10 - garázsfestés

Sziasztok. Visszaolvasgattam a részeket és az utolsó kettő olyan, mintha nem is én írtam volna. Mondjuk fejfájással nem olyan könnyű írni...Mindegy. Igazság szerint nem azért jöttem, hogy a problémáimról pofázzak, hanem azért, mert megírtam az új rész. És mindig kérdezgetitek, hogy mikor jön új rész, ezért úgy döntöttem, hogy mindig kiírom, hogy mikorra várható. Ha bárkinek kérdése van az itt fel tudja tenni: [KATTINTS IDE] De egyébként, oldalt, az elérhetőségeknél is megtaláltok. :) Ó egyébként jól esne pár komi és feliratkozó! :) Na nem pofázok annyit! Jó olvasást manók :D UI.: Rövid rész lett! :(

Vegyes érzelmek kavarognak bennem. Nem tudom, hogy helyesen döntöttem-e. Szeretem Harryt, de ez nekem akkor is furcsa. Pár hete még a bátyámként tekintettem rá, most meg együtt vagyunk.
-Khmm....Nem zavarok? -Kérdezte hirtelen egy hang, mire odanéztünk. Anya lépett be az ajtón apával együtt. Ez mind nagyon jó lett volna, csak az a gáz, hogy én és Harry még mindig meztelenül ölelgettük egymást. Amilyen gyorsan csak tudtunk felöltöztünk. Égett a fejünk rendesen, mégis vicces szituáció volt. Harry gyengéden megszorította a kezem és anyuékra nézett.
-Sziasztok.-Mosolyodott el.
-Ez meg mégis mi?-Dühöngött apa.
Harryvel összemosolyogtunk. Barátom a hátam mögé állt és átkarolt, közben a hasamat simogatta. Kezemet ráraktam az övére és úgy figyeltük szüleink reakcióját.
-Mit műveltél te seggfej? Teherbe ejted a lányomat? Normális vagy?-Ordított az apám. Szavait mindenki némán hallgatta. Akármennyire is akartam ezt mégsem hagyhattam szó nélkül.
-A lányodat? Ez most komoly? Annyi éven át hazudtad azt, hogy a lányod vagyok és most idejössz pattogni? Most őszintén érdekel egyáltalán, hogy mi van velünk? Velem, Harryvel vagy anyával? Nem hiszem. És miért is vagy most itt? Egyáltalán hívott valaki?-Akadtam ki. -Ó és még valami! Te nem vagy az apám. Nem pofázhatsz bele az életembe! -Ordítottam, miközben Harry egyre szorosabban ölelt.
-Hallod ezt?-Fordult anya felé. -Ilyet hogy engedhetsz meg neki? Szépen felnevelted.-Mondta apa és gúnyosan felnevetett.
-Olyan szánalmas vagy. Inkább örülnél, hogy valaki felnevelt, és nem hagyta csak úgy ott.-Mondta Harry a hátam mögül.
-Te csak kussolj!
-Akinek itt csak kussolnia lehet, az te vagy!-Vetettem oda.
-Én ezt nem hallgatom tovább! Ide jöttem, hogy megbeszéljük a dolgokat és így fogadtok? Hát ez szép. Most elmegyek!-Mondta nyugodtan és kisétált az ajtón. Gondolom azt várta, hogy valaki utána menjen, de ez nem történt meg.
-Veletek meg mi van?-Kérdezte anyu fülig érő mosollyal.
-Hát...-Húztam el az "á"-t, közben hülyén vigyorogtam. Harry felröhögött és gyors csókot nyomott a számra.
-Együtt?-Mosolygott anyu.
-Bizony.-Vigyorgott Harry és ujjait rákulcsolta az enyémre.
-Ó jaj. Sok boldogságot édeseim, de azt ugye tudjátok, hogy ezt nem fogják jó szemmel nézni.
-És minket mióta érdekelnek a többiek?-Vigyorgott rám Harry.
-Na jó, ha már ennyire nagy a boldogság, akkor akár ki is festhetnétek a garázst!

***

-Muszáj fehérre?-Néztem Harryre, aki épp most hozta be a vödör fehér festéket.
-Nem tudom. Milyen színt szeretnél?-Mosolygott kedvesen.
-Rózsaszínt vagy zöldet, de a kék is jól mutatna. De inkább sárgát!-Ugráltam az ecsettel a kezemben.
-Oké. Akkor lila lesz!-Mosolygott és megpuszilt.
Végül mégis maradt a fehér. Már majdnem tíz perce a falat festettük. Vagyis inkább csak Harry. Én az ecsettel a kezemben álltam és őt néztem.
-Mi az?-Fordult felém mosolyogva.
-Semmi, csak...baromi jó a segged.-Haraptam be a számat, közben Harry előbb említett testrészét kezdtem bámulni.
-Hogy mi?-Röhögte el magát, közben lerakta az ecsetet a kezéből és felém kezdett közeledni.
-Baromi jó a segged.-Ismételtem, mire elkapta a csuklómat és hosszasan megcsókolt. Homlokát az enyémnek döntötte és csukott szemmel kezdett beszélni.
-Tudod azt hittem, hogy utálsz. Hiba volt összejönnöm Emily-vel. Elfojtottam az érzéseimet, amit irántad éreztem és ebbe majdnem megbolondultam. Ha lett volna egy kis eszem, akkor már réges-rég elmondtam volna. Ha több eszem lett volna, akkor húzhattam még volna ezt az egészet. Vagy el se mondtam volna. Még randevúra sem hívhatlak, mivel együtt nőttünk fel. Mindent tudunk egymásról. De tudod mit? Nem is akarlak randira hívni. Nem akarok hülye filmeket nézni egy tucat emberrel együtt. Én csak veled akarok lenni. Csak te meg én. Senki más. - Mondta és kinyitotta a szemét. -Mert állatira szeretlek.
-Olyan aranyos vagy! Nagyon szeretlek édesem. -Mosolyogtam rá és megcsókoltam.
-Gyerekek! Nem halad a munka.-Nyitotta ki az ajtót anyu és egy tálcával a kezében lépett be. -Hoztam kaját és üdítőt.
-Eli adj egy szendvicset. -Tátotta a száját Harry.
-Mi? Miért én? -Néztem értetlenül.
-Mert én dolgoztam és tiszta festék vagyok, ellenben veled, aki egész nap nem is csinált semmit. -Mosolygott diadalittasan.
-Ez nem is igaz! Én keményen dolgoztam! -Védtem magam.
-Ja húztál egy csíkot. -Röhögött fel.
-Gonosz! Ezért nem kapsz szendvicset!
-Anya! Szólj rá! -Nyöszörgött Harry.
-Gyerekek. Fejezzétek be. -Mosolygott anyu.
-Haha éljenek a tisztakezűek. -Nyújtottam ki a nyelvem Harryre, közben beleharaptam az egyik szendvicsbe.
-Nem ismerlek titeket. -Nevetett anyu, majd elment.
-Eli. Nézd.-Szólt Harry, mire felé fordultam. Bár ne tette volna. Végighúzta az ecsetet a fejemen.
-Harry!-Sikítottam fel, közben a kezét ütögettem.
-Ezt azért, amiért nem adtál szenyát.-Röhögött. Felkaptam az ecsetemet, belemártottam a festékben és húztam egy csinos kis csíkot Harry pólójára. Fekete pólóján szépen kitűnt a fehér csík. Harry pár percig döbbenten nézet. Röhögve kezdtem szaladni.
-Te kis...-Futott utánam. Nem sok kellett neki. Hamar utolért. A falhoz szorított.
-Mond ki. Gyerünk Styles. Mond csak ki.
-Te kis dög.-Mosolygott, majd ajkait az enyémre tapasztotta.

Ezután komolyan elkezdtünk festeni. Fél órán belül végeztünk is. Gyorsan lefürödtünk és átöltöztünk. Anyu megkért hogy menjünk le a boltba. Ez az első, hogy Harryvel mutatkozom az utcán, úgy mint egy pár. Mi nagyon merészek voltunk, ezért sunyiban megfogtuk egymás ezét úgy öt másodpercre. Ezen a környéken mindenki ismer mindenkit. Túl hamar terjednek a pletykák, ezért nem is értettem, hogy nem derült ki az, hogy együtt vagyunk.
-Más valamit adhatok?-Kérdezte az eladó. Úgy 19 éves lehetett. Annyira nyomult Harryre.
-Nem köszi.-Válaszoltam gyorsan és kifizettem a megvásárolt cuccokat.
-Rendben.-Mondta, majd Harryre nézett, aki éppen a répákat pakolászta a szatyorba. -Jasmine vagyok. -Harry egy pillanatra felnézett, majd tovább pakolászott.
-Én Harry. Ő pedig Eli.-Mutatott rám.
-Az jó. Figyelj van két felesleges jegyem a holnapi Coldplay koncertre. Nincs kedved eljönni?-Kérdezte reménykedve.
-Nem bocsi.-Mosolygott.
-Ó értem. És mi lenne, ha szombaton elmennénk valamerre?
-Szombaton Elivel leszek, bocsi.
-És a vasárnap? -Ez már szánalmas. Amit ez a csaj levágott. Komolyan én éreztem magam kellemetlenül.
-Nem hiszem, hogy jó ötlet. A barátnőm kicsit féltékeny típus. -Kacsintott rám.
-A barátnőd? Hát oké. De majd szólj, ha esetleg szakítotok. Én itt leszek.-Nevetett fel.
-Azt lesheted, ribi!-Mondtam, majd megfogtam Harry kezét és húzni kezdtem a kijáratig. Meg áll az eszem. Az a csaj flörtölni próbált a barátommal.
-Eli. Várj már.-Húzta ki a kezét az enyém közül. -Mi van? -Mosolygott.
-Az a lány! Flörtölt veled a szemem láttára! Elvileg a barátnőd lennék, vagy mi.
-Nyugodj már meg.-Ölelt át. -Szeretlek te butus.
-Akkor is rosszul esett! Én egy hercegnő vagyok! Nem bánhatnak így velem.-Néztem Harry szemébe, mire elröhögte magát.
-Rendben hercegnőm. Most már hazamehetünk?-Kuncogott halkan.
-Menjünk.-Mosolyogtam és beszálltunk a kocsiba