08 - doboz

Sziasztok. Elsőnek is bocsánat, amiért ilyen rövid lett. A következő hosszú lesz, ígérem. A második:  Fogalmatok sincs, hogy mennyire boldog vagyok, amikor azt olvasom, hogy mennyire szeretitek a blogot. Tényleg nagyon jól esik. Na nem untatlak titeket a boldogságommal. Jó olvasást a következő részhez. Komizzatok, iratkozzatok fel, pipáljatok. Vagy, ha kérdésetek van, vagy tanácsot szeretnétek adni, hogy mit változtassak jobb oldalt az Elérhetőséget menüpontban megtaláltok Facebookon, Twitteren, Askon és Tumblrön. :)

Reggel fáradtan ébredtem. Kimásztam az ágyból és felvettem a kedvenc rövidnadrágom, egy pólót és a Vans cipőm. Bementem a fürdőbe. Fogat és arcot mostam. A sminkemmel nem bíbelődtem. Úgy hagytam az arcom, ahogy van. Hajamat kifésültem és copfba fogtam. Kezembe vettem a gördeszkámat és lesiettem a lépcsőn.
-Hova mész?-Állt meg előttem anyu karba tett kézzel.
-Deszkázni.-Válaszoltam egyszerűen.
-Nem szeretnél beszélgeti. Tudom, hogy nehéz ez most neked.
-Nem akarok beszélgetni. El akarom felejteni. Nem érdekel a múlt. Csak deszkázni szeretnék.-Mondtam és kifelé indultam.
-Veled mehetek?-Kérdezte Harry. Lazán bólintottam, majd elindultunk. A park elhagyatott részéig gurultunk. Ott általában motorosok bandáznak, de szerencsére most nem voltak ott.
Harry megmutatott nekem pár új trükköt, amit azonnal meg is akartam tanulni.
-Ez nem fog menni.-Álltam fel a földről. -Nehéz.
-Csak jó egyensúly kell hozzá. Lábbal megfordítod és ráugrassz.-Tanácsolta. Megpróbáltam még egyszer, de újra a földön kötöttem ki.
-Gyere.-Fogta meg a kezem és felhúzott a talajról. -Én is egy csomót próbálgattam, mire megtanultam. -Mosolygott. Beleharaptam a számba és újra megpróbáltam. Megint nem sikerült.
-Utálom!-Dünnyögtem. -Harry, ez nem fog menni. -Szomorodtam el.
-Türelem.-Mosolygott kedvesen.

***

-Sikerült!-Kiáltottam. Nem hiszem, hogy bárki is hallotta volna rajtunk kívül, mivel az egész park üres volt.
-Ügyes.-Ölel át. -Nem megyünk kajálni?
-De, mehetünk.-Mosolyogtam és megpusziltam az arcát. Hirtelen tapsolást hallottunk, mire automatikusan elengedtük egymást.
-Ez szép. Komolyan. Mikor is jöttetek össze?-Tapsolt tovább Austin. Az exem.
-Valami baj van?-Kérdezte Harry, közben elém állt. Ezzel is védeni próbált.
-Ez elég gusztustalan. A sajátodat dugod Styles?-Mosolygott Austin.
-Jobb lenne, ha eltűnnél.-Szorította ökölbe a kezét.
-Persze, csak adni szeretnék valamit Eli-nek.-Vigyorgott és közelebb lépett hozzánk. Harry jobban a háta mögé szorított. Én meg a pólóját markolásztam. -Nyugalom. Csak egy apróság. Nem bántok senkit.
Harry és Austin egy ideig farkasszemet néztek, majd Harry ellépett előlem.
-Vigyázz magadra, édes.-Suttogott és két puszit adott az arcomra. -Ezt neked hoztam.-Nyújtott át egy fekete dobozt, majd elment. Harry kíváncsi tekintete engem fürkészett.
-Mi van benne?-Kérdezte és odajött mellém.
-Nem is érdekel. Inkább menjünk haza.-Kértem Harryt.
-Oké. Menjünk.-Mosolygott halványan. Zsebre vágtam a dobozt és hazasiettünk.

***

Mikor végre bejutottam a szobámba kivettem a fekete dobozt a zsebemből. Sejtettem, hogy mi lehet benne, de a biztonság kedvééért megnéztem. Tabletták. Tehát igazam lett. Kiborítottam az ágyra, majd beledobáltam az éjjeli szekrényemen lévő kék dobozba. Elő kaptam a telefonom, majd tárcsáztam Austin számát. Két csörgés után felvette.
-Mondjad, édes.-Szólt bele. Szinte magam előtt láttam, ahogy mosolyog.
-Megőrültél?-Kérdeztem idegesen.
-Azt mondtad egyedül leszel. Nem számítottam rá, hogy bongyi is ott lesz.
-Harry. A neve Harry.-Védtem.
-Tökmindegy. A lényeg, hogy megkaptad, nem?
-De...-Ismertem be.
-A lényeg, hogy ne vidd túlzásba. Mármint, ha élni szeretnél. Naponta legalább három, érted?
-Értem. És...kösz.
-Nem tesz semmit. Ha a barátnőm drogot akar, én megszerzem neki.
-Akarod mondani ex barátnő, ugye?-Mosolyogtam.
-Az. Szóval, ha kell még, csak szólj.-Nevetett fel.
-Oké, de, ha nem gond, akkor lépek. Szia.-Köszöntem el és leraktam.
Tudom, hogy ez nagy hülyeség volt, de van okom rá. Próbálom erősnek mutatni magam, de ez túl sok. Elegem van, mindenből. Kiszedtem a dobozból egy szem tablettát, majd a nyelvemre helyeztem. El sem hiszem, hogy ezt csinálom.

Harry szemszöge

-Minek kellet odajönnie? Elbaszott vele mindent.-Meséltem Louis-nak, aki időközben átjött.
-Tényleg! Mi volt a dobozban?-Kíváncsiskodott.
-Fogalmam sincs. Egyszerűen zsebre vágta, azután hazajöttünk.-Sóhajtottam.
-Lehet, hogy egy gyűrű.-Ötletelt, mert karon vágtam. -Jó bocs. Hát mit adhatott neki? Lehet, hogy egy csomag óvszert. -Röhögött.
-Mi? Nem hiszem.
-Miért? A koton mindig jól jön. Elvégre te sem akarod, hogy kis Harryk szaladgáljanak a nappaliban. vagy tévedek?-Mosolygott.
-Ez igaz.-Nevettem, azután eszembe jutott valami. -Mi nem is védekeztünk.
-Mi van?-Kerekedett el Louis szeme.
-Nem lehet terhes ugye?-Kérdeztem kétségbeesetten.
-Hát...mit tudom én. Mindenki lehet terhes, kivéve aki nem.
-Hülye vagy. És, Ha az lenne, elmondaná. Vagy szerinted szedi a fogamzásgátlót?
-Haver. Én honnan tudjam? Kérdezd meg!
-Majd később. Most sörözni akarok a legjobb haverommal.-Mosolyogtam és beleittam a sörömbe.
Igazság szerint nagyon is izgatott, mert erre tényleg nem gondoltam. Eli szólt volna, ha nem szedné a gyógyszert, ugye?