19 - meglepetés

Drága olvasóim! Sajnálom, hogy ilyen későn hozom a részt, de csak most volt időm írni. Csalódott voltam, vagyis még most is az vagyok, ugyanis az olvasóim kezdenek elhagyni. Egész nap csak ezen gondolkoztam. Mit csináltam? Tettem valamit, ami nem tetszik? Igen, tudom, hogy voltak olyan részek, ami miatt még most is fogom a fejem, hogy ezt mégis, hogy mertem kirakni, de az már a múlt. Azon dolgozom, hogy a blogból a legtöbbet tudjam kihozni. Bevallom a terveim között egyáltalán nem szerepelt az, hogy Eli terhes lett így nehezebben tudom megalkotni a részeket, de igyekszem. Szeretném, ha leírnátok a véleményeteket! Jó olvasást.

Idegesen járkáltam a házban, közben a telefonomat szorongattam a kezemben és csak arra vártam, hogy végre megszólaljon. De nem történt semmi.
- Harry. Aludnod kéne - hallottam meg egy jól ismert hangot a hátam mögül. A dühtől fortyogva fordultam meg. Próbáltam lehiggadni, bár nem volt túl egyszerű.
- Nem. Nem kell - ráztam a fejem és még jobban szorítottam a telefont. Louis aggódó tekintettel nézett rám. Tudom, hogy csak jót akar, de ez most a legkevésbé sem érdekel. Csak Eli-re tudok gondolni és reménykedem, hogy minden rendben van vele és a babával.

Eli szemszöge

- Hozzak még valamit? - mosolygott rám Amy, a régi barátnőm. Azt hiszem, hogy már vagy hat éve nem is találkoztunk, de most szükségem volt rá.
- Nem köszönöm - mosolyogtam vissza, majd lehuppantam az egyik kanapéba.
- Elmeséled? - sóhajtott, közben hol az arcomat, hol a hasamat nézte. Elmosolyodtam, majd bólintottam.
- Összejöttem Harry-vel. - Mondtam hirtelen, mire köhögni kezdett. - Jól vagy? - kérdeztem ijedten.
- Persze - köhögött még egy utolsót, majd összeszedte magát. - De ő nem a te...
- Testvérem? - vágtam közbe. - Nem. Kiderült, hogy örökbe lettem fogadva, közben teljesen beleestem Harry-be és lefeküdtünk azután összejöttünk. Terhes lettem, boldog voltam, elszöktem, kórházba kerültem, onnan elmentem és most itt vagyok. - zártam rövidre.
- Te jó ég - képedett el. - Én sajnálom, vagy nem is tudom. Miért nem mész vissza Harry-hez? - kíváncsiskodott, mire nagyot nyeltem.
- Elegem van belőle. Olyan felhőtlen az életünk. Nekem szükségem van arra, hogy valami apróságon összevesszünk, majd Harry valami aranyos kis dologgal kiengeszteljen. Érted? - magyaráztam. Hevesen bólogatni kezdett.
- Ez természetes. Nem akarod, hogy unalmasan teljenek a mindennapjaid.
- Igen. Eddig mindig volt valami. Ott volt Finn halál. Az lefoglalt. Azután Harry és én... szóval lefeküdtünk, utazgattunk, lefeküdtünk, kiderült, hogy nem vagyunk testvérek, lefeküdtünk, sírtam, drogoztam, összevesztünk, lefeküdtünk, terhes lettem. Az izgalom eddig ott volt, de most már nincs. - húztam el a számat. - Nagyon szeretem őt, Amy.
- Tudom édesem. - Mosolygott, majd átölelt. - Hívd fel.
- Igazad van. - suttogtam, majd elengedtünk egymást és tárcsáztam Harry számát. Három csörgés után felvette.
- Eli? - szólt bele hirtelen.

-Szia, édes - mondtam lassan. Fogalmam sincs, hogy mi okozta, talán Harry hiánya, vagy az elmúlt pár nap, de teljesen elérzékenyültem. Halkan sírtam, közben Harry aggodalommal teli hangját hallgattam, ahogy éppen próbál leszidni.
- El sem hiszem. Nagyon aggódtam. Egész éjjel nem aludtam. Miért csináltad ezt? Hol vagy? - egyik kérdésére sem válaszoltam. Halkan sóhajtottam, majd beleszóltam a telefonba.
- Szeretlek - ez az egy szó jött ki belőlem. Hallottam, ahogy Harry sóhajt egyet.
- Szeretlek bébi - válaszolt. - Érted megyek csak mond meg, hogy hol vagy!
Lediktáltam Harry-nek a címet. Összeszedtem a cuccomat, majd elköszöntem Amy-től. Megígértem neki, hogy gyakrabban fogunk találkozni, aminek én nagyon örülök.
Lementem a ház elé. Harry fekete autója már ott volt és várt. Kinyitódott a vezető felöli ajtó és Harry pattant ki belőle.
- Hazza! - kiáltottam fel. Harry elnevette magát, majd elém futott, felkapott és szenvedélyesen megcsókolt. Ez nem az a megszokott csók volt. Utoljára akkor csókolt meg így, mielőtt összejöttünk volna.
- Szeretlek bébi - mosolygott rám. Megfogtam a kezét és közelebb húztam magamhoz.
- Tudom, és én is szeretlek. Hülyeség volt elmennem és nem szólnom - mondtam, közben egész végig a földet néztem.
- Nem. Nekem nem kellett volna otthagynom téged - kezét az arcomra simította és felemelte a fejem. Szemébe néztem, majd halványan elmosolyodtam. - Most legszívesebben hazavinnélek és az ágyhoz vágnálak, de félek, hogy kárt teszek benned vagy Darcy-ba.
- Elsőnek is, túl perverz vagy. Másodszor, te már elnevezted? - mosolyogtam.
- Hát... - Kezdte, majd a tarkóját vakargatta. - Azt mondtad, hogy soha nem adnád neki a neved... A Darcy szép név.
- Igen. Tényleg az. Azt hiszem még csak most esik le, hogy hamarosan szülők leszünk és lesz egy kislányunk, akit valahogy fel kéne nevelni. - haraptam be a számat.
- Nem akarok az az átlagos apa lenni. Azt szeretném, ha a lányom szeretne, de úgy tényleg. - Nevetett fel.
- Talán el kéne költöznünk. Nem lakhatunk örökre anyunál. Egyébként is, neki ott van Ezra. Feltűnt már neked, hogy milyen jól elvannak? Azt hiszem, hogy ebből házasság lesz - vigyorogtam Harry-re.
- Mmmm... ha már a házasságnál tartunk - Szavai kissé megrémítettek. Ha ez az amire gondolok, elájulok!
Kikerekedett szemmel figyeltem, ahogy Harry a zsebéből előhúz egy kis dobozt és letérdel elém.
- Elizabeth Styles. Hozzám jössz? - Harry édesen mosolygott, majd kinyitotta a dobozt, amiben egy gyönyörű gyémántgyűrű volt.
- Én... Igen! Igen Harry! - sikítottam, majd a nyakába ugrottam. - Ez gyönyörű!
- Összepréseled a gyereket - röhögött Harry. Kivette a dobozból a gyűrűt, majd felhúzta az ujjamra.
Egy darabig a gyűrűt néztem, majd tekintetem Harry-re tévedt.
- Haza kéne mennünk nyuszim.
- Nyuszim? Még soha ne hívtál így. - Vigyorogtam, majd a kocsija felé mentünk.