04 - Párizs

Sziasztok. Az előző rész valami borzalmas lett, ezért kárpótlásul hoztam egy rész, ami még hosszú is lett. Remélem tetszeni fog. Jó olvasást! :) Btw ugye milyen jó a fejlécem? :3 Dorothy csinálta! :D

*1 hónappal később*

Akkor volt az első és utolsó, hogy Harry-vel lefeküdtem. Nem tudom, hogy lehet az, hogy őt nem zavarja, hogy testvérek vagyunk. Nem tudtam tovább ott maradni. Egyszerűen el kellett jönnöm. Harry azt hiszi, hogy valami idióta nyári táborban vagyok. Nem akartam elmondani neki, hogy apánál húzom meg magam. Ami azt illeti megölt volna, ha megtudja, hogy nála vagyok. Harry és apa kapcsolata nagyon megromlott, mióta a szüleink elváltak. Konkrétan nem is beszélnek egymással. Én persze tartom vele a kapcsolatot. Sokkal kisebb voltam, mint Harry amikor anyuék szétmentek, ezért nem viselt meg annyira, mint a bátyámat.
-Ha gondolod csinálhatok rántottát vagy valami mást.-Fordult felém apu. Persze ő nagyon örül, hogy itt vagyok.
-Nem kell. Jó lesz a gabonapehely.-Mosolyogtam, közben feltartottam a kezemben lévő tálat. Azért jó, hogy ennyire teper. Legalább azt érezteti, hogy fontos vagyok neki, és nem akar elveszíteni.
-Remek. Akkor el leszel egyedül?
-Persze. Megígérem, hogy nem gyújtom fel a házat.-Mosolyogtam.
-Rendben. Este jövök kincsem.-Nevetett fel és egy puszit nyomott a fejem búbjára.
Amint apu elment én felmentem a szobámba. Előkotortam a laptopot és felmentem Facebook-ra. Pechemre Harry is fent volt és rám is írt.

Harry üzenete: Szia, Eli! Mizu? Milyen a tábor? Xx
Eli üzenete: Szia Hazza. Semmi különös. Nagyon jó! :)
Harry üzenete: Az király. És mikor jössz haza?
Eli üzenete: Nem tudom. Majd! :D
Harry üzenete: Vicces vagy! Hogy képzelted?
Eli üzenete: Mit? :O
Harry üzenete: Nem is létezik a tábor! Hol vagy?
Eli üzenete: Nem értem, hogy miről beszélsz!
Harry üzenete: Kérlek ne nézz hülyének! Szóval hol vagy?
Eli üzenete: Semmi közöd hozzá!
Harry üzenete: Most meg mi bajod van? Egyáltalán miért mentél el?
Eli üzenete: Harry, kérlek ne most!
Harry üzenete: Akkor mikor? Hol a faszomba vagy?!
Eli üzenete: Egyszerűen csak egyedül akarok lenni! Nincs szükségem se rád, se senkire! Érted?
Harry üzenete: Annál a seggfejnél vagy, ugye?
Eli üzenete: Fejezd be! Ő nem seggfej, hanem az apád!
Harry üzenete: Pakolj össze! Öt perc és ott vagyok!
Eli üzenete: Nem! Otthon maradsz! Nem érted meg, hogy nem akarlak látni?
Harry üzenete: Nem akarsz látni? Akkor baszódj meg!

És ennyi. Harry kijelentkezett. Utáltam, amiért ilyen bunkó. Úgy csinál, mintha nem lenne apukája. Elraktam a paptopot és csak ültem az ágyon. Elővettem a telefonomat, és a képeket nézegettem rajta. Egy halom olyan kép volt, amin Harry-vel pózolgatunk, és akadt olyan is, amin Finn-el vagyunk. Újra elő jöttek a régi emlékek. Egy kövér könnycsepp gördült végig az arcomon. Majd követte egy másik, végül eszméletlen sírásban törtem ki. Ide még a 100-as zsepi szem elég. Alig tudtam lenyugodni. A zabpelyhemet már egyáltalán nem kívántam. Kiöntöttem a mosogatóba, azután visszamentem a szobámba. Bekapcsoltam a tévét, és ezt kezdtem el nézni. Pár perc után kopogást hallottam, ám nem az ajtó felől. A zaj kintről jött. Kinéztem az ablakon, mire elröhögtem magam.
-Mit keresel itt?-Néztem Harry-re, aki éppen a tetőn mászkált. Elég fura helyzet volt.
-Téged!-Nézett rám.
-Azt hittem hagysz megbaszódni.
-Fogd be! És segíts.-Nyújtotta felém a kezét, mire elkaptam azt és nagy nehezen behúztam a szobámba.
-Tudod létezik ajtó is.-Mosolyogtam rá.
-Nem akartam vele találkozni.
-Nem találkoztál volna. Dolgozni ment. Csak este jön.-Magyaráztam.
-Akkor jó.-Mosolygott, majd közelebb húzott magához.
-Harry!-Bújtam ki a karjai közül.-Ne!
-Most meg mi van?-Értetlenkedett.
-Téged komolyan nem zavar az a rokoni kapcsolat, ami köztünk van. Elvégre hahó! Tesók vagyunk!-Világosítottam fel.
-Ha tudnád az igazat még jobb lenne.-Motyogta olyan halkan, hogy alig hallottam meg.
-Milyen igazat?
-Semmi...Csak...hagyjuk...
-Nem! Mond el! Most!
-Semmi fontos. Csak féltelek.-Mondta zavartan és átölelt.
-Beszélj apuval!-Kértem.
Végül bele is egyezett. Ott maradt velem estig. Rendeltünk pizzát meg filmet néztünk, közben rendesen kiveséztük ezt a "lefeküdtünk" témát. Mind ketten egyetértettünk abban, hogy nem volt helyes döntés, és többet nem csinálhatjuk ezt. Végül arra fogtuk, hogy mind a ketten ki voltunk bukva, és ezért tettük. Nekem jobban bűntudatom van. Úgy érzem Harry nem érzi a helyzet súlyosságát. Mit magyarázzak még neki, hogy végre megértse?
-Elizabeth! Mi lenne, ha elmennénk valahova?-Kérdezte egy hang. Persze, hogy apa volt. És ami azt illeti eléggé megdöbbent, amikor látta, hogy én és Harry a kanapéján ülünk. Konkrétan meg sem mert mozdulni. Üveges tekintettel bámult ránk.
-Hali.-Intett oda Harry. Köszönnek egymásnak. Na ez már haladás.
-Szia fiam. Elizabeth nem szólt, hogy te is jössz.-Ült le velünk szemben egy székre.
-Eli. A neve Eli.-Motyogta Harry.
-Eli.-Bólintott apu, közben memorizálta a becenevem. Gondolom új volt számára. Hát legalább folytatnak valami párbeszédet. Még akkor is, ha a nevemről van szó.
-Nem maradok sokáig. Csak beugrottam a húgomért.-Válaszolt Harry keményen.
-Hát akkor elmentek?-Kérdezte szomorúan.
-Nem.-Mondtam gyorsan, mire mind a ketten felém kapták a fejüket. -Mind a ketten maradunk.-Hunytam le a szemem. Tudtam, hogy Harry-nek nem fog tetszeni, de nem számítottam rá, hogy ennyire kiakad.
-Biztos, hogy nem maradok ennél a seggfejnél. Mind a ketten hazamegyünk! Ha meg nem akarsz jönni, akkor majd én hazaviszlek! Nem lesz probléma!-Mondta kicsivel hangosabban, mint amit már megszoktam Harry-től.
-Azt hiszem, hogy erről Elizabeth-nek kellene döntenie.-Nézett rám apu.
-Eli a neve, bazdmeg!-Ordította Harry. Inkább hisztérikusnak hangzott, de nem figyeltem rá.
-Erről tényleg nekem kéne döntenem.-Mondtam halkan.
-Nem! Hazamegyünk!
-Látod fiam. Ez a baj veled. Folyton irányítasz embereket. Mindig megmondod mindenkinek, hogy mit tegyenek.
-Jobb, ha bekussolsz mielőtt szétkapom a fejed!-Kiáltott rá.
-Elég! Fejezzétek be!-Ordítottam el magam. Mind a ketten rám néztek. Felpattantam a helyemről, megfogtam Harry csuklóját és az udvarra vezettem. Nem gondoltam, hogy ilyen hideg van, ezért pár perc múlva fázni kezdtem.
-Nem igaz, hogy nem bírsz ki itt egy napot! Bele halsz, hogy itt kell maradnod?-Néztem rá, közben a karomat dörzsöltem. Ezzel próbáltam enyhíteni a hideget, ami már csípte a bőröm.
-Igen.-Válaszolta egyszerűen és a falnak dőlt. Hangján hallható volt, hogy éppen duzzog. Csak az volt a aj, hogy nem érdekelt.
-Kérlek. Csak egy éjszaka. Reggel meg elhúzunk innen.-Kérleltem. Idegesen kezdett rágózni. Erősen gondolkodott. Vagy azon, hogy amíg én alszom, hogy tudja megölni apát vagy azon, hogy, ha most itt marad velem, akkor tud rám vigyázni, és így biztonságban tudhat. De lehet, hogy csak azon agyal, hogy, ha haza érünk milyen szendvicset egyen. Fogalmam sincs.
-Oké.-Egyezett bele.
-Köszönöm!.-Mosolyogtam rá és megöleltem.
-Ah, nagyon hideg vagy.-Simított végig a karomon azután a szemembe nézett.
-Kicsit fázom.-Ismertem be. Na jó. Az igazság az volt, hogy már rég egy jégkocka voltam, de azt csak nem mondhattam.
-Menjünk be.-Mosolygott, majd valami oknál fogva felvett a hátára. Lábamat a csípője köré tekertem és a nyakába kapaszkodtam. Fejemet a hátának döntöttem. Mélyen beszippantottam felsője illatát.
-Na szép. Az öregember elhúzott aludni. Nyilván leszarja, hogy ott vagyunk.-Nézett közbe Harry.
-Nyugi. Csak fáradt.
-Én is az vagyok. Ma megmásztam egy házat csak miattad. Menjünk aludni.-Nyöszörgött, majd felrohant velem a lépcsőn.
-Nehéz vagy.-Jelentette ki és dobott egyet rajtam. Tudtam, hogy csak viccel ezért úgy tettem, mintha rosszul esett volna.
-Ezzel most arra célzol, hogy kövér vagyok?
-Mi? Nem! És nem ezt mondtam.-Dadogott. Lemásztam a hátáról és szomorúan néztem rá.
-Nem vagyok elég jó nő?
-Nem. Mármint igen, de nem úgy értem!-Dadogta zavartan, azután sóhajtott egy nagyot. -Tökéletes vagy.
Akaratlanul is elmosolyodtam. Tökéletesnek tart. Ez olyan aranyos. Harry talán ez egyetlen olyan fiú, akinek tényleg a belső érték a legfontosabb.
-Imádlak.-Nevettem el magam és megöleltem.
-Én is.-Puszilt bele a hajamba.

Eredetileg úgy volt, hogy én az ágyon, Harry a földön alszik. Ez még így ment is volna, de úgy egy óra fele valahogy én is lekerültem mellé. Harry-nek kellett visszatennie engem. Ő meg túl lusta volt, hogy visszamenjen a földre, ezért egy ideig együtt aludtunk, de mivel Harry álmában rugdosott a földön kötöttem ki. Már megint. Végül valahogy visszamásztam, és lelöktem magam mellöl a göndör fiút.
-Aucs!-Kiáltott fel és újra vissza mászott. Nem valami nagy ágy, így csak nyomorogva fértünk el, de végül megoldottuk. Ráfeküdtem Harry mellkasára. Így valamilyen szinten felmelegítettük egymást. Az este folyamán többször is felébredtünk. Szomjasak voltunk, vécéznünk kellett, becsukjuk az ablakot, mert túl hideg volt, kinyitjuk az ablakot, mert túl meleg volt. Szóval reggel elég kómásan ébredtünk. Harry éppen a fürdőben volt és a mellkasáról törölte le a nyálam, ami még este folyt ki valahogy.
-Tényleg nem akartam.-Szóltam be.
-Már mindegy.-Nyitotta ki az ajtót.
-Lejött?
-Le.-Mosolygott rám.
-Fater?
-Dolgozik...
-Úgy tudtam.
-Harry...ne.
-Oké. Akkor megyünk?
-Persze.-Mondtam, azután levittem a bőröndömet. Vagyis Harry vitte le. Bezártam az ajtót, beszálltam a kocsiba és elindultunk.
-Képzeld!-Néztem Harry-re izgatottan.
-Képzelem, de mit?-Mosolygott.
-Én is akarok jogsit.-Mondtam büszkén.
-Rendben.
-Ennyi?
-Persze. Jövő héten úgy is indul egy tanfolyam. Beiratkozol.-Nézett rám egy másodpercre, azután újra az utat figyelte.
-Hát oké. Ha befizetsz megyek.-Mosolyogtam.
-Oké.-Nevetett fel. Természetesen nem gondoltam komolyan. Van pénzem. Be tudom fizetni magam, de azért tök jó, hogy Harry ilyen jól áll hozzá. Biztos unja, hogy folyton furikáztatom magam.
Miután megérkeztünk Harry bevitte a bőröndömet a szobámba azután mind ketten aludni mentünk. Persze a saját szobánkba. Végre kialudtam magam.

***

Délután négykor ébredtem fel. Mégis úgy éreztem, hogy tudnák még aludni. Felöltöztem és lefele indultam. Megálltam az utolsó lépcsőfokon. Harry és anyu valamin veszekednek. Tudom, hogy csúnya dolog, de egy kicsit hallgatóztam. Furcsa volt, mivel még nem láttam, hogy valamin összekaptak volna.
-Nem bírom tovább! El kell neki mondani.-Hallottam meg Harry hangját.
-Nem tehetem. Ne kérd ezt!-Szólt anya.
-Akkor majd én elmondom.
-És szerinted el hinné neked?
-Szerzek bizonyítékot!
-Harry kérlek ne tedd! Vagy azt akarod, hogy Eli megutáljon mind a kettőnket?  Ezzel tönkre teszed a családot!
-Nem érdekel. Nem tudom tovább ezt csinálni.-Emelte fel a hangját. Nagyon érdekelt, hogy miről lehetett szó ezért csatlakoztam hozzájuk a nappaliba. Úgy éreztem engem is érint a téma, mivel hallottam a nevemet, de amikor leültem melléjük hirtelen abbahagyták a beszélgetést.
-Miért utálnálak meg titeket?-Kérdeztem kíváncsian.
-Mennyit hallottál?-Rágózott idegesen Harry.
-Eleget.-Bólintottam.
-Remek, akkor elmondhatjuk.-Dőlt előre, és anyu szemébe nézett.
-Ne merd!-Szólt rá élesen.
-Beavatnátok engem is?-Néztem körbe.
-Persze.-Bólogatott Harry. -Elutazok.
-Hova?-Kérdeztem.
-Hát...izé...szóval. Párizsba.-Dadogott.
-Párizsba?-Csillant fel a szemem.
-Igen. És arra gondoltam, hogy jöhetnél velem, de anyu nem engedi.
-Had menjek!-Néztem anyura.
-Párizs?-Nézett értetlenül. -Hát rendben. Végül is miért ne.
-Mikor indulunk?-Mosolyogtam Harry-re.
-Holnap reggel. Szaladj pakolni.-Amint kimondta rohantam fel az emeletre. Előszedtem a bőröndömet és belevágtam az összes ruhámat. Egy órán át pakolásztam, amikor Harry benyitott.
-Megrendeltem a jegyeket.-Mosolygott halványan.
-Köszi, hogy magaddal viszel. Egyébként miért is mész oda?
-Mi van, te nyugodtan leléphetsz apához, én meg nem mehetek sehova?-Röhögött fel.
-És miért pont Párizs?
-Mert szép hely.-Mosolygott.
-Tényleg az.