13 - veszekedések, békülések

Sziasztok. Meghoztam a következő részt. Tudjátok, hogy én nem szoktam olyanokat kérni, hogy 5 komi után jön egy rész, de azért még szeretném, ha komiznátok. Jó olvasását. :)

*Harry szemszöge*

Szokatlan volt, ahogy egy idegennel fog bővülni a családunk. Mármint, ha anyu megengedi. Idegesen járkáltam a nappaliban. Ezra fürdik, Eli a konyhában van. Én meg mindjárt megőrülök.
-Jól vagy? -Szólt egy hang mögülem.
-Mikor jön már? -Kérdeztem, közben leültem a kanapéra.
-Dolgozik. Majd jön, amikor végez. -Ült le mellém Eli, a bögréjét szorongatva.
-Lehet, hogy mégsem volt olyan jó ötlet, hogy hazahozzuk. -Néztem magam elé.
-És erre csak most jössz rá? Szerintem be se kellett volna mennünk. Fogalmam sincs, hogy ezt hogy gondoltad. Hazahozni egy idegen embert. Lehet, hogy bérgyilkos. Tök fura alak. -Mondta halkan és belekortyolt a teájába.
-Csak nincs otthona. Lehetnél kicsit együtt érzőbb. -Simítottam végig a karján. -Segítünk neki állást szerezni.
-Tényleg, neked nem kéne dolgozni? -Nézett rám egy pillanatra.
-Ja ház izé..kirúgtak. -Nevettem fel kínosan.
-Mi? De hát csak pár napja dolgozol ott, nem? -Vihogott. Elég szórakozottnak tűnt. Talán túlságosan is.
-Igen. -Mondtam lassan, elnyújtva a szavakat. -Jól vagy? -Ráncoltam a szemöldököm.
-Umm...igen. -Mondta zavartan és mosolyogva elfordult. Egyik kezemet az arcához raktam és óvatosan fordítottam vissza a fejét. Ekkor az ajtó kicsapódott és anya lepett be rajta. Szélsebesen pattantam fel a helyemről és támadtam le anyukámat.
-Harry, édesem! Nem értek semmit. -Állított le hadarásom közben.
-Szóval. Találtunk egy hajléktalant a régi faházunkban. Tudod, ahova régen nagyon sokat jártunk. És ott volt Ezra, akit elvertem egy baseballütővel, de nem haragszik rám, viszont Eli igen, mert haza hoztam és azt mondtam neki, hogy itt lakhat, és mivel ilyen nagyon szeretlek és te is engem, biztosan beleegyezel. Ja és mondtam már, hogy mennyire nagyon szeretlek? És jól áll ez a póló. Nagyon szép. -Mondtam lassabban és a végére elmosolyodtam. A jelek szerint anyu éppen azt próbálja feldolgozni, amit az előbb mondtam neki. Azt hiszem nem nagyon ment neki a feldolgozás rész. Hosszú percekig csak állt előttem és gondolkozott.
-Mi? -Kérdezte kétségbeesetten. Ennyi? Komolyan? Ó anyukám!
-Szóval beleegyezel, hogy itt lakhat Ezra? -Mosolyogtam kisfiúsan.
-Fiam! Lenne hozzád egy igen jelentős kérdésem. Normális vagy? Ide hozol egy ismeretlen embert? Lehet, hogy egy skizofrén állat vagy egy bérgyilkos! -Fakadt ki.
-Én is ezt mondtam. -Nevetgélt Eli. Nem is nevetésnek mondanám. Inkább idióta vihogásnak.
-Na látod! Nem maradhat! -Emelte fel a hangját, majd felkelt a fotelből és elindult a lépcső felé.
-De...-Szóltam utána.
-Semmi de. Most csak arra vágyom, hogy végre lefürödjek. Sokat dolgoztam Harry. -Mondta fáradtan, és felrohant.
Pár másodperc múlva csak egy sikítást hallottam, amit kiabálás követett. Pontosabban anyu kiabált.
-Harry! Gyere csak fel! -Szól anya, mire felrohantam a lépcsőn. Egy dühös pillantással találtam szembe magam. -Ez mi? -Mutatott a fürdőszobára.
-Ó. Anyu ő itt Ezra. Haver, ő itt az én anyukám, akit nagyon szeretek, Anne. -Mutattam be őket egymásnak.
-Örvendek hölgyem. -Lépett közelebb hajléktalan barátunk, majd a kezét nyújtotta anyám felé, közben egy törölközővel próbálta eltakarni férfiasságát. Anya elpirultam fogadta el Ezra kezét, majd rázta meg azt.
-Te menj a szobádba. Maga meg öltözzön fel! -Utasított. Vigyorogva indultam a szobámba, mikor odalentről csörömpölés hallottam. Anya és én egyszerre rohantunk le a lépcsőn.
-Te jó ég! Eli! Jól vagy, életem? -Sikítozott anyu. -Harry vidd a szobájába. Addig én összetakarítom a szilánkokat. -Mondta, mivel felkaptam Elit és az emeletre vittem. Szó szerint ledobtam őt az ágyra és idegesen becsaptam az ajtót.
-Elment az eszed? -Ordítottam rá. Felült az ágyon és apró kezeivel a szemét dörzsölgette. Sírt. Bármilyen megható is volt, nem tudtam sajnálni. Rideg tekintettel néztem őt. -Kitől szerzed a drogokat?
-Hagyjál! -Szólalt meg gyenge hangon.
-Komolyan ezt szeretnéd csinálni? Ilyen akarsz lenni? Egy drogos ribanc? -A szavak csak úgy dőltek belőlem. Ezt ki kellett mondanom. Nem bírtam benntartani. Még, ha meg is bántom vele, legalább tudja, hogy amit csinál az rossz. Nagyon rossz!
-Nem parancsolhatsz nekem, érted? -Mondta kicsit agresszívan.
-Te nem fogod fel, hogy ez mennyire rossz neked és az egészségednek? Nem akarok drogos barátnőt!
-Szakítani akarsz? -Kérdezte döbbenten, majd fölkelt az ágyról és az ablakhoz sétált. Mély lélegzetet vettem. Próbáltam kecsit lenyugodni. A kiabálás nem segít. Lassan a háta mögé sétáltam és átkaroltam a derekát.
-Nem akarok szakítani, de meg kell értened, hogy ezt nem csinálhatod tovább. Tönkre tesz téged ez a szar. -Mondtam sokkal halkabban, mire Eli megfordult. Egyenesen a szemembe nézett.
-Segítesz benne?-Kérdezte könnyekkel a szemében.
-Persze. -Mosolyogtam rá és megcsókoltam. Faltuk egymás ajkait. A falhoz szorítottam és úgy csókolóztunk tovább.
-Hol is jártunk tegnap este? Megígérted, hogy befejezzük. -Nyögte kéjesen, mire felemeltem és óvatosan az ágyra vittem.

*Eli szemszöge*

Hanyatt feküdtem, s ő fölöttem, miközben kezeivel a fejem mellett támaszkodott.

Lassan kezdtem kigombolni kockás ingét, majd a hátára fordítottam, miközben levettem róla. Alattam feküdt, s várta, hogy mit fogok csinálni. Először a nyakát csókolgattam, majd a testét leptem el apró puszikkal, amit kisebb sóhajokkal jutalmazott. Övéhez érve lassan kigomboltam és letoltam róla a fekete csőgatyáját.

Felálltam, megfogtam a kezét és felhúztam. Szenvedélyesen megcsókolt, közben evette rólam a pólómat és a nadrágot.

-Hmm. - Mosolygott, majd megcsókolt. Háttal fordított magának, félresöpörte a hajamat és csókolgatni kezdte a nyakamat. Fejemet hátrahajtottam a vállára és lehunytam a szemem, így élveztem, hogy puha ajkai a bőrömhöz érnek. Éreztem, hogy kikapcsolja a melltartómat, majd a pántot lehúzza végig a karomon. A fehérneműmet a földre dobta, majd előre nyúlva markolászni kezdte a melleimet. Egy kisebb nyögés szaladt ki a számon, mire kicsit felkuncogott. Erőt vettem magamon, majd a hátára fektettem és ráültem a csípőjére. Ugyan azt a mozdulatot kezdtem csinálni, mint a múlt éjjel. Éreztem, ahogy Harry egyre jobban keményedik alattam.
-Csinálj valamit, kérlek. -Dadogott, mire elmosolyodtam. Lehúztam róla az alsóját és ágaskodó férfiasságát a kezembe véve húzogattam. Ehhez hasonlót még nem igazán csináltam, úgyhogy volt bennem egy kis félelem, hogy elrontom, vagy valami más, de ez már rég nem érdeket. Számba vettem a felét és erőteljesen szoptam. Harry egy re jobban zihált és nagyokat nyögött így abbahagytam. Vártam pár percet, míg összeszedi magát, majd föltérdelt és eldöntött az ágyon. 

-Mehet? -Kérdezte vágytól csillogó szemekkel.

-Igen -Mondtam már zihálva. Lassan belém vezette magát, s én tűrtem a fájdalmat. Várt pár másodpercig, majd lassan mozogni kezdett.

Minden egyes lökése érintette a g-pontomat. Beletúrtam puha hajába és játszadozni kezdtem tincseivel.

-Gyorsabban -Ziháltam. Teljesítette kérésemet és gyorsított. Immár őrült tempóban lökött, s egyre hangosabban nyögtünk. Lábaimat dereka köré fontam, s egy mély löket után elélveztem, majd pár pillanat múlva ő is. Lihegve néztünk egymásra, majd egy tincset félresöpörtem a homlokáról, és arcánál fogva magamhoz húztam és megcsókoltam. Pár percig még feküdtünk, majd mind a ketten felöltöztünk.
-Csodálatos vagy. Remélem tudod. -Mosolygott, majd belebújt a pólójába. Elpirultan néztem magam elé. -Ide adod a dobozt, Eli. -Mélyült el a hangja, mire rá néztem. Tekintete komoly volt. Aprót bólintottam, majd a kék dobozhoz nyúltam. Kivettem belőle a kis zacskót és átnyújtottam Harrynek.

*2 héttel később*

Harry-nek hála kezdek megtisztulni. Ha ő nincs, akkor még mindig rongálnám a szervezetem. Az elmúlt hetekben nagyon sokat segített nekem. Fogalmam sincs, hogy miképpen kéne neki megköszönni. Majd kitalálok valamit.
-Jó reggelt. -Köszöntem mosolyogva a nappaliban ülőknek.
-Szia Eli. -Mosolygott rám Ezra. Ja igen anya valahogy mégis belement, hogy itt maradhat. Most nagyban keresi az állásokat.
-Jó reggelt édesem. Harry hol van? -Kérdezte anya, közben egy tányért adott a kezembe.
-Louis-nál. Azt mondta, hogy délre itthon lesz. -Magyaráztam. Leültem a tv elé és enni kezdtem. Pár perc után félre raktam a tányért és anyura néztem. -Ez mi? -Mutattam a tányérra.
-Rántotta.
-Nem lehet, hogy valami megromlott benne?
-Nem. Ami benne van, mind friss. -Magyarázta. Felpattantam a fotelből és a fürdőig rohantam.

*Harry szemszöge*

-Akkor is hülye vagy. -Röhögtem, közben előhalásztam a zsebemből a csörgő telefonomat. -Igen? -Szóltam bele.
-Harry? Hol vagy? -Hallottam meg Eli hangját, mire mosolyogni kezdtem.
-Itt, Tommo-nál.
-Haza tudnál jönni? Azt hiszem, hogy baj van. -Mondta sírós hangon, mire arcomról lehervadt a mosoly.
-Öt perc. -Mondtam gyorsan és letettem. -Haver mennem kell. -Szóltam Louis-nak, mire hülyén nézett rám.
-Miért?
-Eli azt mondta, hogy gáz van. -Húztam a számat. -Mennem kell. Csá. -Köszöntem el és hazasiettem

***

-Anya. Hol van Eli? -Léptem be az ajtón.
-Fent a szobájában, miért? -Mosolygott.
-Mit csináltok? -Kérdeztem döbbenten.
-Társasozunk. -Mosolygott Ezra.
-Az...klassz. Most megyek. -Mondtam zavartan és felmentem a szobámba. Eli az ágyamon feküdt és sírt. Közelebb léptem hozzá és végigsimítottam az arcán. -Mi a baj? -Kérdeztem aggódva.
-Baj van. Nagy baj. -Sírt tovább. Leültem az ágy szélére és a hátát simogattam.
-Ugye tudod, hogy nekem bármit elmondhatsz? Na gyerünk. Nem lehet olyan nagy baj. -Mosolyogtam, mire felült az ágyon. Letörölt pár könnycseppet, majd az ujjaival kezdett játszani.
-Azt hiszem, hogy... Terhes vagyok. -Mondta halkan.