye nem szégyellsz? -Ráncolta a szemöldökét.
-Ne butáskodj! Szeretlek, de nekem új ez a dolog. Fogalmam sincs, hogy hogyan is kéne viselkednem veled szemben. -Ismertem be.
-Tudom...elég gáz a helyzet, de valahogy megszokjuk, vagy mit tudom én. -Nézett rám, majd tekintetét újra az útra szegezte. Hátradöntöttem a fejem és az ablakon át bámultam az elsuhanó fákat. Nem volt ismerős a környék ezért értetlenül néztem Harry-re.
-Azt hittem, hogy haza megyünk.
-Változott a terv. -Mosolygott féloldalasan. Nem értettem, hogy Harry hova is szeretne vinni, de úgy döntöttem, hogy ráhagyom. Egyszer majd úgy is odaérünk.
Meglepődtem, amikor újra ismerős terepen jártunk. Vigyorogva néztem Harryre.
-Ez komoly? -Kérdeztem.
-Aha. -Bólogatott mosolyogva, majd leállította a kocsit.
-Miért hoztál ide?
-Mert tudom, hogy szerettél idejönni. -Biccentett a faház felé.
-Bemehetünk? -Kérdeztem izgatottan.
-Persze. -Mondta halkan. Mosolyogva szálltam ki a fekete autóból. Régen nagyon sokat jártunk ide a szüleimmel. Szerettük ezt a helyet. A várostól kívül esett. Nagy itt a nyugalom. Imádom ezt a helyet.
-Mikor jártunk itt utoljára? -Kérdeztem Harrytől.
-Úgy 12 éve. -Gondolkodott el. Ahhoz képest, hogy milyen régen nem jártunk ott egész jó állapotban volt.
-Kicsit pókhálós. -Mondta Harry grimaszolva, majd megfogta a kilincset.
-Ki ne nyisd! -Mondtam gyorsan, mire elrántotta a kezét.
-Miért ne?
-Egyszer láttam egy filmet, amiben volt az erdő közepén egy faház...
-Na és? -Értetlenkedett.
-Ott lakik Mama! Ne nyisd ki, mert meghalunk.
-Mi? Minek nézel ilyen hülyeségeket? És ki az a Mama?
-Mama az a szellem izé valami. Tudod az a horrorfilm, amit együtt néztünk.
-Eli fejezd már be! Nem létezik semmilyen Mama! Miért kellett mondanod?
-Most csesszél le nyugodtan! Csak eszembe jutott te meg nekem esel.
-Bocsánat. -Hajtotta le a fejét, majd mosolyogva megölelt. -Na menjünk be. -Nyitotta ki hirtelen az ajtót. Megfogta a kezem és berángatott a házba. A házban koromsötét volt. A helyzet kint sem volt sokkal jobb, mivel már kezdett sötétedni. Szorosan kapasztodtam Harry pulcsijába.
-Na látod nincs itt senki. -Nyugtatgatott. -Nézzünk körül.
Hiába próbálta adni a kemény fiút tudtam, hogy legalább ő is annyira fél, mint én.
-Mi ez a hang. -Álltam meg hirtelen.
-Nincs semmilyen hang. Csak bebeszéled magadnak. -Forgatta a szemeit.
-Nem! Hallgasd! - Mondtam halkan, majd mind a ketten fülelni kezdtünk.
-Ez...horkolás? -Kérdezte Harry zavartan. -Figyelj a sarokban van egy baseballütő. Hozd ide. -Suttogta. Úgy tettem, ahogy Harry mondta. Lábujjhegyen mentem az ütőért, majd odanyújtottam Harrynek.
-Mit akarsz csinálni? -Kérdeztem.
-Agyonverem ezt a Mamát. -Mondta keményen, majd rohanva indult a fekete horkoló alak felé, közben azt kiabálta, hogy; Halál rád! Megfogta az ütőt és kétszer rávágott "Mamára."
-Mi a ...? -Ült fel "Mama" az ágyon.
-Maga meg ki? -Kérdezte Harry.
-Ezra Willson. -Adta meg a választ.