14 - terhesség/1

Tudom, hogy utáltok! Hű, így még nem kezdtem bele része... Szóval tudom, hogy most a legtöbben utáltok. Oké, azt elismerem, hogy nem így terveztem ezt a részt, de meg kell értenetek; alig van időm. Persze ilyen rövid részeket tudok gyártani, de így elég élvezhetetlen... Valahogy majd megpróbálom kijavítani! Mivel a cím az, hogy Terhesség/1 ezért gondolom arra már rájöttetek, hogy lesz ennek egy második része, ami remélhetőleg hétvégére [legkésőbb keddre] készen lesz. Hát...jó olvasást ehhez a részhez is. Bár tudom, hogy rossz lett! :/

Minden olyan zavaros. El sem tudom hinni, hogy ez megtörtént velünk, pont most. Aggódó tekintettel néztem Eli-re, közben próbáltam felfogni a történteket. Hosszú percekig csak ültünk és magunk elé meredtünk. Nem tudtam, hogy mit is mondhattam volna. Nem tudtam, hogy mit kellett volna csinálnom. Tehetetlenül ültem a síró barátnőm mellett. Próbáltam magam összeszedni, ami nagy nehezen sikerült is.
-Ez biztos? -Kérdeztem rekedt hangon.
-Nem tudom. -Fogta meg a kezem és próbálta elkapni a tekintetem, de én nem néztem rá. Mit kéne most tennem? Örüljek? Esetleg sírjak? Vagy valami egészen mást? 
-Maradj itt! -Utasítottam és kirohantam a szobából. Átmentem Eli szobájába és ráugrottam az ágyra. Arcomat az egyik párnába temettem és ordítani kezdtem.

*Eli szemszöge*

Szememet dörzsölgetve keltem fel az ágyról. Harry már több, mint öt perce elment. Átmentem a saját szobámba, ahol nagy meglepetés ért. Harry az ágyamon feküdt és egyfolytában kiabált. Lassan odasétáltam hozzá végigsimítottam a hátán, mire felkelt.
-Sajnálom. -Hajtotta le a fejét. -Felelőtlen voltam.
Nagyot sóhajtottam, majd leültem az ágyra.
-Ne hibáztasd magad. Én is annyira benne voltam, mint te. -Mondtam halkan. Mosolyogva karolta át az oldalamat.
-Én még nem akarok gyereket. -Ismerte be. Tág szemekkel hallgattam szavait.
-Mi van? -Húzódtam el tőle.
-Szerintem még mind a ketten túl fiatalak vagyunk. Te még csak 17 vagy. Nem hiszem, hogy most jól jönne egy gyerek. -Húzta el a száját. Gondolkodás nélkül pofoztam fel.
-Ja, hogy ez így meg? Te szépen megbaszol, és terhes leszek, azután közlöd, hogy nem akarod a gyereket. Tudod mit? Keress valaki mást, akivel ezt eljátszhatod! -Ordítottam.
-Mi? Nem így értettem. -Rázta a fejét.
-Nem érdekel! -Mondtam, majd lementem a lépcsőn, és az utcára léptem. Gyors léptekkel mentem, mikor meghallottam Harry hangját, ahogy utánam kiabál. Nem foglalkoztam vele, inkább gyorsabban kezdtem menni. Egyre hangosodó lépteket hallottam a hátam mögül. Futni kezdtem. Nem vagyok valami sportos alkat. Az oldalam szúrni kezdett, lábam remegett, hányingerem volt. Nem tehettem mást, lassítottam. Azonban Harry hamar utolért. Megragadott a karomnál fogva és maga felé rántott.
-Eszednél vagy? -Kérdezte idegesen. Szívverésem még hevesebb lett, ahogy a szemébe néztem. Szinte szikrákat szórt vele. Megijedtem. -Ezt mégis, hogy képzelted?
-Harry...-Szólaltam meg gyenge hangon. Mondatomat nem tudtam befejezni, mert erős szédülés tört rám. Egyensúlyomat elveszítettem...mégsem estem a földre. Harry erős kezei tartottak, majd hirtelen minden elsötétült.