18 - hol van?

Sziasztok édeseim! Itt van a következő -vagyis a tizennyolcadik- rész. Szeretném megköszönni, hogy olvassátok a blogom. Nagyon sokat jelent az, ha látok egy újabb kommentet.Ja és egyébként amint már azt tudjátok van egy másik blogom. Itt lehet kérni fejlécet, kritikákat és képet. Ha van kedvetek akkor nézzetek bele! Itt a blog: http://deardiary-blogdesign.blogspot.hu/

-Jól vagy? -Éreztem meg egy kezet a vállamon. Louis aggódó tekintettel figyelt rám. Szememet egy gyors mozdulattal megtöröltem, majd felnéztem rá.
-Nem...-Adtam meg az ésszerű választ.
-Azt gondoltam. -Sóhajtott, majd leült mellém az egyik székre. -Minden rendben lesz. -Mondta halkan.
-Remélem is. -Arcomat a tenyerembe temettem. -Nem akarom elveszíteni őt!
-Ilyenekre ne is gondolj! Csak kicsit ki van. A doki megvizsgálj azután mehettek haza és végre eldönthetitek, hogy mi legyen a neve a kis Styles-nak. -Mondta, mire mind a ketten elmosolyodtunk. A Louis-val való kapcsolatom mindig is más volt, mint bárki mással. Ne értsétek félre, de ő több, mint a barátom. Ő az én testvérem.
-Mr. Styles. -Hallottam meg egy mély hangot, mire felpillantottam. Egy fehér köpenyes hapsi állt előttem.
-Én vagyok. -Néztem a férfira.
-Kérem jöjjön velem. -Szólalt meg azon a mély hangján. Kicsit be voltam parázva. Néhány pillanatig hezitáltam, majd végül vele mentem. Egyenesen az irodájáig.
-Foglaljon helyet! -Intett, mire leültem az egyik székre. Az ember megkerülte az asztalt majd ő is helyet foglalt velem szemben.
-Hogy van Eli? -Hangom kissé remegett. Aggódtam érte.
-Ezért hívtam ide. Sajnos nem tudjuk, hogy mi okozta ezt a rosszullétet. Bent tartanánk pár napra megvizsgálni. -Mondta.
-De jól van, ugye? -Kérdeztem izgatottan.
-Jól lesz.
-És a...baba?
-Mind a ketten rendbe fognak jönni! -Nyugtatgatott. Nagyot sóhajtottam, majd hátradőltem a széken. -Önök egy pár, jól mondom? -Mosolyogva bólintottam. -Ha jól tudom ön és Elizabeth között rokoni szálak fűződnek. Nem szeretnék bele szólni, de...
-Eli nem a testvérem. -Szakítottam félbe a dokit. -A szüleim örökbe fogadták. Nincs semmilyen rokoni szál! -Védtem meg magam kissé dühösen.
-Rendben. Értem. Ennyi lenne. Most haza mehet. -Mondta ridegen, majd felállt a székből.
-Nem lehet bemenni hozzá? -Kérdeztem értetlenül.
-Míg nem derül ki, hogy mi okozta a rosszullétét, addig nem. -Válaszolt és elment. Visszamentem Louis-hoz a kórterem elé.
-Menjünk haza!

***

-Szerinted ez így jól van Styles? -Fakadt ki Louis. Bágyadt tekintettel ültem a kanapén. Még csak arra sem méltattam, hogy rá nézzek.
-Ez tényleg elég gáz Harry. -Szólalt meg Ezra, a mi hajléktalan barátunk. -Végül is ott hagytad...
-Az az ember egy seggfej. Úgy se fog beengedni hozzá, akkor meg minek maradjak? -Néztem fel rájuk.
-Mondjuk mert a barátnőd, és terhes te idióta! -Ordított rám Louis, mire összerezzentem.
-Holnap bemegyek hozzá, de most késő van. Nem hiszem, hogy fél tizenegykor beengednek látogatóba...-Mondtam, majd ráharaptam a számra és felmentem a szobámba.
-Most meg mi a baja? -Hallottam meg Louis hangját a földszintőr.

Louis szemszöge

Harry egy idióta! Ha Eli az én barátnőm lenne biztosan ott maradtam volna vele, ha engedik, ha nem. Az utóbbi időben Harry megváltozott. Ezt én is észrevettem rajta. Valószínűleg a rózsaszín felhő eltakar előle mindent. Mostanában alig találkozunk...
-Szerintem most hagyd magára. -Mondta Ezra, ezzel megszakította gondolatmenetemet.
-Valami baj van vele. -Ültem le az egyik kanapéra. -Ő már nem a régi Harry. Megváltozott. Leszarja a régi barátait. Neki csak Eli a fontos. Én megértem, hogy szereti, de azért ennyire nem kéne elhanyagolni másokat. Például engem, az állítólagos legjobb barátját. -Mondtam sértődötten.
-Adj neki egy kis időt. Átgondol pár dolgot és rájön, hogy mekkora hülyeséget csinált. -Mondta Ezra és kikapcsolta a tv-t. Eddig fel se tűnt, hogy ment...

Harry szemszöge

Tudom, hogy csúnya dolog hallgatózni, de mégsem bírtam ki. Furcsa érzéssel tölt el, hogy Louis ezt gondolja. Egyáltalán nem vagyok magamra büszke. Idegesen csaptam be a szobám ajtaját. Legszívesebben most fölpofoznám magam, amiatt, hogy nem maradtam bent a kórházba, de ezt az önbántalmazásos dolgot nem igazán szeretem.
Az idegességtől remegett a kezem ezért kissé nehezemre esett kinyitni a ruhásszekrény ajtaját. Magamra kaptam az egyik pulcsimat, majd az ablakhoz léptem. Egy könnyed mozdulattal kimásztam, majd a szobám alatti bokorra érkeztem. Fájt és azt hiszem, hogy a bal karom egy kicsit vérzett is és a testem különböző pontjain zúzódások, illetve lila foltok keletkeztek. Akkor és ott ez egyáltalán nem érdekelt. A kocsimhoz futottam. Elővettem a kulcsot, majd a kórház felé igyekeztem. 60 helyet 120 km/h-val mehettem. Furcsa mód egy rendőr sem kapott el gyorshajtásért.
Leparkoltam a kórház elé, majd sietős léptekkel, szinte beestem a bejárati ajtón. Odamentem a recepciós hölgyhöz.
-Jó estét. Elizabeth Styles-t melyik kórterembe találom? -Lihegtem, közben megtámaszkodtam az asztal szélében.
-Jó estét, uram. Egy pillanat. Mindjárt megnézem. -Mondta a nő vékony hangon és a gépen kezdett valamit nyomkondi. -Ó, igen. Már meg is van. Ma 10:47-kor saját felelősségre távozott a kórházból. Azt mondta, hogy jól van és nem kell segíteni. Feltehetőleg haza ment. -Mondta a nő és egy csábos mosolyt ejtett felém. Lefagyva álltam előtte. Haza ment? Elővettem a telefonomat. Már 11:13-volt. Eli már biztosan hazaért.
-Értem. Köszönöm. Viszlát. -Köszöntem el, majd kirohantam. Bepattantam a kocsimba és visszamentem a házhoz.
-Hol van Eli? -Szakítottam be az ajtót. Négy értetlen szempár szegeződött rám.
-Haver te meg hol voltál? -Állt fel hirtelen Louis.
-A kórházba, de ott azt mondták, hogy Eli elment onnan. -Magyaráztam kifulladva.
-Itt nincs. -Mondta Ezra.
-De, ha itt nincs és a kórházba sincs, akkor hol van? -Kérdezte Louis. Na erre én is kíváncsi vagyok.

17 - kiborulás

Sziasztok! Tiszában vagyok vele, hogy csalódást okoztam, amiért ilyen összecsapott részt írtam. Eddig nem igazán volt időm, de azt hiszem, hogy ez változni fog. Szóval ez azt jelenti, hogy több időm lesz írni, hosszabb részek jönnek. Egyébként ezt csak úgy mellékesen megjegyezném, hogy próbálkozok a képszerkesztésben, ami egyre jobban megy, és fontolgatom, hogy nyitok egy designes blogot. Csak nem tudom, hogy mennyien követnétek ott ezért tartok egy szavazást. [Jobb oldalt megtalálod] Ahol arra szavazhatsz, hogy megnyissam-e a blogot. Erről majd még szerintem írok, de nem most. Addig is jó olvasást az új részhez. :D

Eli szemszöge
Kicsit furcsán érzem magam. Az emberek megbámulnak minket, ahogy kézen fogva, gömbölyű pocakkal sétálgatok. Harry folyton mondogatja, hogy ne foglalkozzak velük, de nem megy. Mindig eszembe jut az a sok lenéző pillantás és értetlen tekintet.
-Mi lenne, ha hazamennénk? -Fordultam Harry felé. Meglepődve nézett rám.
-Menni szeretnél? -Kérdezte, és megfogta a kezem. Elsőnek a földre, majd a plázában lévő emberekre néztem. Azt hiszem, hogy kezd előtörni az üldözési mániám, ugyanis olyan érzésem volt, hogy mindenki minket néz. Kezemet kihúztam Harry lágy szorításából. Felhúzott szemöldökkel nézett rám.
-Csak menjünk már. -Suttogtam, majd a kijárat felé mentem. Lementem a parkolóig, ahol megkerestem a kocsit. Nem sokkal később Harry is utánam jött.
-Elmondanád, hogy mi bajod van? -Kérdezte kicsit dühösen, majd közelebb lépett. Olyan közel, hogy szinte éreztem a leheletét az arcomon. Megfogta a derekam, majd az autójának szorított.
-Csak haza akarok menni. -Mondtam, közben a földet pásztáztam. Harry két ujjal az állam alá nyúlt és felemelte a fejem. Ezáltal a szemébe kellett néznem.
-Szóval mi a baj? -Hangja elmélyült. Kicsit idegesnek tűnt.
-Semmi. -Szabadultam ki szorításából. -Hazavinnél? -Egy aprót biccentett, majd beszálltam a kocsiba. Nem sokkal később elindultunk.

Szinte beszakítottam a szobám ajtaját. Lerogytam az ágyamra. Akaratom ellenére kezdtem el halkan zokogni. Nem az volt a baj, ami ma történt, hanem ami eddig történt. Túl sok ez az egész! Egy erős kezet éreztem meg a kezemnél. Hirtelen felemeltem a fejem. Tekintetem találkozott a Harry-ével.
-Most már tényleg mond el, hogy mi a baj! -Nézett mélyen a szemembe.
-Elegem van. -Mondtam alig halhatóan, közbe megtörölgettem a szememet a pulcsim ujjával. -Nagy baj lenne, ha most elmennék sétálni?
-Nézd. -Sóhajtott majd leült az ágyra. -Ha szeretnél erről beszélgetni, akkor csak rajta. Tudod, nincs titkunk egymás előtt. -Mosolyodott el egy pillanatra.
-Ez nem is titok. Csak elegem van. Az utóbbi időben túl sok minden történt. Kell egy kis idő, hogy átgondoljak pár dolgot. -Ismertem be, közben néhány barna tincset a fülem mögé tűrtem. -Elmegyek sétálni. -Álltam fel, majd Harry-re néztem. -Egyedül, ha nem baj.

Kapucnimat a fejemre téve sétáltam tovább. Igaz még éppen nem esett az eső, de nagyon úgy tűnt, hogy percek kérdése, és zuhogni kezd.
Az út nagy részét gondolkodással töltöttem. Kezemet zsebre vágtam, majd leültem ez egyik padra. Nagyot sóhajtottam végül felálltam.
-Sajnálom, hogy mostanában nem jöttem ide. Túl sok dolog történt velem. -Szabadkoztam, majd Finn-re, vagyis csak a sírjára néztem. Leültem a fűre, majd mesélni kezdtem. Csak egy öreg néni volt a temetőben, de ő is hamar elment. Gondolom bolondnak nézett, ahogy csak úgy magamba beszélek. Ő ezt nem értheti.
-Az én hibám minden. Hülyeség volt ez az egész. Nem kellett volna lefeküdnöm Harry-vel. -Hajtottam le a fejem. Jó volt végre kiönteni a szívemet valakinek, még akkor is, ha az a valaki már nem él.
-Azt hiszem, hogy ideje mennem. -Néztem a karomon lévő órára. Nehéz elhinni, hogy már több, mint három órája a fűben ülök és csak dumálok. Nagy nehézségek árán felkecmeregtem a földről. Lábam remegni kezdett, ennek következtében visszaestem a földre. Szédülni kezdtem. Nehezebben vettem a levegőt. Azt hittem, hogy ott helyben elhányom magam, de ez nem következett be. Lassan behunytam a szemem, majd a hátamra feküdtem. Szinte megmozdulni sem tudtam.

Harry szemszöge
Kezdtem aggódni Eli miatt. Mindjárt sötétedik, de ő még nem ért haza.
-Hol a fenében van? -Kérdeztem idegesen, közben a telefonomat szorongattam a kezemben.
-Nyugi haver. Azt mondta, hogy sétálni ment. Majd jön, ha akar. -Nyugtatgatott Louis.
-És a telefonját miért nem veszi fel? -Néztem rá, mire vállat vont. -Megkeresem! -Álltam fel a kanapéról, majd Louis-ra néztem. -Jössz?
-Ja, igen. -Pattant fel ő is, majd beszálltunk a kocsiba. -De hol akarod kezdeni ezt a keresgélést?
-Van egy tippem, hogy hol lehet. -Néztem a mellettem lévő srácra, majd beindítottam az autót és egyből a gázra léptem.

-Ott van. -Kiáltott Louis, majd futni kezdtünk. Nem kellett sokat mennünk. Hamar odaértünk.
-Eli. -Rázgáltam a vállánál fogva, de nem reagált. Kétségbeesetten pillantottam Louis-ra. -Hívd a mentőket!-Szóltam, közben a hangom elcsuklott. Nem tétlenkedett sokat. Előhalászta a telefonját és tárcsázta a számot. Míg Louis telefonált és Eli-vel foglalkoztam. Lélegzett, tehát életben van, mégsem ébred fel. Végigsimítottam az arcán, majd másik kezemmel megfogtam az ő kezét.
-Mindjárt jönnek. -Mondta Louis, majd elrakta a telefonját. -Minden rendben lesz, haver. -Nézett a szemembe, majd végigsimított a hátamon.