Oldalak

2013. december 2., hétfő

21 - az utolsó rész

Sziasztok mucikáim! Hát ugye úgy volt, hogy még öt rész és befejezem a blogot. Kicsit változott a terv. Ez lesz az utolsó rész. Nem kell tovább írnom, mert ez akkor lesz tökéletes, ha most befejezem. Remélem nem haragszotok, bár tudom, hogy sokan örülnek annak, hogy végre vége. Mindegy.


Idegesen járkáltam a folyosón. Lassan már három órája ebben a rohadt kórházban vagyok. Mi van már? Hirtelen az ajtón kilépett egy fehér köpenyes ember. Szemével minket nézett.
- Melyikőjük Mr Styles? - kérdezte mély hangon.
- Én - mondtam gyorsan, majd közelebb léptem a dokihoz. - Valami baj van, ugye? - néztem rá komolyan, mire elhúzta a száját.
- Úgy hívják, hogy korai szülés - kezdett bele, majd belelesett a kezében tartott papírba. - Nos tudja...
- Ne haragudjon, de elmondaná végre, hogy mi a helyzet a menyasszonyommal és a kislányommal? - kérdeztem idegesen. Ajkamba haraptam, mire a férfi elmosolyodott.
- Jól lesznek. Elizabeth még pihen, a kicsit pedig most látják el. Azt hiszem, hogy még egy ideig bent kell tartanunk őket. Be szeretne jönni? - kérdezte a doki mosolyogva, mire bólintottam, és bementem az ajtón. Eli az ágyon feküdt. Szemei csukva voltak. Halványan elmosolyodtam, majd mellé léptem. Leültem az ágy szélére. Megfogtam a kezét, közben végigsimítottam arcán. Pillái megremegtek, majd kis résnyire ugyan, de kinyitotta a szemét.
- Hogy vagy? - mosolyogtam.
- Fáradtan - adta meg az egyértelmű választ, hiszen nem régen esett át egy császáron. - A rohad életbe is, de legalább kijött valahogy - nevetett fel. - Beszéltél az orvossal?
- Igen. Azt mondta, hogy minden oké lesz.
- És Darcy?
- Ő is rendben van.
- Akkor jó - mosolyodott el fáradtan, majd megszorította a kezem. - Apa lettél.
- Hm. Szülők lettünk - mondtam, majd nyelvemmel kicsit megnedvesítettem ajkaimat.

Két évvel később

Ásítva néztem a faliórára, ami fél tizenegyet mutatott. Összecsaptam a tenyerem, majd mosolyogva néztem a kislányomra.
- Darcy ideje aludni - térdepeltem le mellé, majd végigsimítottam puha arcán.
- Még ne! - sikította és tovább játszott a színes kockával. Elmosolyodtam, majd felkaptam az ölembe és csikizni kezdtem, mire hangos nevetésbe kezdett.
- Megyünk fürödni? - mosolyogtam rá, mire heves bólogatásba kezdett. - Na gyere kicsim - karomba zártam őt, majd felvittem a fürdőszobába. Leraktam a szőnyegre. Míg játszott és meleg vizet engedtem a kádba és mindenféle illatos tusfürdőt tettem a vízbe. Levetkőztettem Darcy-t, majd a kádba helyeztem.
- Ne menj el - kérte, mire elmosolyodtam. Nagy kék szemeivel érdeklődve nézett rám. Megráztam a fejem, majd leültem a szőnyegre.
- Kész vagy? - kérdeztem úgy húsz perc múlva.
- Még nem - mondta Darcy és csapkodni kezdte rám a vizet.
- Hé! Na szállj ki, mert ráncos leszel - nevettem fel, majd kiemeltem a vízből. Áttöröltem könnyed testét, majd ráadtam egy köntöst. - Megyünk aludni? - kérdeztem, közben megfogtam a kezét és átsétáltunk a hálószobába.
- Aludhatok veled apu? - nézett rám tengerkék szemével.
- Szeretnél? - kérdeztem, mire bólogatni kezdett. - Csak akkor, ha megígéred, hogy jó kislány leszel - kinyitottam a szoba ajtaját. Eli az ágyban feküdt és édesen szuszogott. Lefeküdtem mellé, majd felvettem Darcy-t és a mellkasomra helyeztem. Hátát simogattam, miközben egy puszit nyomtam a hajába. Eli egy kicsit mozgolódott, majd fejét a mellkasomra hajtotta, Darcy mellé. Mosolyogva néztem őket.
Úgy tűnik mégis csak felnőttünk a szülői feladatra. Már nem csak magamra kell ügyelnem, hanem két elbűvölő lányra is. A családomra.

2013. november 25., hétfő

20 - mozgalmas este

 Sziasztok husik! Na meghoztam a következő részt, amivel eléggé elkéstem, amit tényleg nagyon sajnálok is, de most itt van. Mostanában eléggé szétszórt vagyok.A részről csak annyit, hogy gyorsan írtam és megeshet, hogy értelmetlen, de áááá. :D Megpróbálom gyakrabban hozni a részeket. Ja tényleg! Mindjárt vége Harry és Eli románcának. Nem, nem szakítanak, de a blogot egyszer be kell fejezni. Amit meg is teszek úgy öt rész múlva. Nem tudom, hogy szeretnétek-e, ha kezdenék egy új blogot, persze csak akkor, ha az Impossible-nak teljesen vége. Ó, de fog ez nekem hiányozni, na mind egy. Most inkább csak jó olvasást kívánok! És sajnálom, hogy ilyen borzalmasra sikeredett ez a rész, de elég rosszul éreztem magam, amiért ilyen későn hoztam. Ajjjjj! Mindegy! Alszok! xd Jó olvasást.


Fáradtan huppantam le a kanapéra. Kezemet a pocakomra raktam, majd szóltam Harry-nek, hogy kapcsolja be a tv-t.
- Szóval - nyújtja el az ó betűt, mire értelmetlenül néztem rá. Mivel nem folytatta tovább rákérdeztem, hogy mit szeretne.
- Mi a baj? - mosolyogtam, majd Harry átült mellém.
- Szeretnél ma valamit csinálni? - nézett rám, mire megráztam a fejem.
- Inkább csak pihenni. Mármint csak akkor, ha nem baj - mosolyodtam el.
- Ó, az jó. Tudod Louis mondta, hogy elmehetnénk bulizni. Ilyen pasis estét tartunk és, ha nem baj, akkor elmegyek vele - magyarázta, mire elnevettem magam.
- Szerintem ez jó ötlet. Mindenkinek kell egy kis kikapcsolódás. Te a haveroddal bulizol én meg végre kialszom magam - vigyorogva dőltem hátra a kanapén.
- De akkor nem baj, hogy itt hagylak? - kérdezte kíváncsian, mire közelebb csúsztam hozzá, és fejemet a vállára hajtottam.
- Nem baj. Érezd jól magad. Miattam meg ne aggódj. Elleszek - mosolyodtam el, és kicsit megszorítottam a kezét.
- Tényleg? Nem szívesen hagylak itthon, egyedül - hallottam meg Harry hangját. Kezével a hasamat simogatta.
- Nem lesz semmi baj, ha meg igen, akkor úgy is hívlak. Ne aggódj már - nevettem fel. Éreztem, ahogy Harry belepuszil a hajamba, majd kikászálódik mögülem és az emeletre szalad.

Nehezen tápászkodtam fel a kényelmes kanapéról. Zavarodottan tipegtem a bejárati ajtóhoz. Harry és Louis már vagy két órája elmentek itthonról, anyuék meg miért csengetnének? Kinyitottam az ajtót és egy szőkehajú, mosolygós lány állt mögötte.
- Szia. Segíthetek? - kérdeztem, miközben arrébb álltam, hogy be tudjon jönni.
- Szia. Gondolom még nem ismersz. Perrie Edwards vagyok, Zayn barátnője - ó, szóval ő a DJ srác csaja. Meg kell hagyni; Harry-nek furcsa haverjai vannak.
- Nagyon örülök. Ne vedd sértésnek, de tulajdonképpen miért jöttél? - kérdeztem furcsán.
- Harry mondta, hogy eléggé egyedül vagy, és gondoltam benézek - mosolygott, majd lehuppant a kanapéra.
- Ó szóval azért küldött, hogy nyomozz utánam? - vigyorogtam Perrie-re, mire elnevette magát.
- Inkább csak biztonságban szeretne tudni. Ne aggódj, én vigyázok rád - kacsintott, majd mind a ketten nevetni kezdtünk.

Harry szemszöge

Mosolyogva hallgattam Niall beszámolóját, ami abból állt, hogy hogyan is jött össze Cher-el, a mostani barátnőjével.
- Mi van veled haver? - kérdezte halkan Louis, nehogy megzavarja szőke barátunkat. - Úgy vigyorogsz, mint egy idióta.
- Semmi. Jó újra így együtt. Így öten - mosolyogtam csillogó szemmel.
- Tényleg jó, de ugye nem fogod elbőgni magad? - húzta el a száját, mire a vállába bokszoltam. - Jó, értem én.
- Mi lenne, ha keresnénk egy normális bulit? - állt fel hirtelen Liam a székéből. Na igen. Ez a mi kis bulink, annyiból állt, hogy kiköltöztünk a kertbe beszélgetni és sörözni. Persze ez a "keressünk egy igazi bulit" mindenkinek tetszett, kivéve Niall. Ő megsértődött azon, hogy Liam nem engedte elmesélni az ő kis szerelmes történetét.

- Na igen! Ez már buli! - ordította Liam, miközben beléptünk a Dark Angels nevezetű híres szórakozóhelyre. Nem sokszor voltunk itt. Túl sok dolog történik itt.
- Oké. Íme a szabályok! Senki ne igyon semmit! - kiáltott Louis. A legtöbben elég hülyén néztek, de én igazat adtam neki. Nem akarok reggel a kuka mögött ébredni egy prostituálttal.
- És felbontatlan üvegből lehet? - húzta fel az egyik szemöldökét Zayn.
- Csak akkor, ha tényleg nincs felbontva! - mondta Louis, majd mindenki faképnél hagyta és a táncparkett felé mentek, kivéve engem. Mosolyogva néztem körbe. Mindenhol táncoló alakokat láttam. Be kell ismernem a rúdtáncosokat is jól megnéztem, de csak tisztes távolságból.
- Harry, ésszel! Téged otthon vár egy nagyszerű lány és egy nagyszerű kisbaba - veregette meg a vállam Louis, majd ő is a táncolók közé ment. Közelebb mentem a DJ-hez, majd én is táncolni kezdtem. Bár én ezt nem nevezném táncnak. Inkább csak ugráltam, mint egy idióta. A lányok körém álltak és hozzám dörgölőztek, közben gyakran látogattam el a bárpulthoz is. Volt bennem már némi pia, de nem voltam részeg. Hajnalig élveztem a lányok társaságát, majd valaki elrángatott tőlük.
- Mi a szar van? - förmedtem Liam-re. Tekintetem meglágyult, ahogy láttam az ő ideges és kétségbeesett tekintetét.
- Gáz van. Most hívott Perrie - dadogott. Kereste a szavakat, amiket csak nehezen talált meg.
- Eli - kaptam a szám elé hirtelen, majd kirohantam az épületből. Niall, Liam, Zayn és Louis követtek.
- Harry állj már meg! - kiáltott utánam Niall. Hirtelen megálltam, majd a térdemre rogytam.
- Én még erre nem vagyok kész! - túrtam bele a hajamba.
- Fejezd be, oké? A barátnőd éppen most fogja megszülni a te kibaszott gyereked, és te így viselkedsz? - állt elém Louis. Tekintetéből áradt a idegesség. - Szedd össze magad! - Ordította a képembe, majd arcomon a tenyerét éreztem meg.
- Áu! - néztem rá kétségbeesetten.
- Megérdemelted! Na most akkor felállsz, hívunk egy taxit és elmegyünk a kórházba! Érted? - Ült le velem szembe. Fogalmam sincs, hogy mi van velem. Én vártam legjobban, hogy Darcy végre megszülessen, de ez most nem jó. Nem most kéne. Van még egy hónapunk! Baj van! Idegesen turkáltam a hajamban. Legszívesebben kitépném az összeset. De most nekem kell erősnek maradnom. Ott kell lennem mellette.
- Hívd azt a taxit! - mondtam hirtelen, majd feláltam a hideg földről.

Mind az öten rohantunk a kórház hosszú folyosóin, miközben a 54-es kórtermet kerestük. Felszabadultabb lettem, ahogy megláttam Perrie szőke haját, az egyik ajtó előtt. Idegesen futottam oda hozzá.
- Srácok! - kiáltott fel és megölelt mindannyiunkat.
- Mi történt? - kérdezte Zayn izgatottan, majd hanyagul átlendíti a karját Perrie vállán. Meg kell hagyni; aranyos látvány.
- Látni akarom őt! - néztem a többiekre, majd kínosan elmosolyodtam.
- El se hiszem. A kis Harry Styles apa lesz - sikított fel Niall, közben elvékonyította a hangját. Igaza van. Apa leszek. Örülök, de az idegességem nem múlik. Valami baj van.

2013. november 4., hétfő

19 - meglepetés

Drága olvasóim! Sajnálom, hogy ilyen későn hozom a részt, de csak most volt időm írni. Csalódott voltam, vagyis még most is az vagyok, ugyanis az olvasóim kezdenek elhagyni. Egész nap csak ezen gondolkoztam. Mit csináltam? Tettem valamit, ami nem tetszik? Igen, tudom, hogy voltak olyan részek, ami miatt még most is fogom a fejem, hogy ezt mégis, hogy mertem kirakni, de az már a múlt. Azon dolgozom, hogy a blogból a legtöbbet tudjam kihozni. Bevallom a terveim között egyáltalán nem szerepelt az, hogy Eli terhes lett így nehezebben tudom megalkotni a részeket, de igyekszem. Szeretném, ha leírnátok a véleményeteket! Jó olvasást.

Idegesen járkáltam a házban, közben a telefonomat szorongattam a kezemben és csak arra vártam, hogy végre megszólaljon. De nem történt semmi.
- Harry. Aludnod kéne - hallottam meg egy jól ismert hangot a hátam mögül. A dühtől fortyogva fordultam meg. Próbáltam lehiggadni, bár nem volt túl egyszerű.
- Nem. Nem kell - ráztam a fejem és még jobban szorítottam a telefont. Louis aggódó tekintettel nézett rám. Tudom, hogy csak jót akar, de ez most a legkevésbé sem érdekel. Csak Eli-re tudok gondolni és reménykedem, hogy minden rendben van vele és a babával.

Eli szemszöge

- Hozzak még valamit? - mosolygott rám Amy, a régi barátnőm. Azt hiszem, hogy már vagy hat éve nem is találkoztunk, de most szükségem volt rá.
- Nem köszönöm - mosolyogtam vissza, majd lehuppantam az egyik kanapéba.
- Elmeséled? - sóhajtott, közben hol az arcomat, hol a hasamat nézte. Elmosolyodtam, majd bólintottam.
- Összejöttem Harry-vel. - Mondtam hirtelen, mire köhögni kezdett. - Jól vagy? - kérdeztem ijedten.
- Persze - köhögött még egy utolsót, majd összeszedte magát. - De ő nem a te...
- Testvérem? - vágtam közbe. - Nem. Kiderült, hogy örökbe lettem fogadva, közben teljesen beleestem Harry-be és lefeküdtünk azután összejöttünk. Terhes lettem, boldog voltam, elszöktem, kórházba kerültem, onnan elmentem és most itt vagyok. - zártam rövidre.
- Te jó ég - képedett el. - Én sajnálom, vagy nem is tudom. Miért nem mész vissza Harry-hez? - kíváncsiskodott, mire nagyot nyeltem.
- Elegem van belőle. Olyan felhőtlen az életünk. Nekem szükségem van arra, hogy valami apróságon összevesszünk, majd Harry valami aranyos kis dologgal kiengeszteljen. Érted? - magyaráztam. Hevesen bólogatni kezdett.
- Ez természetes. Nem akarod, hogy unalmasan teljenek a mindennapjaid.
- Igen. Eddig mindig volt valami. Ott volt Finn halál. Az lefoglalt. Azután Harry és én... szóval lefeküdtünk, utazgattunk, lefeküdtünk, kiderült, hogy nem vagyunk testvérek, lefeküdtünk, sírtam, drogoztam, összevesztünk, lefeküdtünk, terhes lettem. Az izgalom eddig ott volt, de most már nincs. - húztam el a számat. - Nagyon szeretem őt, Amy.
- Tudom édesem. - Mosolygott, majd átölelt. - Hívd fel.
- Igazad van. - suttogtam, majd elengedtünk egymást és tárcsáztam Harry számát. Három csörgés után felvette.
- Eli? - szólt bele hirtelen.
-Szia, édes - mondtam lassan. Fogalmam sincs, hogy mi okozta, talán Harry hiánya, vagy az elmúlt pár nap, de teljesen elérzékenyültem. Halkan sírtam, közben Harry aggodalommal teli hangját hallgattam, ahogy éppen próbál leszidni.
- El sem hiszem. Nagyon aggódtam. Egész éjjel nem aludtam. Miért csináltad ezt? Hol vagy? - egyik kérdésére sem válaszoltam. Halkan sóhajtottam, majd beleszóltam a telefonba.
- Szeretlek - ez az egy szó jött ki belőlem. Hallottam, ahogy Harry sóhajt egyet.
- Szeretlek bébi - válaszolt. - Érted megyek csak mond meg, hogy hol vagy!
Lediktáltam Harry-nek a címet. Összeszedtem a cuccomat, majd elköszöntem Amy-től. Megígértem neki, hogy gyakrabban fogunk találkozni, aminek én nagyon örülök.
Lementem a ház elé. Harry fekete autója már ott volt és várt. Kinyitódott a vezető felöli ajtó és Harry pattant ki belőle.
- Hazza! - kiáltottam fel. Harry elnevette magát, majd elém futott, felkapott és szenvedélyesen megcsókolt. Ez nem az a megszokott csók volt. Utoljára akkor csókolt meg így, mielőtt összejöttünk volna.
- Szeretlek bébi - mosolygott rám. Megfogtam a kezét és közelebb húztam magamhoz.
- Tudom, és én is szeretlek. Hülyeség volt elmennem és nem szólnom - mondtam, közben egész végig a földet néztem.
- Nem. Nekem nem kellett volna otthagynom téged - kezét az arcomra simította és felemelte a fejem. Szemébe néztem, majd halványan elmosolyodtam. - Most legszívesebben hazavinnélek és az ágyhoz vágnálak, de félek, hogy kárt teszek benned vagy Darcy-ba.
- Elsőnek is, túl perverz vagy. Másodszor, te már elnevezted? - mosolyogtam.
- Hát... - Kezdte, majd a tarkóját vakargatta. - Azt mondtad, hogy soha nem adnád neki a neved... A Darcy szép név.
- Igen. Tényleg az. Azt hiszem még csak most esik le, hogy hamarosan szülők leszünk és lesz egy kislányunk, akit valahogy fel kéne nevelni. - haraptam be a számat.
- Nem akarok az az átlagos apa lenni. Azt szeretném, ha a lányom szeretne, de úgy tényleg. - Nevetett fel.
- Talán el kéne költöznünk. Nem lakhatunk örökre anyunál. Egyébként is, neki ott van Ezra. Feltűnt már neked, hogy milyen jól elvannak? Azt hiszem, hogy ebből házasság lesz - vigyorogtam Harry-re.
- Mmmm... ha már a házasságnál tartunk - Szavai kissé megrémítettek. Ha ez az amire gondolok, elájulok!
Kikerekedett szemmel figyeltem, ahogy Harry a zsebéből előhúz egy kis dobozt és letérdel elém.
- Elizabeth Styles. Hozzám jössz? - Harry édesen mosolygott, majd kinyitotta a dobozt, amiben egy gyönyörű gyémántgyűrű volt.
- Én... Igen! Igen Harry! - sikítottam, majd a nyakába ugrottam. - Ez gyönyörű!
- Összepréseled a gyereket - röhögött Harry. Kivette a dobozból a gyűrűt, majd felhúzta az ujjamra.
Egy darabig a gyűrűt néztem, majd tekintetem Harry-re tévedt.
- Haza kéne mennünk nyuszim.
- Nyuszim? Még soha ne hívtál így. - Vigyorogtam, majd a kocsija felé mentünk.

2013. október 20., vasárnap

18 - hol van?

Sziasztok édeseim! Itt van a következő -vagyis a tizennyolcadik- rész. Szeretném megköszönni, hogy olvassátok a blogom. Nagyon sokat jelent az, ha látok egy újabb kommentet.Ja és egyébként amint már azt tudjátok van egy másik blogom. Itt lehet kérni fejlécet, kritikákat és képet. Ha van kedvetek akkor nézzetek bele! Itt a blog: http://deardiary-blogdesign.blogspot.hu/


-Jól vagy? -Éreztem meg egy kezet a vállamon. Louis aggódó tekintettel figyelt rám. Szememet egy gyors mozdulattal megtöröltem, majd felnéztem rá.
-Nem...-Adtam meg az ésszerű választ.
-Azt gondoltam. -Sóhajtott, majd leült mellém az egyik székre. -Minden rendben lesz. -Mondta halkan.
-Remélem is. -Arcomat a tenyerembe temettem. -Nem akarom elveszíteni őt!
-Ilyenekre ne is gondolj! Csak kicsit ki van. A doki megvizsgálj azután mehettek haza és végre eldönthetitek, hogy mi legyen a neve a kis Styles-nak. -Mondta, mire mind a ketten elmosolyodtunk. A Louis-val való kapcsolatom mindig is más volt, mint bárki mással. Ne értsétek félre, de ő több, mint a barátom. Ő az én testvérem.
-Mr. Styles. -Hallottam meg egy mély hangot, mire felpillantottam. Egy fehér köpenyes hapsi állt előttem.
-Én vagyok. -Néztem a férfira.
-Kérem jöjjön velem. -Szólalt meg azon a mély hangján. Kicsit be voltam parázva. Néhány pillanatig hezitáltam, majd végül vele mentem. Egyenesen az irodájáig.
-Foglaljon helyet! -Intett, mire leültem az egyik székre. Az ember megkerülte az asztalt majd ő is helyet foglalt velem szemben.
-Hogy van Eli? -Hangom kissé remegett. Aggódtam érte.
-Ezért hívtam ide. Sajnos nem tudjuk, hogy mi okozta ezt a rosszullétet. Bent tartanánk pár napra megvizsgálni. -Mondta.
-De jól van, ugye? -Kérdeztem izgatottan.
-Jól lesz.
-És a...baba?
-Mind a ketten rendbe fognak jönni! -Nyugtatgatott. Nagyot sóhajtottam, majd hátradőltem a széken. -Önök egy pár, jól mondom? -Mosolyogva bólintottam. -Ha jól tudom ön és Elizabeth között rokoni szálak fűződnek. Nem szeretnék bele szólni, de...
-Eli nem a testvérem. -Szakítottam félbe a dokit. -A szüleim örökbe fogadták. Nincs semmilyen rokoni szál! -Védtem meg magam kissé dühösen.
-Rendben. Értem. Ennyi lenne. Most haza mehet. -Mondta ridegen, majd felállt a székből.
-Nem lehet bemenni hozzá? -Kérdeztem értetlenül.
-Míg nem derül ki, hogy mi okozta a rosszullétét, addig nem. -Válaszolt és elment. Visszamentem Louis-hoz a kórterem elé.
-Menjünk haza!

***

-Szerinted ez így jól van Styles? -Fakadt ki Louis. Bágyadt tekintettel ültem a kanapén. Még csak arra sem méltattam, hogy rá nézzek.
-Ez tényleg elég gáz Harry. -Szólalt meg Ezra, a mi hajléktalan barátunk. -Végül is ott hagytad...
-Az az ember egy seggfej. Úgy se fog beengedni hozzá, akkor meg minek maradjak? -Néztem fel rájuk.
-Mondjuk mert a barátnőd, és terhes te idióta! -Ordított rám Louis, mire összerezzentem.
-Holnap bemegyek hozzá, de most késő van. Nem hiszem, hogy fél tizenegykor beengednek látogatóba...-Mondtam, majd ráharaptam a számra és felmentem a szobámba.
-Most meg mi a baja? -Hallottam meg Louis hangját a földszintőr.

Louis szemszöge

Harry egy idióta! Ha Eli az én barátnőm lenne biztosan ott maradtam volna vele, ha engedik, ha nem. Az utóbbi időben Harry megváltozott. Ezt én is észrevettem rajta. Valószínűleg a rózsaszín felhő eltakar előle mindent. Mostanában alig találkozunk...
-Szerintem most hagyd magára. -Mondta Ezra, ezzel megszakította gondolatmenetemet.
-Valami baj van vele. -Ültem le az egyik kanapéra. -Ő már nem a régi Harry. Megváltozott. Leszarja a régi barátait. Neki csak Eli a fontos. Én megértem, hogy szereti, de azért ennyire nem kéne elhanyagolni másokat. Például engem, az állítólagos legjobb barátját. -Mondtam sértődötten.
-Adj neki egy kis időt. Átgondol pár dolgot és rájön, hogy mekkora hülyeséget csinált. -Mondta Ezra és kikapcsolta a tv-t. Eddig fel se tűnt, hogy ment...

Harry szemszöge

Tudom, hogy csúnya dolog hallgatózni, de mégsem bírtam ki. Furcsa érzéssel tölt el, hogy Louis ezt gondolja. Egyáltalán nem vagyok magamra büszke. Idegesen csaptam be a szobám ajtaját. Legszívesebben most fölpofoznám magam, amiatt, hogy nem maradtam bent a kórházba, de ezt az önbántalmazásos dolgot nem igazán szeretem.
Az idegességtől remegett a kezem ezért kissé nehezemre esett kinyitni a ruhásszekrény ajtaját. Magamra kaptam az egyik pulcsimat, majd az ablakhoz léptem. Egy könnyed mozdulattal kimásztam, majd a szobám alatti bokorra érkeztem. Fájt és azt hiszem, hogy a bal karom egy kicsit vérzett is és a testem különböző pontjain zúzódások, illetve lila foltok keletkeztek. Akkor és ott ez egyáltalán nem érdekelt. A kocsimhoz futottam. Elővettem a kulcsot, majd a kórház felé igyekeztem. 60 helyet 120 km/h-val mehettem. Furcsa mód egy rendőr sem kapott el gyorshajtásért.
Leparkoltam a kórház elé, majd sietős léptekkel, szinte beestem a bejárati ajtón. Odamentem a recepciós hölgyhöz.
-Jó estét. Elizabeth Styles-t melyik kórterembe találom? -Lihegtem, közben megtámaszkodtam az asztal szélében.
-Jó estét, uram. Egy pillanat. Mindjárt megnézem. -Mondta a nő vékony hangon és a gépen kezdett valamit nyomkondi. -Ó, igen. Már meg is van. Ma 10:47-kor saját felelősségre távozott a kórházból. Azt mondta, hogy jól van és nem kell segíteni. Feltehetőleg haza ment. -Mondta a nő és egy csábos mosolyt ejtett felém. Lefagyva álltam előtte. Haza ment? Elővettem a telefonomat. Már 11:13-volt. Eli már biztosan hazaért.
-Értem. Köszönöm. Viszlát. -Köszöntem el, majd kirohantam. Bepattantam a kocsimba és visszamentem a házhoz.
-Hol van Eli? -Szakítottam be az ajtót. Négy értetlen szempár szegeződött rám.
-Haver te meg hol voltál? -Állt fel hirtelen Louis.
-A kórházba, de ott azt mondták, hogy Eli elment onnan. -Magyaráztam kifulladva.
-Itt nincs. -Mondta Ezra.
-De, ha itt nincs és a kórházba sincs, akkor hol van? -Kérdezte Louis. Na erre én is kíváncsi vagyok.

2013. október 5., szombat

17 - kiborulás

Sziasztok! Tiszában vagyok vele, hogy csalódást okoztam, amiért ilyen összecsapott részt írtam. Eddig nem igazán volt időm, de azt hiszem, hogy ez változni fog. Szóval ez azt jelenti, hogy több időm lesz írni, hosszabb részek jönnek. Egyébként ezt csak úgy mellékesen megjegyezném, hogy próbálkozok a képszerkesztésben, ami egyre jobban megy, és fontolgatom, hogy nyitok egy designes blogot. Csak nem tudom, hogy mennyien követnétek ott ezért tartok egy szavazást. [Jobb oldalt megtalálod] Ahol arra szavazhatsz, hogy megnyissam-e a blogot. Erről majd még szerintem írok, de nem most. Addig is jó olvasást az új részhez. :D


Eli szemszöge
Kicsit furcsán érzem magam. Az emberek megbámulnak minket, ahogy kézen fogva, gömbölyű pocakkal sétálgatok. Harry folyton mondogatja, hogy ne foglalkozzak velük, de nem megy. Mindig eszembe jut az a sok lenéző pillantás és értetlen tekintet.
-Mi lenne, ha hazamennénk? -Fordultam Harry felé. Meglepődve nézett rám.
-Menni szeretnél? -Kérdezte, és megfogta a kezem. Elsőnek a földre, majd a plázában lévő emberekre néztem. Azt hiszem, hogy kezd előtörni az üldözési mániám, ugyanis olyan érzésem volt, hogy mindenki minket néz. Kezemet kihúztam Harry lágy szorításából. Felhúzott szemöldökkel nézett rám.
-Csak menjünk már. -Suttogtam, majd a kijárat felé mentem. Lementem a parkolóig, ahol megkerestem a kocsit. Nem sokkal később Harry is utánam jött.
-Elmondanád, hogy mi bajod van? -Kérdezte kicsit dühösen, majd közelebb lépett. Olyan közel, hogy szinte éreztem a leheletét az arcomon. Megfogta a derekam, majd az autójának szorított.
-Csak haza akarok menni. -Mondtam, közben a földet pásztáztam. Harry két ujjal az állam alá nyúlt és felemelte a fejem. Ezáltal a szemébe kellett néznem.
-Szóval mi a baj? -Hangja elmélyült. Kicsit idegesnek tűnt.
-Semmi. -Szabadultam ki szorításából. -Hazavinnél? -Egy aprót biccentett, majd beszálltam a kocsiba. Nem sokkal később elindultunk.

Szinte beszakítottam a szobám ajtaját. Lerogytam az ágyamra. Akaratom ellenére kezdtem el halkan zokogni. Nem az volt a baj, ami ma történt, hanem ami eddig történt. Túl sok ez az egész! Egy erős kezet éreztem meg a kezemnél. Hirtelen felemeltem a fejem. Tekintetem találkozott a Harry-ével.
-Most már tényleg mond el, hogy mi a baj! -Nézett mélyen a szemembe.
-Elegem van. -Mondtam alig halhatóan, közbe megtörölgettem a szememet a pulcsim ujjával. -Nagy baj lenne, ha most elmennék sétálni?
-Nézd. -Sóhajtott majd leült az ágyra. -Ha szeretnél erről beszélgetni, akkor csak rajta. Tudod, nincs titkunk egymás előtt. -Mosolyodott el egy pillanatra.
-Ez nem is titok. Csak elegem van. Az utóbbi időben túl sok minden történt. Kell egy kis idő, hogy átgondoljak pár dolgot. -Ismertem be, közben néhány barna tincset a fülem mögé tűrtem. -Elmegyek sétálni. -Álltam fel, majd Harry-re néztem. -Egyedül, ha nem baj.

Kapucnimat a fejemre téve sétáltam tovább. Igaz még éppen nem esett az eső, de nagyon úgy tűnt, hogy percek kérdése, és zuhogni kezd.
Az út nagy részét gondolkodással töltöttem. Kezemet zsebre vágtam, majd leültem ez egyik padra. Nagyot sóhajtottam végül felálltam.
-Sajnálom, hogy mostanában nem jöttem ide. Túl sok dolog történt velem. -Szabadkoztam, majd Finn-re, vagyis csak a sírjára néztem. Leültem a fűre, majd mesélni kezdtem. Csak egy öreg néni volt a temetőben, de ő is hamar elment. Gondolom bolondnak nézett, ahogy csak úgy magamba beszélek. Ő ezt nem értheti.
-Az én hibám minden. Hülyeség volt ez az egész. Nem kellett volna lefeküdnöm Harry-vel. -Hajtottam le a fejem. Jó volt végre kiönteni a szívemet valakinek, még akkor is, ha az a valaki már nem él.
-Azt hiszem, hogy ideje mennem. -Néztem a karomon lévő órára. Nehéz elhinni, hogy már több, mint három órája a fűben ülök és csak dumálok. Nagy nehézségek árán felkecmeregtem a földről. Lábam remegni kezdett, ennek következtében visszaestem a földre. Szédülni kezdtem. Nehezebben vettem a levegőt. Azt hittem, hogy ott helyben elhányom magam, de ez nem következett be. Lassan behunytam a szemem, majd a hátamra feküdtem. Szinte megmozdulni sem tudtam.

Harry szemszöge
Kezdtem aggódni Eli miatt. Mindjárt sötétedik, de ő még nem ért haza.
-Hol a fenében van? -Kérdeztem idegesen, közben a telefonomat szorongattam a kezemben.
-Nyugi haver. Azt mondta, hogy sétálni ment. Majd jön, ha akar. -Nyugtatgatott Louis.
-És a telefonját miért nem veszi fel? -Néztem rá, mire vállat vont. -Megkeresem! -Álltam fel a kanapéról, majd Louis-ra néztem. -Jössz?
-Ja, igen. -Pattant fel ő is, majd beszálltunk a kocsiba. -De hol akarod kezdeni ezt a keresgélést?
-Van egy tippem, hogy hol lehet. -Néztem a mellettem lévő srácra, majd beindítottam az autót és egyből a gázra léptem.

-Ott van. -Kiáltott Louis, majd futni kezdtünk. Nem kellett sokat mennünk. Hamar odaértünk.
-Eli. -Rázgáltam a vállánál fogva, de nem reagált. Kétségbeesetten pillantottam Louis-ra. -Hívd a mentőket!-Szóltam, közben a hangom elcsuklott. Nem tétlenkedett sokat. Előhalászta a telefonját és tárcsázta a számot. Míg Louis telefonált és Eli-vel foglalkoztam. Lélegzett, tehát életben van, mégsem ébred fel. Végigsimítottam az arcán, majd másik kezemmel megfogtam az ő kezét.
-Mindjárt jönnek. -Mondta Louis, majd elrakta a telefonját. -Minden rendben lesz, haver. -Nézett a szemembe, majd végigsimított a hátamon.

2013. szeptember 28., szombat

16 - nyaklánc

Sziasztok! Meghoztam a következő részt. Sajnálom, hogy ilyen későn, csak nem jött az a bizonyos ihlet. Tudom, hogy rövid lett és unalmas, de remélem azért lesz olyan, akinek tetszeni fog. Szóval jó olvasást! :)





Sejtettük, hogy mi lesz az eredmény, de így látva még jobban sokkolt. Pozitív. Örülök is, de nem is. Apa leszek. Talán egy kicsit éretlennek tartom magam erre a feladatra, de azután eszembe jut Eli. Még csak tizenhét éves. Nem hiszem, hogy ebben a korban azzal kéne foglalkozni, hogy hogyan kéne bepelenkázni a gyerekét. Meg amúgy is még suliba jár. Nem szeretném, hogy egy gyerek tönkretegye az életét.
-Azt hiszem szólok anyunak. -Mondta, majd idegesen elment. Ujjaimmal a hajamba túrtam és nagyokat sóhajtottam. Hátraborultam az ágyon. Pár perccel később Eli és anyu lépett be a szobába. Érdeklődve ültem fel.
-Ezt nem hiszem el. -Suttogta anya, majd leült mellém az ágyra. Fél karommal átöleltem és Eli-re néztem. Megfogtam a kezét és magam mellé ültettem. A másik karommal őt is átkaroltam.
-Mit szeretnétek csinálni? -Kérdezte anya higgadtan. Eli-vel összenéztünk, majd bólintottunk.
-Én megtartanám. -Dadogtam. Eli helyeslően bólogatott.
Anya csak egy nagyot sóhajtott és, bár láttam, hogy próbál nyugodt maradni, nem igazán ment neki. A helyében már simán felpofoztam volna magam, amiért ilyen felelőtlen voltam, de ő nem tette, aminek nagyon örülök.
-Én is megtartanám. -Mondta halkan Eli.

***

-Na és ez? -Kérdezte Eli. Unottan néztem rá, majd megvontam a vállam.
-Aranyos. -Mondtam, majd tekintetemet a telefonomra szegeztem.
-A többi húszra is ezt mondtad. -Döntötte hátra a fejét, majd visszament a próbafülkébe. Szeretem Elit, de mióta bejött a képbe a baba teljesen megváltozott. Igaz, már nyolc hónap eltelt azóta, amióta eldöntöttük, hogy megtartjuk. Új nekem ez az egész. Felálltam a székről, majd bementem Eli-hez a fülkébe. Egy kicsit megijedt, ahogy átkaroltam a derekát.
-Az a világoskék nagyon szexi volt rajtad. -Mondtam, majd kezemet hasára simítottam. Elég nagy volt már. Végül is már csak egy hónap és megszületik a kislányunk. Azt hiszem, hogy ennél boldogabb már nem is lehetnék.
-Szeretlek. -Fordult felém és a szemembe nézett.
-Én is szeretlek. -Mondtam, majd szenvedélyesen megcsókoltam. -Ó, ezt elfelejtettem. -Jutott eszembe, majd előhúztam egy kis dobozt a zsebemből. Átnyújtottam Eli-nek, aki azonnal kinyitotta. Vigyorogva nézett rám, majd megcsókolt. -Tetszik? -Kérdeztem érdeklődve.
-Gyönyörű. -Suttogta. Elvettem tőle a dobozt és kivettem belőle a gyémánt nyakláncot, majd nyakára helyeztem azt. -Köszönöm! -Mosolygott rám.
-Neked bármit, édesem. -Mondtam, majd átöleltem. Ujjait rákulcsolta az enyémre, majd a fülemhez hajolt.
-El sem tudod képzelni, hogy milyen boldog vagyok, veled. -Suttogta, mire mosolyogva ránéztem.
-De, pontosan tudom. Annyira, amennyire én. -Eli csillogó szemmel nézett rám. Boldog volt. Boldogabb, mint valaha. Sok minden történt, amire nem vagyunk büszkék, de ez a baba csak jót tesz nekünk. Semmi veszekedés, semmi sírás, semmi drog. Büszke vagyok rá, hogy így kilábal ezekből a szörnyűségekből. Büszke vagyok arra, hogy ilyen barátnőm lehet.

2013. szeptember 19., csütörtök

15 - terhesség/2

Sziasztok manók! Egy újabb résszel jelentkezek [ez is rövid lett, bocsánat] A részeket csak akkor tudom írna, ha éppen ráérek. Írtam volna hamarabb is, de elment a net. ._. Számítsatok rá, hogy nem lesznek valami hosszú részek! Jó olvasást!



-Hogy vagy? -Simított végig az arcomon Harry.
-Hol vagyok? -Ültem fel az ágyon, közben a sötét szobát vizslattam. Ismerősnek tűnt, de túl gyenge voltam, hogy felismerjem.
-A szobámban. -Sóhajtott. -Mindjárt jövök, csak anyu az előbb szól. Megvársz? -Kérdezte félénken, mire bólintottam. Harry botladozva sétált ki a szobából. Nem sokkal később én is követtem őt, annyi különbséggel, hogy én a fürdő felé mentem. Térdemre esve hajoltam a WC fölé. Újra hányni kezdtem. ujjhegyemmel töröltem le a kicsorduló könnycseppeket.
-Jól vagy? -Hallottam meg egy hangot a hátam mögül.
-Igen... Igen. Jól vagyok. -Törölgettem tovább a szemem. Harry leguggolt mellém és simogatni kezdte a hátam.
-Sajnálom, amit mondtam. Nem gondoltam komolyan csak... Furcsán érint ez a dolog. Nem igazán tudom, hogy mit kéne csinálnom. Felelőtlen voltam, hogy nem használtam semmit. Ez az egész miattam van. -Mondta halkan, majd rám nézett. -Én tényleg szeretlek.
-Én is szeretlek Harry, de akkor is szarul esett amit mondtál. Mintha csak a szexre kellenék. -Kulcsoltam össze az ujjaimat.
-Te is tudod, hogy ez nem így van. Fontos vagy nekem. -Puszilta meg az arcom. Kicsit megszorítottam az úját és nagyot sóhajtottam.
-Abortusz? -Kérdeztem fojtott hangon. Harry nagyot nyelve nézett rám.
-Még csak tizenhét vagy. -Túrt bele a hajába, majd kínosan felnevetett.
-Nem lennék képes elvetetni. -Haraptam be a számat.
-Nem is kel. -Mondta, majd remegő kezét a hasamra rakta. -Azt hiszem, hogy ideje lenne szólni anyának.
-Ne.  -Mondtam hirtelen. -Még ne.
Jól tudtam, hogy nem húzhatjuk sokáig ezt az egészet, és előbb utóbb szólnunk kell anyának is, de erre most nem lennék képes. Most még nem. Kell egy kis idő, hogy átgondoljak mindent.
Fel alá járkáltam Harry körül. Mind a ketten erősen gondolkodtunk.
-A rohadt életbe is! Még csak tizenhét vagyok. -Álltam meg egy pillanatra, és Harry-re néztem. Nehéz volt, de könnyeimet visszatartva néztem a szemébe.
-Gyere ide.  -Fogta meg a kezem és maga felé húzott. Átkaroltam a nyakát és fejemet a vállába temettem. -Megoldjuk. -Simított végig a hátamon.
-Megígérted, hogy nem hagysz el. -Mondtam és elhúzódtam tőle, hogy a szemébe nézhessek.
-Ahogy te is megígérted. -Mosolyodott el.

Harry szemszöge

-Tessék. -Húztam elő a fehér kis dobozt, amit Eli ájulása után vettem. Érdeklődve nézte, amint kibontom.
-Mi az? -Kérdezte mosolyogva, mire a kezébe adtam. -Egy...lázmérő? -Kérdezte furcsán, mire elröhögtem magam.
-Ez egy olyan terhességi teszt. Kipróbálod? -Kérdeztem, mire bólintott.

A WC ajtó előtt álltam és hangosan olvastam, hogy mit kéne csinálnia. Bár Eli azt mondta, hogy tudja, hogy kell használnia, de azért szeretnék biztosra menni.
-És most...pisilj rá. -Adtam az utasítást. Bevallom, egy kicsit hallgatóztam, hogy mindent úgy csinál-e, ahogy mondom.
-Megvolt. -Hallottam meg Eli hangját.
-Akkor most gyere ki. -Mondtam és összehajtottam a kezemben lévő lapot.

***

-Mennyi van még? -Kérdezte izgatottan.
-Harminc másodperc. -Néztem a karomon lévő órára. Nagyot sóhajtva néztünk egymásra. -Nézzük meg. -Tanácsoltam.
-Nem merem. -Dadogott és a kezemet szorította.
Szó nélkül emeltem fel és fordítottam magunk felé. Eli kikerekedett szemmel nézte a teszt eredményét.
-Mi?