15 - terhesség/2

Sziasztok manók! Egy újabb résszel jelentkezek [ez is rövid lett, bocsánat] A részeket csak akkor tudom írna, ha éppen ráérek. Írtam volna hamarabb is, de elment a net. ._. Számítsatok rá, hogy nem lesznek valami hosszú részek! Jó olvasást!

-Hogy vagy? -Simított végig az arcomon Harry.
-Hol vagyok? -Ültem fel az ágyon, közben a sötét szobát vizslattam. Ismerősnek tűnt, de túl gyenge voltam, hogy felismerjem.
-A szobámban. -Sóhajtott. -Mindjárt jövök, csak anyu az előbb szól. Megvársz? -Kérdezte félénken, mire bólintottam. Harry botladozva sétált ki a szobából. Nem sokkal később én is követtem őt, annyi különbséggel, hogy én a fürdő felé mentem. Térdemre esve hajoltam a WC fölé. Újra hányni kezdtem. ujjhegyemmel töröltem le a kicsorduló könnycseppeket.
-Jól vagy? -Hallottam meg egy hangot a hátam mögül.
-Igen... Igen. Jól vagyok. -Törölgettem tovább a szemem. Harry leguggolt mellém és simogatni kezdte a hátam.
-Sajnálom, amit mondtam. Nem gondoltam komolyan csak... Furcsán érint ez a dolog. Nem igazán tudom, hogy mit kéne csinálnom. Felelőtlen voltam, hogy nem használtam semmit. Ez az egész miattam van. -Mondta halkan, majd rám nézett. -Én tényleg szeretlek.
-Én is szeretlek Harry, de akkor is szarul esett amit mondtál. Mintha csak a szexre kellenék. -Kulcsoltam össze az ujjaimat.
-Te is tudod, hogy ez nem így van. Fontos vagy nekem. -Puszilta meg az arcom. Kicsit megszorítottam az úját és nagyot sóhajtottam.
-Abortusz? -Kérdeztem fojtott hangon. Harry nagyot nyelve nézett rám.
-Még csak tizenhét vagy. -Túrt bele a hajába, majd kínosan felnevetett.
-Nem lennék képes elvetetni. -Haraptam be a számat.
-Nem is kel. -Mondta, majd remegő kezét a hasamra rakta. -Azt hiszem, hogy ideje lenne szólni anyának.
-Ne.  -Mondtam hirtelen. -Még ne.

Jól tudtam, hogy nem húzhatjuk sokáig ezt az egészet, és előbb utóbb szólnunk kell anyának is, de erre most nem lennék képes. Most még nem. Kell egy kis idő, hogy átgondoljak mindent.
Fel alá járkáltam Harry körül. Mind a ketten erősen gondolkodtunk.
-A rohadt életbe is! Még csak tizenhét vagyok. -Álltam meg egy pillanatra, és Harry-re néztem. Nehéz volt, de könnyeimet visszatartva néztem a szemébe.
-Gyere ide.  -Fogta meg a kezem és maga felé húzott. Átkaroltam a nyakát és fejemet a vállába temettem. -Megoldjuk. -Simított végig a hátamon.
-Megígérted, hogy nem hagysz el. -Mondtam és elhúzódtam tőle, hogy a szemébe nézhessek.
-Ahogy te is megígérted. -Mosolyodott el.

Harry szemszöge

-Tessék. -Húztam elő a fehér kis dobozt, amit Eli ájulása után vettem. Érdeklődve nézte, amint kibontom.
-Mi az? -Kérdezte mosolyogva, mire a kezébe adtam. -Egy...lázmérő? -Kérdezte furcsán, mire elröhögtem magam.
-Ez egy olyan terhességi teszt. Kipróbálod? -Kérdeztem, mire bólintott.

A WC ajtó előtt álltam és hangosan olvastam, hogy mit kéne csinálnia. Bár Eli azt mondta, hogy tudja, hogy kell használnia, de azért szeretnék biztosra menni.
-És most...pisilj rá. -Adtam az utasítást. Bevallom, egy kicsit hallgatóztam, hogy mindent úgy csinál-e, ahogy mondom.
-Megvolt. -Hallottam meg Eli hangját.
-Akkor most gyere ki. -Mondtam és összehajtottam a kezemben lévő lapot.

***

-Mennyi van még? -Kérdezte izgatottan.
-Harminc másodperc. -Néztem a karomon lévő órára. Nagyot sóhajtva néztünk egymásra. -Nézzük meg. -Tanácsoltam.
-Nem merem. -Dadogott és a kezemet szorította.
Szó nélkül emeltem fel és fordítottam magunk felé. Eli kikerekedett szemmel nézte a teszt eredményét.
-Mi?