07 - fájdalmas igazság

Sziasztok. Lehet, hogy van aki nem tudja, de befejeztem a másik blogom. (Hope) Nem bírtam egyszerre kettőt vezetni és döntenem kellett vagy ez, vagy az. Az lett. Szóval ezt továbbra is folytatom. Ezen kívül szeretném megköszönni a 12 feliratkozót, a kommenteket és a pipálókat. Ja és még annyit, hogy ezúttal gyakrabban lesznek részek. Azt még nem tudom, hogy suli időbe mennyire leszek aktív, mert nyolcadikos lettem. Sulit kell választanom, és ezen kívül nagyon sok sulis program van. Hát majd meglátjuk, de előre biztosítok mindenkit, hogy ezt nem hagyom abba! Na nem húzom tovább a szót. Jó olvasást!

Miután kimondtam, amit már nagyon régen el akartam neki mondani sírva rohant a szobájába. Tudtam, hogy semmi értelme utána mennem. Fogalmam sincs, hogy tudta magával ezt tenni. Megvágta magát. Eli soha nem tenne ilyet, de most mégis. Talán azt hittem, hogy jobban kezeli. Sőt, reménykedtem, hogy így lesz, de nem. Fogalmam sincs, hogy mit kéne most tennem. Ha anya megtudja, hogy Eli rájött erre az egészre, nekem annyi. Minek hoztam magammal azt a kibaszott lapot? Az egész az én hibám. Kétségbe esetten kaptam elő a telefonomat a zsebemből. Kikerestem a legjobb barátom nevét, majd tárcsáztam.
-Heló, Hazza.-Szólt bele szokványos hangerőn Louis.
-Bajban vagyok, haver.-Vallottam be őszintén.
-Ha lóvé kell ne tőlem kérj. Le vagyok égve.
-Nem pénz kell...-Mondtam és mindent elmeséltem neki. Louis már tudta, hogy lefeküdtem Elivel, ezért minden részletet pontosan és lelkiismeret furdalás nélkül közöltem vele.
-Teljesen kifordult magából. Fogalmam sincs, hogy mit kéne csinálnom.-Mondtam, közben egyik kezemmel beletúrtam a hajamba.
-Mintha azt mondtad volna, hogy szex közben teljesen más, ugye? Fektesd le megint, hátha észhez tért.-Mondta Louis. Hangjában nem hallottam semmi humort. Úgy vélem komolyan mondta.
-Nem tehetem. Azon se csodálkoznék, ha rám se merne nézni.-Sóhajtottam.
-Haver, ezt eléggé elbasztad. Engeszteld ki. Beszéljétek meg vagy valami.
-De Louis, hogy beszéljem meg, ha meg sem hallgat?
-Nem tudom. Találd ki. Haver nekem mennem kell. Később ütközünk, és sok szerencsét Eli-vel.-Köszönt el, majd lerakta. Reménytelenül tettem vissza a telefont a zsebembe.

Eli szemszöge

Sírva borultam le az ágyamra. Az egész életem egy átverés volt! El sem hiszem, hogy tehették ezt velem. Az biztos, hogy Harry el akarta mondani, mert nála volt a lap. Utálom őt. Utálok mindenkit. Arcomat a párnába temettem. Hosszú percekig csak sírtam. Ez nem lehet igaz! Amikor egy kicsit lenyugodtam felültem az ágyon. A csuklómat kezdtem vizslatni, amiből még folyt a vér, de már nem annyira. Komolyan ezt tettem magammal? Te jó ég! Ez nem én vagyok! Én soha nem tennék ilyet, de most mégis. Halk kopogás zökkentett ki gondolataimból. Csak egy valaki lehetett. Az a személy, akivel most nem akartam beszélni. Harry. Sóhajtottam egy nagyon, majd beengedtem. Talán hülyeség volt, de akkor is szerettem volna hallani. Harry lehajtott fejjel lépett be az ajtón. Elkullogott hozzám és leült az ágy széléig.
-Megmagyarázhatom?-Kérdezte reménykedve.-Egy órája még szerettelek, de most teljes szívemből utállak.-Mondtam hidegem, majd folytattam. -Bármilyen furcsa is, tudni akarom, hogy mi történt. Igen, szeretném, hogy megmagyarázd!
-Rendben.-Bólintott.-A rövidebb változat elég?
-Nem akarom, hogy kihagyj bármit is.
-Oké. Anyu és apu mindig is szerettek volna egy kislányt. Amikor anyu megtudta, hogy velem terhes iszonyú boldog volt. Egy hónap múlva kiderült, hogy fiú vagyok. Anyát nem érdekelte, de aput zavarta. Ő mindig is lányt akart. Amikor megszülettem konkrétan nem is foglalkozott velem. Emlékeszem, amikor anyu azt mondta: "Éhes a gyerek. Megetetnéd?" Erre apa reakciója csak ez volt: "Nem érek rá." Persze, hogy nem ért rá. Azt a kibaszott focit nézte. Inkább a tv, mint a gyerek, nem igaz? Mindegy. Nem ez a lényeg. Két éves voltam, amikor apa hazahozott téged az árvaházból. Anya teljesen kiakadt, mert nem volt megbeszélve, hogy lesz még egy gyerek, főleg nem így. Végül belement. Apa mindent megadott neked. Utáltalak, amiért jobban szeret téged, pedig én a saját fia vagyok. A saját vére. Te meg...te vagy. Szar érzés volt, amikor kaptál egy csomó ajándékot apától, de én még egy szaros játékot se kaptam. Miattam váltak el. Úgy volt, hogy én anyunál maradok, te pedig apához mész, de ezt nem engedhettem. Túlságosan is szerettelek. Végül a bíróságnak kellet döntenie. Nálunk maradtál. Apu ezt nem nézte jó szemmel, és tudta, hogy miattam nem kerültél hozzá.
-Ez...borzasztó.-Szóltam közbe. Harry rám emelte a tekintetét. Szeme teli volt könnyel. Magamhoz húztam és megöleltem.
-Emlékszel, amikor azt mondtam, hogy Billy vert össze? Nem ő volt.-Sírt halkan. Most már értem miért ilyen rossz a kapcsolatuk apával. Ha velem ezt tette volna és is utálnám őt.
-Harry kérlek ne sírj.-Próbáltam nyugtatni. Így még sosem láttam őt. Mindig olyan erősnek mutatja magát, de kitörtek belőle az érzelmek.
-Én szeretlek, Eli.-Nézett fel rám.
-Én is szeretlek.-Mondtam és halványan elmosolyodtam.
Pár perc után sikerült lenyugodnia mindkettőnknek. Végigterültünk az ágyamon és csak pihentünk. Azért még volt egy kérdés, ami fúrta az oldalamat.
-Harry?
-Igen?
-Hol vannak az igazi szüleim? -Reménykedtem, hogy Harry tudja rá a választ. És tudta is. Teljesen lesokkolt.
-Meghaltak, Eli.
Belülről teljesen összetörtem. Nem bírtam tovább. Kitört belőlem a sírás. Harry próbált átölelni, de csak a mellkasát ütöttem, ököllel.
Berohantam a fürdőbe, magamra zártam az ajtót és csak sírtam. Belenéztem a tükörbe és hátráltam pár lépést. Ez nem én vagyok! Megtámaszkodtam a csak szélében és megtörölgettem a szememet. Undorodtam a látványomtól. Az apámtól, és mindenkitől. Miért pont én? Árva vagyok, de még se. Gyűlölöm ezt az érzést!
-Eli. Minden rendben van?-Kopogtatott Harry.
-Nem.-Sírtam tovább. Halkan kinyílt az ajtó, majd be is csukódott. Hátam mögül Harryt véltem felfedezni. -Utálom az életemet.
-Ne mondj ilyet.-Lépett közelebb és hátulról átkarolt.
-Engedj el.-Bújtam ki szorításából. -Csak azt akarom, hogy végre otthon legyünk!
-Rendben. Szedd össze magad, addig én összepakolok, és indulunk. Oké?
-Köszönöm.-Mondtam halkan és tovább törölgettem a szemem.

***

-Anyu. Itthon vagyunk.-Lépett be az ajtón Harry. Utána én is.
-Ilyen hamar? Mi történt?-Ráncolta a szemöldökét.
-A szobámba leszek.-Fordultam Harry felé és egy lágy puszit adtam a szájára. Tudtam, hogy anya látja és nem, egyáltalán nem zavart. Felsiettem a lépcsőn és bezárkóztam a szobámba.

Harry szemszöge

-Ez meg mi volt?-Förmedt rám anyu. -Mit tettél, fiam?
-Semmi. Csak adott egy puszit.-Vontam vállat.
-Na jó, de a szádra? Mi történt?
-Hát... Eli tudja...
-Mit tud?
-Megtalálta az örökbefogadási papírt. Mit tehetem? Elmondtam neki mindent.-Mondtam, közben a padlót bámultam.
-Tessék? Egyáltalán minek vitted magaddal a lapot?
-Mert szerettem volna mindent tisztázni. Most haragszol?-Kérdeztem , közben anyu szemébe néztem.
-Harry ne butáskodj.-Ölelt át. -Tudod, hogy te vagy a mindenem.

Eli szemszöge

Hangtalanul csuktam be magam mögött az erkély ajtaját. Az eső könyörtelenül esett. A kapucnit a fejemre húztam, majd felálltam a korlátra. Átmásztam a tetőre, onnan perig leugrottam egyenesen a sárba. Az utcák kongtak az ürességtől. Mivel már kezdett sötétedni a lámpák fénye halványan világították meg az előttem álló utat.

Reménytelenül szaladtam, míg el nem értem egy ismerős környékre. A kapu előtt szakítottam egy szál virágot, majd lassabb léptekkel bementem. Egyedül még nem igazán jártam a temetőbe. Ami késik, nem múlik. Egyetlen ember van, akire most számíthatok. Még akkor is, ha már nem tartozik az élők közé. Végig mentem a macskakövekkel kirakott úton, míg el nem értem Finn-hez. Leültem a sírral szembeni padra és mesélni kezdtem neki. Mindenről. És meghallgatott. Tudom, hogy Finn már meghalt, de ő mindig is megértett engem. Ha problémám volt meghallgatott és segített, tanácsot adott. Nagyon hiányzik.
-Itt hagytál! Amikor a legnagyobb szükségem lenne rád!-Sírtam el magam. Egy kéz érintette meg a vállam, amitől megugrottam. -Finn? -Fordultam hátra. Nem ő volt. Amikor megláttam az alakot még jobban sírni kezdtem. Leült mellém a padra és nyugtatni kezdett.
-Mit keresel itt csurom vizesen?-Kérdezte és átölelt.
-Úgy hiányzik.-Tört ki belőlem újra a sírás. -Én nem akartam ezt, Harry. Csak egy normális életre vágytam, de nem jött össze. Mit csesztem el?
-Te semmit. Én vagyok a hibás.-Simított végig vizes hajamon.
-Finn tudott róla? Mármint az örökbefogadásról?-Néztem Harry szemébe. Nem szólt semmit, csak a földet bámulta. -Szóval igen.-Nevettem fel zavartan.
-Van itt valami, amit neked szánt. Nem tudom jó döntés-e odaadni.-Húzott elő a zsebemből egy lapot.
-Honnan tudtad, hogy itt vagyok?
-Mert én is mindig ide jövök, ha gondolkodni akarok.-Harapott bele alsó ajkába, majd átnyújtotta a lapot. Sírva olvastam a sorokat. Finn búcsúlevele hozzám.
-Tudta, hogy meg fog halni?-Kérdeztem, közben a sírással küszködtem.
-Igen. Rákos volt, de nem akarta elmondani.-Mondta Harry közben egy könnycsepp csordult ki szeméből.
-Vigyél haza! Kérlek!-Szorítottam meg a kezét.

06 - a levél

Sziasztok. Meghoztam a hatodik fejezetet. Elég későn írtam meg szóval van benne minden. Előre bocsánat, ha valakinek zavaros lesz. És tizenegy feliratkozó! Nagyon köszönöm a támogatásokat, amiket kapok. Ha valaki szeretne kérdezni, tanácsokat adni a bloggal kapcsolatban, vagy bármivel, az jobb oldalt az elérhetőségeknél megtalál! További szép napot és jó olvasást! :)

Tudom, hogy nem szabadna ezt tennünk, de nem tudom magam megállítani. Kívánom őt minden egyes porcikámmal. Mind a ketten a hátsóülésen voltunk, én Harryn feküdtem.

- Hm – húzta fel a falatnyi kis ruhát, ami rajtam volt, majd belecsókolt a nyakamba. Egyre jobban ziháltam a rám nehezedő vágytól. Szinte minden egyes érintése egy – egy ideg elpattanását eredményezte, így amikor már majdnem a dekoltázsomnál járt a nyakába haraptam egy aprót, jelezve, hogy gyorsítson a tempón, de ő mintha nem értette volna az amúgy is tisztán értelmezhető jeleket, továbbá húzogatta azt a bizonyos húrt, ami félő volt, hogy lassan elpattan. Táncolt az idegeimen, már az őrületbe kergetett, amikor megéreztem ujjait a ruhám cipzárjánál, s lassan lehúzta, majd kibújtatott belőle. Míg én majdnem fedetlenné váltam előtte, ő még mindig teljesen fel volt öltözve, csupán az a néhány leszaggatott gomb által vált láthatóvá izmos mellkasa, amit pár másodperccel ezelőtt téptem le. Újból felnyögtem, majd már csepp türelmem is elvesztve csatoltam ki övét, mire ő elégedett vigyorral nyugtázta hevességem. Míg Harry csillogó tekintettel mért végig, addig én nem tétlenkedtem, lerángattam róla a nadrágját és az inget is. Nem várt pillanatban, fölém kerekedett, s nagyon lassan csókolgatni kezdett, s ahogy egyre jobban haladt lefele, én úgy vesztem el karjai között. Óvatosan fel emelt, s megszabadult falatnyi alsóneműmtől is, majd már teljesen magára húzott, s eggyé váltunk. Egyszerre nyögtünk fel az érzésre, majd nagyon lassan ringatózni kezdtünk. El sem tudtam képzelni, hogy lehet ilyen nyugodt, mikor én alatta teljes feszültséggel tomboltam azért, hogy gyorsítson. Erőt véve magamon magam alá fordítottam, s a nekem szükséges tempóra váltottam. Annyira koncentráltam, arra, hogy mind a kettőnknek jó legyen, hogy nem is hallottam, amikor Harry azt kéri, hogy lassítsak.

-Engedd el magad.-Nyögött fel. Kicsit lassítottam a tempón. Harry valahogy átfordított maga alá és a saját tempójában kezdett tolni. Egyre közelebb és közelebb kerültem a kiteljesülés felé, majd hatalmas sikítással dőltem hátra közben Harry hátát karmolásztam. Pár perc múlva Ő is elérte a gyönyör kapuját, miközben csípőm egyre jobban szorította magához. Megígértem magamnak, hogy ez még egyszer nem történhet meg, de megtettük. Többé nem tudok Harryre úgy tekinteni, mint a bátyámra. Ő annál sokkal több.
-Mi lenne, ha itt aludnánk?-Kérdezte, közben előremászott a slusszkulcsért.
-Rendben.-Bólintottam bizonytalanul. Harry áthajolt a hátsó ülésen és benyomott egy gombot, amitől az ülések csak úgy hátraborultak. Így volt egy kisebb ágyunk. Előhalászott egy pokrócot és betakart mindkettőnket. Ez az első alkalom, hogy Harry-vel együtt alszok, meztelenül. Kicsit furcsa volt a helyzet.
-Mi a baj?-Kérdezte és rám nézett. Egyenesen a szemembe. -Kényelmetlen?
-Nem. Ez így jó.-Erőltettem magamra egy mosolyt.
-Akkor?-Fordult velem szembe. A pokróc hanyagul lógott a csípőjén. Göndör fürtjei a homlokához tapadtak. Zöld szemei kérdőn kémlelték az arcom.
-Semmi.-Hazudtam, pedig tényleg zavar valami. Fogalmam sincs róla, hogy mi az. Ehhez hasonlót még nem igazán éreztem. Nem tudom, hogy mi lehetett. Most semmit sem értettem. Olyan zavaros volt minden, mintha egy álomba lennék. Azt hiszem volt bennem egy kis remény, hogy ez tényleg nem történt meg. Ha felkelek, akkor Harry még mindig a bátyám és nem feküdtünk le.
-Bárcsak így lenne.-Suttogtam, de nem elég halkan. Harry meghallotta. Aggódó tekintettel méregetett.
-Csak ne hagyj magamra.-Öleltem át szorosan. Eléggé meglepte a viselkedésem, de viszonozta a gesztust. Bármi is történjen velünk, azt nem akartam, hogy Harry elhagyjon. Végül is még mindig tesók vagyunk. Állítólag azok vagyunk...
-Nem fázol?-Mosolygott rám. -Bekapcsolhatom a fűtést.
-Nem kell. Csak aludni akarok.-Dörzsöltem meg a szemem.
-Jó éjt.-Adott egy puszit a fejemre, majd elaludt, ahogy én is.

***

Amikor felébredtem Harry már fel volt öltözve és kávét ivott, közben vezetett. Én még mindig hátul voltam. Összeszedtem a ruháimat és felöltöztem. A hajamat felgumiztam és előremásztam Harry-hez.
-Jó reggelt.-Mosolygott, majd átnyújtotta az én kávémat is. Lassan kortyoltam bele a forró italba. Halkan felszisszentem, amikor egy kicsit megégette a nyelvem.
-Nagyon meleg.-Néztem keservesen a kávés pohárra. Becsatoltam az övem, majd fújni kezdtem az italt.
-Fújd.-Mosolygott, közben még mindig az utat nézte. Harry mindig biztonságosan vezet. Soha nem hajt gyorsan.
-Itt vagyunk.-Parkolt le a hotel elé. Megfogtam az összes cuccomat és kiszálltam a kocsiból. -Figyelj, ha felértünk csinálok valami kaját.
-Nem kell. Nem vagyok éhes.-Mosolyogtam Harry-re majd felmentem a szobánkba. Pár perc múlva Harry is jött utánam. Gondolom a kocsit visszavitte.
-Eli, azt hittem, hogy ezt már megbeszéltük.-Nézett rám komolyan.
-Mit beszéltünk meg?-Kérdeztem, ugyanis fogalmam sem volt róla, hogy miről beszél.
-Nem szeretném, ha tovább csinálnád a fogyókúrát.-Ismerte be.
-Már befejeztem.-Védtem magam.
-Akkor miért nem kérsz enni?
-Mert most nem vagyok éhes. Talán később eszek valamit.-Tudattam vele, mert ami azt illeti most tényleg nem voltam éhes.
-Rendben.-Lépett közelebb és egy lágy csókot lehelt az ajkaimra. Elég váratlanul ért. Nem tudtam, hogy most mit kéne tennem. Végül visszacsókoltam. Ez volt az első olyan csókunk, ahol tényleg csak csókolózunk és nincs szex. Harry látta, hogy egy kicsit megilletődtem a cselekedetétől ezért átölelt, közben a hajammal játszadozott. Felsikítottam, amikor játékosan belemarkolt a fenekembe. Nyakát halmoztam el apró puszikkal.
-Ha most azt tervezed, hogy menjünk a hálóba, akkor tovább puszilgatsz, de ha nem akarod, akkor hagyod, hogy kaját csináljak.-Nevetett fel. Abba hagytam Harry kényeztetését, inkább átöleltem a nyakát és megcsókoltam.
-Szeretlek.-Mondtam ki hirtelen. Harry arcán ott virított a meglepettség, végül elmosolyodott.
-Én is szeretlek.-Vigyorgott. -Akkor mit eszünk?
-Csinálhatnál csirkét salátával.-Ötleteltem.
-Rendben. Addig fürödj le.

***

A kedvenc felsőmet kerestem, de nem találtam sehol, ezért át mentem Harry szobájába. Az összes szekrényt kinyitottam, de ott sem találtam. Az éjjeli szekrényhez léptem. Ott csak egy halom papír volt. Reménytelenül dobáltam őket vissza, amikor a tekintetem megakadt az egyik lapon. Egy név állt rajta: Elizabeth Styles. És az én képem volt mellé csatolva. Eléggé érdekelt, hogy mi lehet rajta. Leültem Harry ágyára és olvasni kezdtem.
-Ez valami vicc.-Suttogtam magamnak. Könnyeim folyni kezdtek az arcomon. A lappal együtt vissza mentem Harry-hez. Édesen rám mosolygott. Nem látta, hogy sírok.
-Mindjárt kész. Addig megterítenél?-Kérdezte, közben fordított egyet a csirkén.
-Mond, hogy nem igaz!-Ordítottam rá, mire rám nézett. Feltartottam a lapot így ő is látta, hogy mi áll rajta. Nem szólt semmit csak a lapot bámulta.
-Ez egy vicc! Egy rossz vicc!-Dühöngtem tovább.
-Eli. Hallgass meg...-Kérte Harry.
-Szóval igaz! Miért nem mondtad el? Utállak, érted?-Sírtam tovább és beszaladtam a szobámba.

Harry szemszöge

Amint lehetett Eli után rohantam. A szoba ajtaja be volt zárva. Hiába kopogtattam, kiabáltam nem jött válasz. Attól féltem, hogy valami őrültséget csinál.
-Beszéljünk meg!-Kértem, de nem válaszolt. -Eli kérlek! Engedj be! Mindent megmagyarázok! Eli! Hallod? Bent vagy? Ha nem válaszolsz beszakítom az ajtót! Eli! -Ennyi volt! Két erőteljes mozdulattal belerúgtam az ajtóba, ami kettétört. Szememmel Elit kerestem, akit hamar meg is találtam. A szekrénynek dőlve ült. Lassan sétáltam oda hozzá. -Mindent elmagyarázok. -Guggoltam le mellé és csak akkor vettem észre a vértócsát. Megragadtam a karját és felemeltem. Sietősen vittem a fürdőszobába. Teljesen kába volt. Mind a két csuklóját a csap fölé tartottam és hideg vizet engedtem rá. Jól lemostam végül sebtapaszt tettem rá. Kába barátnőm kezdett jobban lenni én meg rámordultam.
-Hogy az istenbe tehetted ezt magaddal? Normális vagy, Eli? Meg akarsz halni, vagy mi a fasz?-Ordítottam rá.
-Fogd be!-Szólalt meg rekedtes hangon. -Fogd be! Fogd be! Nem érdekelsz! Tűnj el!
-Nem megyek sehová! Miért tetted ezt? Ezen túl vagdosni fogod magad? -Kérdeztem higgadtabban.
-Gyűlöllek.-Mondta közben pedig végig a szemembe nézett. Még soha nem láttam Elit ilyennek.
-Mindent megmagyarázok!
-A te szádból akarom hallani! -Harapta be a száját, közben végig engem nézett. Nagyot sóhajtottam, majd kimondtam.
-Nem vagyunk testvérek.

05 - buli Párizsban

Sziasztok. Meghoztam a következő fejezetet. Elsőnek is meg szeretném köszönni a tíz feliratkozót, és, hogy ilyen sokan kommenteltek a részekhez. El sem tudjátok képzelni, hogy nekem ez milyen sokat jelent! Egyébként erről a részről csak annyit, hogy négy napig írtam! >.<" Jó olvasást. És szeretlek titeket! ♥

El sem hiszem, hogy megyek Párizsba! Imádom azt a helyet, bár még csak egyszer voltam, és arra sem igazán emlékszem, mivel három éves lehettem. A lényeg, hogy most elmegyek, és mindent meg fogok nézni. Alig tudtam aludni. Már nagyon vártam, hogy végre elinduljunk. A szemem már majdnem leragadt, amikor Harry benyitott a szobámba.
-Idő van. Ébredj.-Mosolygott kómás szemmel. A szemeim azonnal kipattantak. Kiugrottam az ágyból. Gyorsan felöltöztem és rohantam le a lépcsőn. Harry álmosan csoszogott be a konyhába. Ő még nem volt teljesen felöltözve. Csak egy bokszer volt rajta. Tisztán lehetett látni a férfiasságát. Elpirulok a látványtól és inkább elfordulok. Odakint zuhog az eső, ami itt Londonban teljesen megszokott. A levegő is hideg, ezért felkaptam magamra az egyik pulcsimat. Harry felszaladt az emeletre felöltözni. Bár anyu velünk együtt kelt fel, dolgoznia kell ezért ő már elment itthonról.
-Indulhatunk?-Kérdezte mosolyogva Harry. Vadul bólogatni kezdtem.
Beszálltunk a kocsiba és meg sem álltunk a repülőtérig.

***

-Biztos, hogy jól vagy? Elég fehér az arcod.-Simított végig rajtam Harry.
-Jól vagyok, csak utálom a repülést.
-De már rég felszálltunk.-Kuncogott fel. Szórós pillantást vetettem rá. Mi az, hogy kinevet? Gyengéden vállba böktem, mire felszisszent.
-Nem is fájt.-Nevetett fel és rám nyújtotta a nyelvét. Igazság szerint tudtam, hogy csak azért csinálja, hogy elterelje a figyelmemet a repülésről. Sikerült neki. Az egész utat végigröhögtük. Már egyáltalán nem paráztam semmi miatt.

***

-Ez az.-Mutatott Harry egy nagy épületre. -A hotel, ahol megszállunk.
-Szép.-Biccentettem. Ezután bementünk a portára, elkértük a kulcsot és felmentünk kipakolni. Nagyon szép szoba volt. Két külön háló is volt benne. Saját fürdőszoba, egy konyha, nappali. Szóval minden, ami szükséges.
Éppen a ruháimat pakolásztam, amikor egy kéz siklott végig a csípőmön. Azonnal felegyenesedtem és a göndör hajú srác szemébe néztem.
-Ezt látnod kell.-Mosolygott rám. Karon ragadott és az erkélyhez vitt.
-Ahh.-Nem jött ki több a számon. Gyönyörű látvány volt. Tökéletesen kilátás az Eiffel-toronyra. Muszáj volt csinálnom egy képet.
-Nem megyünk várost nézni?-Kérdezte a tájat nézve.
-Mehetünk.-Vigyorogtam.
Itt egyáltalán nem olyan, mint Londonban. Sokkal melegebb van. Más a táj. Más a város. Minden tök más.
-Felmenjünk?-Kérdezte Harry, közben az Eiffel-tornyot bámulta. Egy kicsit gondolkodtam, de rögtön rávágtam a választ.
-Inkább ne.-Látszott rajta, hogy nem ezt a választ várta. Ami azt illeti féltem. Nem a magasságtól, hanem, hogy Harry mit reagálna fent. Elég romantikus lenne, ha felmennénk oda. Nem akarom, hogy újra bekövetkezzen az, ami egy hónapja történt. -Inkább menjünk arra!-Mutattam az ellenkező irányba.
-Ha ezt szeretnéd, akkor jó.-Mosolygott kedvesen. Átkarolta a vállamat és a macskakövekkel kirakott úton sétáltunk tovább. Úgy másfél óra sétálás után álltunk meg. A nagy épület mögöttünk volt, de nem foglalkoztunk vele. Csak ültünk és beszélgettünk. Jól éreztük magunkat egymással és ez volt a legfontosabb.
A fejemet Harry vállára hajtottam.
-Nem vagy éhes?-Érdeklődött, közben a karomat simogatta.
-Egy kicsit.-Vallottam be.
-Akkor gyere.-Húzott fel a kezemnél fogva.
A hotelig sétáltunk. Addigra már mind a ketten nagyon megéheztünk. Harry még szarakodott a kulccsal, nehogy végre együnk valamit. Végül nekem kellett kinyitni, mert majdnem beletörte a zárba. Egyből megrohamoztuk a hűtőt. Bármennyire fura is volt benne mirelit pizza. Harry azt ette én meg egy joghurtot.
-Miért nem kérsz pizzát?-Értetlenkedett.
-Mert  nem!-Ellenkezdtem.
-De azt mondtad, hogy éhes vagy. Már nem vagy az?-Húzta fel az egyik szemöldökét.
-Nem ehetek pizzát.-Vallottam be.
-Miért?
-Mert fogyózok.-Húztam el a számat.
-Mi van? Mégis mi a halálért?-Csattant fel.
-Mert jól akarok kinézni sulikezdésre.-Avattam be.
-Te teljesen megőrültél? Tökéletes tested van! Nem akarom, hogy anorexiás legyél.-Simított végig az arcomon. -Na tömd be.-Nyomott a számba egy szeret pizzát.
Lehet hogy hülyeség volt elkezdeni ezt a diétázást, de én akkor sem vagyok magammal megelégedve. De végül is lelkiismeret furdalás nélkül ettem meg az a pizzaszeletet.
-Mióta van ez a fogyókúra izéd?-Érdeklődött. Nem akartam neki hazudni ezért egyszerűen csak kimondtam.
-Amióta lefeküdtünk.-Mondtam halkan.
-Mi? Miért? Ugye nem miattam?
-Dehogy. Csak másnap tükörbe néztem és nem tetszett a látvány.-Mondtam, közben az ujjaimmal játszadoztam.
-Hallod, te megőrültél.-Röhögött fel, de hamar elkomolyodott. -Kibaszott szép vagy! Ne akarj már egy csontkollekció lenni!
-Bocsánat.-Hajtottam le a fejem.
-Gyere ide te bolond.-Húzott magához. Átöleltem a tarkóját. Pár másodpercig még így maradtunk, azután elengedett. Bekapcsoltuk a tv-t és azt kezdtük bámulni. Megnéztünk pár filmet és ettünk még egy pizzát. -Hány óra?-Kérdezte Harry
-Mindjárt hét.-Válaszoltam.
-Mi? Mi az isteni csináltunk mi ennyi ideig?-Képedett el. -Mindegy, öltözz.
-De még nem vagyok fáradt!
-Nem is azért.-Nevetett fel egy pillanatra.. -Bulizni megyünk.
-Hogy hova?
-Van egy tök jó szórakozóhely a közelben. Na, jó lesz.-Mosolygott. Végül beadtam a derekam. Felvettem egy fekete ruhát és egy platform magassarkút. Közben Harry is kicsípte magát. Rajta egy fekete farmer és egy ing volt. A hotel, ahol jelen pillanatban lakunk, így is tökéletes, de az, hogy kocsit is lehet rendelni valamivel jobbá teszi. Bár fogalmam sincs, hogy Harry hogy fog hazavinni seggrészegen. Az biztos, hogy nem fogok beszállni mellé.
-Itt vagyunk.-Parkolt le a szórakozóhely elé. Az ajtóbankét gorilla testméretű ember állt, akik beengedtek minket.

A zene hangosan dübörgött. Mindenhol részeg fiatalok táncoltak. Ha Harry nem fogja a kezem, tuti, hogy a tömeg alatt végzem megtaposva. A bárpult felé mentünk és Harry kért két Whiskey-t. Nem nagyon szeretem az alkoholt, de, ha már itt vagyunk, akkor miért is ne? A torkomat szinte végigégette az erős ital, de nem foglalkoztam vele. Megfogtam Harry csuklóját és a táncparkett felé húztam őt. Karjaimat hanyagul a vállára raktam. Abszolút nem tudok táncolni ezért csak a csípőmet mozgattam. A következő zeneváltásnál elengedtem Harryt és ugrálni kezdtem. Harry nevetve figyelte a produkciómat, majd ő is beszállt. Egy határozott mozdulattal megfordított, így háttal álltam neki. Csípőjét az enyémhez tolta. Eltátottam a szám, amint megéreztem merevedő férfiasságát a fenekemnél. Nem fokkal később fektetett nyolcasokat írt le csípőjével. Totál felizgatott, de nem hagyhattam, hogy újra megtörténjen, az, aminek egyáltalán nem kellene.
-Kimegyek a mosdóba.-Kiáltottam. Próbáltam túlkiabálni a tömegen, de nem igazán sikerült. Ehhez képest Harry megértette.
-Siess vissza.-Mosolygott rám. Egy aprót bólintottam, majd valahogy átfurakodtam a bulizó emberek között. Szinte beszakítottam a női mosdó ajtaját. Senki nem volt bent. Az egyik tükörhöz siettem. Megtámaszkodtam a kézmosóban. Nem festettem valami szépen. Arcom kipirosodott, hajam csapzottan állt a fejemen, szemeim pirosak voltak a cigarettafüst miatt. Megmostam az arcom azután kiigazítottam a sminkem, kicsit állítottam a hajamon is, hogy legalább valami emberi külsőm legyen. Mosolyt varázsoltam magamra, majd kiléptem a mosdóból.

Szememmel a göndör hajú fiút kerestem, aki eltűnt. Nem voltam bent olyan sokáig. Itt kell, hogy legyen valahol.
-Mizu?-Biccentett felém egy harminc körüli férfi. Nem igazán foglalkoztam vele. Tekintetemmel még mindig a magas alakot kerestem, mire végre felbukkant.
-Helló, édes.-Mosolygott rám. Megkönnyebbülten öleltem át.
Az este folyamán hat idegen fiúval táncoltam, akik rendesen le is taperoltak. Harry is felkért pár lányt, de nem igazán figyelt rájuk. Folyamatosan engem nézett. Konkrétan le se vette rólam a szemét. Néha szúrósan nézett, amikor a táncpartnerem belemarkolt a fenekembe.
-Aucs!-Sikított fel a lány, akivel Harry táncolt. -Rátapostál a lábamra, barom!
-Bocs.-Szabadkozott, majd odasétált hozzánk. -Lekérhetem?
-Nem látod, hogy most velem táncol?-Szólalt meg a "partnerem."
-Éppen ezért akarom lekérni, seggfej!
-Minek neveztél?-Fordult felé. Tudtam, hogy nem sok kell, ahhoz,  hogy ezek összeverekedjenek, ezért közbeléptem.
-Álljatok le. Harry, jobb, ha indulunk.-Néztem rá.
-Szerintem is.-Mosolyodott el halványan és kifelé vettük az irányt.
-Majd hívlak.-Kiabált utánam a fiú. Nem igazán figyeltem rá, csak azt akartam, hogy végre hazamenjünk.
-Szállj be.-Utasított, de én ellenálltam. -Szállj már be a kibaszott kocsiba!
-Nem!-Ellenkeztem. -Részeg vagy! Így nem vezethetsz!
-Nem vagyok részeg. Szállj be!-Ordította. Eléggé megrémültem ezért jobbnak láttam, ha beszállok a kocsiba. Nem sokkal később Harry is csatlakozott hozzám. Nem indította be a kocsit, csak ült és kifelé bámult.
-Harry...-Érintettem meg a felkarját. Érintésemre összerándult.
-Sajnálom.-Nézett a szemembe. Beharaptam a számat.
-Így akkor sem vezethetsz.-Mondtam halkan. Nem válaszolt csak rám nézett. Zöld szemei gyönyörűen csillogtak. Akaratom ellenére is elmosolyodtam.
-Gyönyörű vagy.-Suttogta és lágyan megcsókolt. Egyszerűen nem tudtam megálljt parancsolni. Az ölébe másztam és így fojtattuk tovább. Kezei lecsúsztak a fenekemhez, és markolászni kezdte azt.
-Annyira szeretlek, Eli.-Nyögte a számba.

04 - Párizs

Sziasztok. Az előző rész valami borzalmas lett, ezért kárpótlásul hoztam egy rész, ami még hosszú is lett. Remélem tetszeni fog. Jó olvasást! :) Btw ugye milyen jó a fejlécem? :3 Dorothy csinálta! :D

*1 hónappal később*

Akkor volt az első és utolsó, hogy Harry-vel lefeküdtem. Nem tudom, hogy lehet az, hogy őt nem zavarja, hogy testvérek vagyunk. Nem tudtam tovább ott maradni. Egyszerűen el kellett jönnöm. Harry azt hiszi, hogy valami idióta nyári táborban vagyok. Nem akartam elmondani neki, hogy apánál húzom meg magam. Ami azt illeti megölt volna, ha megtudja, hogy nála vagyok. Harry és apa kapcsolata nagyon megromlott, mióta a szüleink elváltak. Konkrétan nem is beszélnek egymással. Én persze tartom vele a kapcsolatot. Sokkal kisebb voltam, mint Harry amikor anyuék szétmentek, ezért nem viselt meg annyira, mint a bátyámat.
-Ha gondolod csinálhatok rántottát vagy valami mást.-Fordult felém apu. Persze ő nagyon örül, hogy itt vagyok.
-Nem kell. Jó lesz a gabonapehely.-Mosolyogtam, közben feltartottam a kezemben lévő tálat. Azért jó, hogy ennyire teper. Legalább azt érezteti, hogy fontos vagyok neki, és nem akar elveszíteni.
-Remek. Akkor el leszel egyedül?
-Persze. Megígérem, hogy nem gyújtom fel a házat.-Mosolyogtam.
-Rendben. Este jövök kincsem.-Nevetett fel és egy puszit nyomott a fejem búbjára.
Amint apu elment én felmentem a szobámba. Előkotortam a laptopot és felmentem Facebook-ra. Pechemre Harry is fent volt és rám is írt.

Harry üzenete: Szia, Eli! Mizu? Milyen a tábor? Xx
Eli üzenete: Szia Hazza. Semmi különös. Nagyon jó! :)
Harry üzenete: Az király. És mikor jössz haza?
Eli üzenete: Nem tudom. Majd! :D
Harry üzenete: Vicces vagy! Hogy képzelted?
Eli üzenete: Mit? :O
Harry üzenete: Nem is létezik a tábor! Hol vagy?
Eli üzenete: Nem értem, hogy miről beszélsz!
Harry üzenete: Kérlek ne nézz hülyének! Szóval hol vagy?
Eli üzenete: Semmi közöd hozzá!
Harry üzenete: Most meg mi bajod van? Egyáltalán miért mentél el?
Eli üzenete: Harry, kérlek ne most!
Harry üzenete: Akkor mikor? Hol a faszomba vagy?!
Eli üzenete: Egyszerűen csak egyedül akarok lenni! Nincs szükségem se rád, se senkire! Érted?
Harry üzenete: Annál a seggfejnél vagy, ugye?
Eli üzenete: Fejezd be! Ő nem seggfej, hanem az apád!
Harry üzenete: Pakolj össze! Öt perc és ott vagyok!
Eli üzenete: Nem! Otthon maradsz! Nem érted meg, hogy nem akarlak látni?
Harry üzenete: Nem akarsz látni? Akkor baszódj meg!

És ennyi. Harry kijelentkezett. Utáltam, amiért ilyen bunkó. Úgy csinál, mintha nem lenne apukája. Elraktam a paptopot és csak ültem az ágyon. Elővettem a telefonomat, és a képeket nézegettem rajta. Egy halom olyan kép volt, amin Harry-vel pózolgatunk, és akadt olyan is, amin Finn-el vagyunk. Újra elő jöttek a régi emlékek. Egy kövér könnycsepp gördült végig az arcomon. Majd követte egy másik, végül eszméletlen sírásban törtem ki. Ide még a 100-as zsepi szem elég. Alig tudtam lenyugodni. A zabpelyhemet már egyáltalán nem kívántam. Kiöntöttem a mosogatóba, azután visszamentem a szobámba. Bekapcsoltam a tévét, és ezt kezdtem el nézni. Pár perc után kopogást hallottam, ám nem az ajtó felől. A zaj kintről jött. Kinéztem az ablakon, mire elröhögtem magam.
-Mit keresel itt?-Néztem Harry-re, aki éppen a tetőn mászkált. Elég fura helyzet volt.
-Téged!-Nézett rám.
-Azt hittem hagysz megbaszódni.
-Fogd be! És segíts.-Nyújtotta felém a kezét, mire elkaptam azt és nagy nehezen behúztam a szobámba.
-Tudod létezik ajtó is.-Mosolyogtam rá.
-Nem akartam vele találkozni.
-Nem találkoztál volna. Dolgozni ment. Csak este jön.-Magyaráztam.
-Akkor jó.-Mosolygott, majd közelebb húzott magához.
-Harry!-Bújtam ki a karjai közül.-Ne!
-Most meg mi van?-Értetlenkedett.
-Téged komolyan nem zavar az a rokoni kapcsolat, ami köztünk van. Elvégre hahó! Tesók vagyunk!-Világosítottam fel.
-Ha tudnád az igazat még jobb lenne.-Motyogta olyan halkan, hogy alig hallottam meg.
-Milyen igazat?
-Semmi...Csak...hagyjuk...
-Nem! Mond el! Most!
-Semmi fontos. Csak féltelek.-Mondta zavartan és átölelt.
-Beszélj apuval!-Kértem.
Végül bele is egyezett. Ott maradt velem estig. Rendeltünk pizzát meg filmet néztünk, közben rendesen kiveséztük ezt a "lefeküdtünk" témát. Mind ketten egyetértettünk abban, hogy nem volt helyes döntés, és többet nem csinálhatjuk ezt. Végül arra fogtuk, hogy mind a ketten ki voltunk bukva, és ezért tettük. Nekem jobban bűntudatom van. Úgy érzem Harry nem érzi a helyzet súlyosságát. Mit magyarázzak még neki, hogy végre megértse?
-Elizabeth! Mi lenne, ha elmennénk valahova?-Kérdezte egy hang. Persze, hogy apa volt. És ami azt illeti eléggé megdöbbent, amikor látta, hogy én és Harry a kanapéján ülünk. Konkrétan meg sem mert mozdulni. Üveges tekintettel bámult ránk.
-Hali.-Intett oda Harry. Köszönnek egymásnak. Na ez már haladás.
-Szia fiam. Elizabeth nem szólt, hogy te is jössz.-Ült le velünk szemben egy székre.
-Eli. A neve Eli.-Motyogta Harry.
-Eli.-Bólintott apu, közben memorizálta a becenevem. Gondolom új volt számára. Hát legalább folytatnak valami párbeszédet. Még akkor is, ha a nevemről van szó.
-Nem maradok sokáig. Csak beugrottam a húgomért.-Válaszolt Harry keményen.
-Hát akkor elmentek?-Kérdezte szomorúan.
-Nem.-Mondtam gyorsan, mire mind a ketten felém kapták a fejüket. -Mind a ketten maradunk.-Hunytam le a szemem. Tudtam, hogy Harry-nek nem fog tetszeni, de nem számítottam rá, hogy ennyire kiakad.
-Biztos, hogy nem maradok ennél a seggfejnél. Mind a ketten hazamegyünk! Ha meg nem akarsz jönni, akkor majd én hazaviszlek! Nem lesz probléma!-Mondta kicsivel hangosabban, mint amit már megszoktam Harry-től.
-Azt hiszem, hogy erről Elizabeth-nek kellene döntenie.-Nézett rám apu.
-Eli a neve, bazdmeg!-Ordította Harry. Inkább hisztérikusnak hangzott, de nem figyeltem rá.
-Erről tényleg nekem kéne döntenem.-Mondtam halkan.
-Nem! Hazamegyünk!
-Látod fiam. Ez a baj veled. Folyton irányítasz embereket. Mindig megmondod mindenkinek, hogy mit tegyenek.
-Jobb, ha bekussolsz mielőtt szétkapom a fejed!-Kiáltott rá.
-Elég! Fejezzétek be!-Ordítottam el magam. Mind a ketten rám néztek. Felpattantam a helyemről, megfogtam Harry csuklóját és az udvarra vezettem. Nem gondoltam, hogy ilyen hideg van, ezért pár perc múlva fázni kezdtem.
-Nem igaz, hogy nem bírsz ki itt egy napot! Bele halsz, hogy itt kell maradnod?-Néztem rá, közben a karomat dörzsöltem. Ezzel próbáltam enyhíteni a hideget, ami már csípte a bőröm.
-Igen.-Válaszolta egyszerűen és a falnak dőlt. Hangján hallható volt, hogy éppen duzzog. Csak az volt a aj, hogy nem érdekelt.
-Kérlek. Csak egy éjszaka. Reggel meg elhúzunk innen.-Kérleltem. Idegesen kezdett rágózni. Erősen gondolkodott. Vagy azon, hogy amíg én alszom, hogy tudja megölni apát vagy azon, hogy, ha most itt marad velem, akkor tud rám vigyázni, és így biztonságban tudhat. De lehet, hogy csak azon agyal, hogy, ha haza érünk milyen szendvicset egyen. Fogalmam sincs.
-Oké.-Egyezett bele.
-Köszönöm!.-Mosolyogtam rá és megöleltem.
-Ah, nagyon hideg vagy.-Simított végig a karomon azután a szemembe nézett.
-Kicsit fázom.-Ismertem be. Na jó. Az igazság az volt, hogy már rég egy jégkocka voltam, de azt csak nem mondhattam.
-Menjünk be.-Mosolygott, majd valami oknál fogva felvett a hátára. Lábamat a csípője köré tekertem és a nyakába kapaszkodtam. Fejemet a hátának döntöttem. Mélyen beszippantottam felsője illatát.
-Na szép. Az öregember elhúzott aludni. Nyilván leszarja, hogy ott vagyunk.-Nézett közbe Harry.
-Nyugi. Csak fáradt.
-Én is az vagyok. Ma megmásztam egy házat csak miattad. Menjünk aludni.-Nyöszörgött, majd felrohant velem a lépcsőn.
-Nehéz vagy.-Jelentette ki és dobott egyet rajtam. Tudtam, hogy csak viccel ezért úgy tettem, mintha rosszul esett volna.
-Ezzel most arra célzol, hogy kövér vagyok?
-Mi? Nem! És nem ezt mondtam.-Dadogott. Lemásztam a hátáról és szomorúan néztem rá.
-Nem vagyok elég jó nő?
-Nem. Mármint igen, de nem úgy értem!-Dadogta zavartan, azután sóhajtott egy nagyot. -Tökéletes vagy.
Akaratlanul is elmosolyodtam. Tökéletesnek tart. Ez olyan aranyos. Harry talán ez egyetlen olyan fiú, akinek tényleg a belső érték a legfontosabb.
-Imádlak.-Nevettem el magam és megöleltem.
-Én is.-Puszilt bele a hajamba.

Eredetileg úgy volt, hogy én az ágyon, Harry a földön alszik. Ez még így ment is volna, de úgy egy óra fele valahogy én is lekerültem mellé. Harry-nek kellett visszatennie engem. Ő meg túl lusta volt, hogy visszamenjen a földre, ezért egy ideig együtt aludtunk, de mivel Harry álmában rugdosott a földön kötöttem ki. Már megint. Végül valahogy visszamásztam, és lelöktem magam mellöl a göndör fiút.
-Aucs!-Kiáltott fel és újra vissza mászott. Nem valami nagy ágy, így csak nyomorogva fértünk el, de végül megoldottuk. Ráfeküdtem Harry mellkasára. Így valamilyen szinten felmelegítettük egymást. Az este folyamán többször is felébredtünk. Szomjasak voltunk, vécéznünk kellett, becsukjuk az ablakot, mert túl hideg volt, kinyitjuk az ablakot, mert túl meleg volt. Szóval reggel elég kómásan ébredtünk. Harry éppen a fürdőben volt és a mellkasáról törölte le a nyálam, ami még este folyt ki valahogy.
-Tényleg nem akartam.-Szóltam be.
-Már mindegy.-Nyitotta ki az ajtót.
-Lejött?
-Le.-Mosolygott rám.
-Fater?
-Dolgozik...
-Úgy tudtam.
-Harry...ne.
-Oké. Akkor megyünk?
-Persze.-Mondtam, azután levittem a bőröndömet. Vagyis Harry vitte le. Bezártam az ajtót, beszálltam a kocsiba és elindultunk.
-Képzeld!-Néztem Harry-re izgatottan.
-Képzelem, de mit?-Mosolygott.
-Én is akarok jogsit.-Mondtam büszkén.
-Rendben.
-Ennyi?
-Persze. Jövő héten úgy is indul egy tanfolyam. Beiratkozol.-Nézett rám egy másodpercre, azután újra az utat figyelte.
-Hát oké. Ha befizetsz megyek.-Mosolyogtam.
-Oké.-Nevetett fel. Természetesen nem gondoltam komolyan. Van pénzem. Be tudom fizetni magam, de azért tök jó, hogy Harry ilyen jól áll hozzá. Biztos unja, hogy folyton furikáztatom magam.
Miután megérkeztünk Harry bevitte a bőröndömet a szobámba azután mind ketten aludni mentünk. Persze a saját szobánkba. Végre kialudtam magam.

***

Délután négykor ébredtem fel. Mégis úgy éreztem, hogy tudnák még aludni. Felöltöztem és lefele indultam. Megálltam az utolsó lépcsőfokon. Harry és anyu valamin veszekednek. Tudom, hogy csúnya dolog, de egy kicsit hallgatóztam. Furcsa volt, mivel még nem láttam, hogy valamin összekaptak volna.
-Nem bírom tovább! El kell neki mondani.-Hallottam meg Harry hangját.
-Nem tehetem. Ne kérd ezt!-Szólt anya.
-Akkor majd én elmondom.
-És szerinted el hinné neked?
-Szerzek bizonyítékot!
-Harry kérlek ne tedd! Vagy azt akarod, hogy Eli megutáljon mind a kettőnket?  Ezzel tönkre teszed a családot!
-Nem érdekel. Nem tudom tovább ezt csinálni.-Emelte fel a hangját. Nagyon érdekelt, hogy miről lehetett szó ezért csatlakoztam hozzájuk a nappaliba. Úgy éreztem engem is érint a téma, mivel hallottam a nevemet, de amikor leültem melléjük hirtelen abbahagyták a beszélgetést.
-Miért utálnálak meg titeket?-Kérdeztem kíváncsian.
-Mennyit hallottál?-Rágózott idegesen Harry.
-Eleget.-Bólintottam.
-Remek, akkor elmondhatjuk.-Dőlt előre, és anyu szemébe nézett.
-Ne merd!-Szólt rá élesen.
-Beavatnátok engem is?-Néztem körbe.
-Persze.-Bólogatott Harry. -Elutazok.
-Hova?-Kérdeztem.
-Hát...izé...szóval. Párizsba.-Dadogott.
-Párizsba?-Csillant fel a szemem.
-Igen. És arra gondoltam, hogy jöhetnél velem, de anyu nem engedi.
-Had menjek!-Néztem anyura.
-Párizs?-Nézett értetlenül. -Hát rendben. Végül is miért ne.
-Mikor indulunk?-Mosolyogtam Harry-re.
-Holnap reggel. Szaladj pakolni.-Amint kimondta rohantam fel az emeletre. Előszedtem a bőröndömet és belevágtam az összes ruhámat. Egy órán át pakolásztam, amikor Harry benyitott.
-Megrendeltem a jegyeket.-Mosolygott halványan.
-Köszi, hogy magaddal viszel. Egyébként miért is mész oda?
-Mi van, te nyugodtan leléphetsz apához, én meg nem mehetek sehova?-Röhögött fel.
-És miért pont Párizs?
-Mert szép hely.-Mosolygott.
-Tényleg az.

03 - akkor most jártok?

Sziasztok. Itt a harmadik rész. Nem volt túl sok időm írni, ezért nem lett valami hosszú, de remélem tetszeni fog. Ja és elnézést, de az elején kicsit perverz kedvembe voltam...Azért jó olvasást. Komizzatok, iratkozzatok fel, pipáljatok.

Harry fáradt teste rajtam pihent. Párszor végigsimítottam hátán. Mind a ketten szaporán vettük a levegőt. 

Gyorsan kimásztam Harry alól és felöltöztem.
-Becsatolod?-Fordítottam neki hátat. Felpattant az ágyból, mögém állt és szép lassan bekapcsolta a melltartómat. Jobb kezét végighúzta az oldalamon, végül ujjait belemélyesztette csípőmbe. Ugyan így tett a másik kezével is. Ágyékát a fenekemhez nyomta. Apró sóhaj hagyta el a számat. Gyorsan fordított maga felé.
-Csodálatos voltál.-Suttogta a fülembe. Harry az a fajta srác, aki két szóval le tudja venni a nőket a lábáról. Velem is így tett. Kijelentésére akaratlanul is felnyögtem. A vészjelző még mindig ott volt a fejembe. Nagyon nem helyes, amit most csinálunk.
Ajkai súrolták az enyémet. Tudtam, hogy mi a terve. Az, hogy én csókoljam meg. Bármennyire is küzdöttem ellene, nem tudtam megállni. Vadul a szájának estem. Harry egyik keze a fenekemet markolászta, míg másikkal a hátamat simogatta. Eszméletlen jól csókol. Nyelve átsiklott az enyémhez. Heves csatát vívtak egymással. Harry nyert. Egy könnyed mozdulattal rádobott az ágyra. Nem sokkal később ő is csatlakozott hozzám. Hasamat lepte el apró csókokkal. Combomat kezdte simogatta. Érintésére összerezzentem.
-Nyugalom.-Fogott szorosabban. Szétnyitotta a lábaimat. Tudtam, hogy mire készül.
-Harry...kérlek.-Könyörögtem remegve. Mintha meg sem hallotta volna, feltolta belém két ujját. Ütemesen kezdte bennem mozgatni. Az érzés már így is baromi jó volt. Felsikítottam, amikor ujjait a nyelve váltotta fel. Ujjaim megtalálták göndör fürtjeit. Két kézzel beletúrtam a hajába. Néha meghúztam pár tincset.
-Kibaszott jó vagy!-Nyögtem. Egyre vadabbul kezdett nyalni. Nyögéseim egyre gyakrabban hagyták el a számat. Iszonyatosan jól csinálta.
-Csöpögsz, édes.-Nevetett fel egy pillanatra, majd folytatta, amit elkezdett.
-Harry!-Sikítottam fel, amikor az ismerős érzés hatalmába kerített.
-Élvezz ide nekem.-Motyogta.
Az orgazmus szinte viharként söpört rajtam végig. Csodálatos érzés volt.
Harry apró puszit nyomott a számra.
-Egyre jobb vagy.-Kuncogott.
-Miben?-Néztem rá értetlenül.
-A szexben.-Hajolt oda hozzám, és hosszasan megcsókolt.
Lentről hallottuk anya hangját, amint azt mondja, hogy: Gyerekek! Megjöttem! Mind a ketten kipattantunk az ágyból. Rekordgyorsasággal öltöztünk fel, nehogy rajtakapjon bármin is. Gyorsan visszaültünk az ágyra és úgy csináltunk, mintha beszélgetnénk.
-Á, itt vagytok.-Mosolygott ránk.
-Szia anyu.-Köszöntünk oda.
-Vendégetek jött. Beengedem.-Mondta anyu, majd kiment. Pár perc múlva Liam (Harry barátja) tűnt fel az ajtóban. Megvárta még anyu leér a földszintre, majd elröhögte magát. Harryvel összenéztünk. Fogalmunk sem volt, hogy min nevet ennyire.
-Mi bajod?-Nézett rá Harry.
-Dugtatok!-Röhögött tovább.
-Mi?-Döbbentem le. Honnan tudja?
-Jaj srácok. Olyan szex szag van. Tuti, hogy dugtatok.
-Liam!-Ordított rá Harry. -Erről senki nem tudhat! Érted?
-Jól van haver. Bennem megbízhatsz. Nem adom tovább senkinek, de az akkor is...-Komolyodott el.
-Tudjuk.-Mondtuk egyszerre.
Kicsit összeszedtük magunkat, azután elmentünk sétálni. Persze a fiúk rendesen kivesézték, hogy lefeküdtünk. Azt hiszem Harryt egyáltalán nem zavarj, hogy tesók vagyunk. Engem igen! A fiúk néha olyan furák...
-Enyém!-Üvöltött Harry.
-Azt már nem! Én találtam!-Szólt rá Liam.
-Fejezzétek már be!-Szóltam rájuk. -Egy kekszen veszekedtek, amit a földön találtatok. Ez gusztustalan.
-Nem is.-Röhögött Harry.
-De az! Fúj!
-Aj édes.-Mosolygott és átkarolta a vállam. Egy lágy puszit nyomott a fejemre.
-Akkor most jártok?-Kérdezte Liam.
Nos, igen, Ez volt az a kérdés, amire senki nem tudta a választ. Nem járhatunk, ha közben testvérek vagyunk. Nem lehetünk testvérek, ha közben szexelünk...

02 - temetés

Sziasztok. Meghoztam a második rész. Figyelem! Ez a rész tartalmaz 18+-os tartalmat is! Innen kezd majd izgalmassá váni a történet. Remélem tetszeni fog. Jó olvasást! És komizzatok.

-Jó reggelt.-Ásítottam egy hatalmasat. Harry szórakozottan nézte, ahogy csukott szemmel próbálok reggelit csinálni. Egy pohár el is tört.
-Ne segítsek?-Mosolygott rám. Míg Harry a reggelimet csinálta, én a szilánkokat szedtem össze a tenyerembe. Leültem az asztalhoz és vártam, hogy kész legyen az étel.
-Rántotta!-Jelentette be ünnepélyesen, majd elém rakta a tányért. Harry leült velem szemben és nézte, ahogy elfogyasztom az ételt. Igazság szerint kezdett idegesíteni, de nem szóltam neki.
-Eli, te állat!-Szólt rám fintorogva.
-Mi van?-Néztem rá teli szájjal.
-Folyik a szádból a kaja.
Ó hát igen. Harry nagyon finomakat tud főzni. Sajnos azzal nem számoltam, hogy ennyi minden nem fér bele a számba, és valóban kifolyt a számból.
-Oops.
-Mindjárt kitaccsolok.-Nézett rám keservesen.
-Ne már! Eszek!
-Ha te azt annak hívod...-Sóhajtott, majd bekapcsolta a laptopot és azon kezdett pötyögtetni. Én pedig elfogyasztottam a maradék rántottámat, és ezúttal figyeltem arra, hogy ne gusztustalanul csináljam. Nagyjából sikerült. A tányéromat elmostam, azután bementem a fürdőbe. Fogat, és arcot mostam. Megfésülködtem, majd lazán felkötöttem a hajam. Felkentem magamra egy halvány sminket és átöltöztem normális ruhába. (eddig pizsiben voltam) Visszamentem a konyhába, de Harry már nem volt ott. Tekintetemmel őt kerestem. Bejártam az egész  házat, végül ott találtam meg, ahol nem is gondoltam volna. A szobámban. Az ágyamon ült és a laptopot nyomkodta.
-Mit keresel a szobámban?-Néztem rá. Nem szólt semmit, csak a gépbe bámult. Mikor végre felnézett rám a szeme teli volt könnyel. -Mi történt?-Siettem oda hozzá. Megfogta a karomat, és az ölébe ültetett. Elém tolta a laptopot, én pedig elolvastam az üzenetet. Egymás után többször is. Mikor végeztem kitört belőlem a sírás. Finn (az unokatestvérünk) ma autóbalesetet szenvedett. Meghalt. Harryt ölelgetve sírtam. Finn mindig jó volt hozzánk. Az összes ünnepet együtt töltöttük, és volt, hogy nyáron is együtt lógtunk. Még csak húsz éves volt. El sem hiszem, hogy már nincs többé. Ez nem lehet igaz!
-Holnapután temetés.-Szipogott Harry. -Semmi kedvem elmenni.
-Nekem se. De ez a legkevesebb amit tehetünk.
-Tudom.-Szorított magához. Arcomat a vállába temettem. A pólója szemfestékes lett, de azt hiszem, hogy ez most őt nem érdekli, ahogy engem se. Elvesztettünk egy olyan embert, aki közel állt hozzánk. A legközelebb.

Egész nap a szobámban voltunk és egymást vigasztaltuk. Anyu késő este érkezett meg. Először kiakadt, amiért ilyen kupit csináltunk, de azután beavattuk őt is. Teljesen kibukott. Azonnal felhívta a testvérét, és részvétet nyilvánított. Természetesen elmegyünk a temetésre is. Harry bezárkózott a szobájába, úgy ahogyan én. Egész nap nem kommunikáltunk senkivel. Csupán a szobánkban ültünk. Én zenét hallgatva feküdtem az ágyamon és megállás nélkül sírtam. Harry-ről nem tudok semmit. Talán kiugrott az ablakon és elszökött. Előkotortam a telefonomat, és írtam neki egy sms-t ezzel a szöveggel:

Tudom, hogy ki vagy akadva. Nekem is hiányzik!

Rányomtam a küldés gombra. Pár perc után érkezett a válasz.

Feladó: Harry

Szükségem van rád, Eli. Gyere át!

Amint megkaptam rohantam ás Harry-hez. Az ágyon ült. A szoba koromsötét volt. Egyedül a telefonja fénye világított egy kicsit.
-Jól vagy?-Simítottam végig a karján. Mindkettőnk szeme vörös volt a sok sírástól.
-Kérlek te soha ne hagyj el!-Ölelt át szorosan. Furcsa, hogy Harry ezt mondja. Még sosem láttam ilyennek. Ő és Finn nagyon jó barátok voltak. Harry mindent elmondott neki. Azt hiszem, hogy őt jobban megviseli, mint bárkit.
-Ígérem!-Válaszoltam őszintén. -Soha nem hagynálak el!

*A temetés napján*

Nagy fennforgás volt a házban. Már két napja nem tudok aludni, ahogy Harry se. Nyugisan készülődtünk, mégis látszódott rajtunk az idegesség. Felvettem magamra a fekete ruhámat.

-Segítesz felhúzni a cipzárt?-Kérdeztem Harry-hez fordulva. Mögém lépett, majd lassan felhúzta a  cipzárt a ruhámon.
-Köszi.-Mondtam. A kedvetlenség mind a kettőnkön ott tükröződött. Harry is öltözködni kezdett. Fekete farmer, fehér póló, fekete felső. Éppen a felsőjét gombolta, amikor odaléptem hozzá.
-Hagyd. Majd én.-Vettem át tőle.
-Kösz.
-Ideje indulni.-Szólt anyu. Egy elegáns fekete ruha volt rajta. Finn egyszer azt mondta, hogy, ha eltemetik, ne legyen nagy felhajtás. Nem is volt. Egyből a temetőhöz mentünk. Csak a rokonok és a barátok voltak ott. Mi voltunk az utolsók, akik oda értek. Utána elkezdődött. Végig Harry kezét fogtam, és biztattam őt. A pap egy egész kisregényt elmondott, utána megkérte Harryt, hogy mondjon pár szót. Lehajtott fejjel ment ki.
-Én...-Nézett fel egy pillanatra. A szeme könnyes volt. Arca kipirosodott. -Sajnálom. Erre nem vagyok kész.-Mondta, majd sírva elment. Utána akartam menni, de ez tiszteletlenség lenne, így maradtam. Még egy óráig voltunk ott, hogy mindenki tudjon szólni pár szót, azután mindenki hazament. Megkértem anyut, hogy egy kicsit had maradjak egyedül. Pár perc múlva zuhogni kezdett az eső. Ott álltam zuhogó esőben, a világ legjobb unokatestvére mellett. Gondolataimból Harry rángatott vissza, amikor megfogta a kezem. Mind ketten a koporsót néztük.
-Sajnálom.-Szólt fojtott hangon. Nem reagáltam, hisz tudtam, hogy nem nekem mondja.
-Menjünk haza.-Suttogtam.
-Rendben.-Mondta, majd megölelt.

Hazafelé sétáltunk az esőben. Mind ketten a járdát tanulmányoztuk. Egyszer sem néztünk fel, csak sétáltunk.
-A kurva életbe!-Mondta Harry, amikor haza értünk. Teljesen kikelt magából. Dühöngeni kezdett. Eltört egy lámpát, felborított egy asztalt és földhöz vágta a távirányítót. Nem szóltam semmit, csak néztem, ahogy felrohan az emeleten. Utána indultam.
-Harry nyisd ki az ajtót! -Kérleltem.
-Nem! Hagyjatok magamra!-Ordibált.
-Harry kérlek.
Recsegések ropogások kísérték tetteit. Amik most csak a gyásztól a megrémített szenvedéstől robbantak szét. Tudtam, hogy valami hülyeséget fog tenni. Tudtam, hogy segítenem kellene neki.
-Harry nyisd ki.- Dörömböltem. Semmi válasz.
Leginkább most Harry mellett akartam lenni. Tudatni vele, hogy itt vagyok. Tudatni vele, hogy szeretem.
Halk dörömbölés, lágy mormogás. Mielőtt kinyitotta volna az ajtót még belerúgott. Fájdalmas felszisszenése jelezte, hogy fáj neki.
Az ajtó nyikorogva tárult ki. Elsőnek egy apró kis fürt bukott ki majd megragadva a kezemet, rántottak be a szobába. Iszonyatosan összetört tárgyak hevertek a földön.
Harry szorosan ölelt magához. Erős karjai egy pár pillanatra megremegtek körülöttem. Könnyei melegsége perzselte a nyakamat. Ajkai puhán súrolták a nyakam meleg bőrét, valamit mormogott.
-Nem hiszem el hogy Finn már nincs itt velünk.-Markoltam bele az ingébe.
Percekig csak öleltük egymást. Szavak nélkül is megértettem, hogy most tombol. Halk levegővételei töltötték meg a szoba porrá zúzott csendjét. Ujjai belemartak a bőrömbe, ezzel fájdalmat okozva.
-Szükségem van rád Eli.-Motyogta a nyakamba.
-Itt vagyok.-Suttogtam.
Erős vékony ujjai belemartak a hajamba ezzel egy kis sóhajt csalva kis a számból. Bódító illata rántott vissza a valóságba. Ajkai lágy szívása a nyakamon, vészvillogóként ordított.
“Nem ezt nem szabad"
-Harry, ne.- Toltam el magamtól.
-Miért? Tudod milyen jó illatod van? Mennyire vágyok a karjaidban lenni. Érezni téged…-Komorult el.
-Te nem akarod ezt..
-Jobban akarom, mint bármi mást.
Karjai a derekamra fonódtak,közel rántva a mellkasához. Ajkait hirtelen nyomta az enyéimhez. Szemeim kipattantak a cselekedetétől. Próbáltam ellökni magamtól, de a szenvedély amit iránta érzek erősebb volt nálam. Szemeim merengve hunytam le, adva át magam az érzelmi támadásának.
Durva érintései, hol elgyengültek, hol még vadabbak lettek. Orrát lágyan húzta végig az államon, nyakamon majd beleharapott a fülembe. Ruhámat letépte rólam. Harry erős mellkasát fedtem fel.
Apró csókokkal jutalmazva egymást, kullogtunk az ágy felé. Durván lelöktem, majd a csípőjére ülve bámultam rá. Hatalmas zöld szemei engem pásztáztak. Vigyorogva markoltam bele a férfiasságába. Fejemben mindig ott villogott vészjelző, hogy ez nem helyes. De piszkosul akartam őt.
A nyakát harapdáltam. Kezeinket összekulcsolva, emelte meg a csípőjét. Kéjesen nyögve engedtem, hogy azt tegyen velem amit akar. Melltartómat letépve vetette magát a mellkasomra.
Hatalmas tenyerei, vadul érintették a melleimet. Ajkaival a hasamat csókolgatta. Csipke alsóneműmet letépte rólam. Puha combjaimat harapdálva haladt egyre feljebb. Amikor elért a csiklómhoz, megállt egy pillanatra.
Vágytól duzzadt ajkait nekem nyomta, amitől a gerincem megfeszült. Éreztem ahogy harapdál, szívogat amitől egyre jobban nedvesedem. Orra néha-néha neki ütközött a szeméremdombomnak, de a nyelvével nyújtott élvezet jobban lekötött. Forró, puha nyelve bennem siklott végig, ezzel apró szexre éhes nyögéseket váltva ki belőlem. Mosolyogva harapott belém. Hirtelen indulattól vezérelve, csókolt meg. Ujjai lágyan masszírozták a csiklómat. Hol durván, hol gyengéden érintett de minden egyes mozdulata éreztette velem azt, hogy a csiklómnak nagyon tetszik ez a dolog. Testemet átjárta a lükető érzés. Az orgazmusom viharkén söpört át rajtam. Csuklóját magamhoz nyomva akartam hogy érintsen meg. Kezdjen velem valamit.
Ujjait benyálazva csukott szemekkel, érintett meg…. ismét. Éreztem ahogyan bennem mozgatja görcsbe rándult ujjait. Lassan körkörösen, egyre durvábban ujjazott.
-Érintsd meg magad. A kedvemért.- könyörögtem
Meglepetten pillantott rám.
-Mondd el, hogy mit akarsz mit tegyek veled.-Búgtam a fülbe.
A kényeztetésemet nem hagyta abba. Alsógatyáját letépve róla vártam, hogy teljesítse a kérésem. Nyakamhoz borulva érintette meg magát. Az erek kidagadtak a kezein. Tudtam, hogy élvezi.
-Érzem, ahogy az ajkaiddal körül veszel…-Mormogta, ezzel meglepve engem -Apró kezeiddel durván kényeztetsz. És én csak fuldokolva nyögök mert imádom ahogy leszopsz. kezeiddel a combomat simogatod, néha belém harapva. Amikor a kezeiddel hozzám érsz én csak egyre jobban keményedek. Fülemhez hajolsz és belesúgod mennyire akarod hogy mi most itt elég durva dolgokat tegyünk. Harapdálva, csókolgatva haladsz lefelé míg újra a szádba nem veszed a férfiasságom. Az orgazmus egyszerre röpít minket a gyönyör felé…. De mi imádjuk ezt a forró szexet.
Sikítva feszülök meg a szavai hallatán. Érzem ahogy mind a ketten elélvezünk. Ujjait kihúzva belőlem, kezdi el szopni őket. Teste rám nehezedik, de csak rám vár. Fülébe súgva próbálom újra felizgatni.
-Um… Harry, ha tudnád mennyire akarom ezt a forró szexet veled. Érezni akarlak. Ordítani a nevedet, csakhogy soha ne hagyd abba.
-Szeretlek, Eli.
Durván markolt bele a melleimbe, de combjaim közt már érzem megkeményedett férfiasságát. Szemeimbe nézve csókol meg, majd löki belém magát. Az érzés ahogyan bennem mozog nyögésre késztet. Élvezem ahogyan bennem siklik. Durvábban és durvábban. Lábaimmal körbeölelve őt, kérem hogy csinálja még.
-Uhh ez nagyon jó, ne hagyd abba…-Sikítottam fel.
-Szóval tetszik ez a durva szex?
-Kérlek Harry. Igen imádom…..
Vágyainkat elengedve gyorsít a tempón. Érzem, hogy nem bírja sokáig ezért fordítok a helyzetünkön. Csípőmet hozzá nyomva, érzem ahogy még jobban begerjed. Melleimet harapdálva ölel magához. Maga alá gyűrve, kezd forróbban dugni míg tovább már nem bírjuk.
Egymás szájába nyögve nyilvánítjuk ki a szexhez való imént elcsattant érintéseket.
Mellkasára vonva ölel magához. Könnyeink égetik a szemünket. Hiszen Finn meghalt. Én pedig épp most feküdtem le a bátyámmal.

01 - házibuli

Sziasztok. Még csak most kezdtem ezt az egészet, és máris öt feliratkozó. Eszméletlenül boldog vagyok. Nagyon köszönöm. Ez a rész inkább csak arról szól, hogy bemutatom a Styles tesókat. Nem valami hosszú, de azért remélem elnyeri a tetszéseteket, és komiztok hozzá. Az nagyon jó lenne. A részekről csak annyit, hogy hetente kettőt hozok. (Persze csak akkor, ha van rá időm) És hát akkor jó olvasást. Remélem tetszeni fog.

Mielőtt belevágnék a közebébe, jobb, ha az elején kezdem. A nevem Elizabeth, de mindenki csak Eli-nek szólít. Tizenhét éves vagyok és Londonban élek. Az életem csöppet sem átlagos. Ezt a bátyámnak köszönhetem. Gondolom ismeritek a dögös, jóképű, káprázatos hangú Harry Stylest. Nos, én a húga vagyok. Amiben csak tudom támogatom Harryt. Ő a legjobb nagy tesó az egész világon. Nála jobbat kívánni sem lehet. Ha szomorú vagyok, felvidít, megnevettet, támogat, és ami a legfontosabb szeret. Annyira amennyire engem szeretni lehet. Imádunk együtt csinálni mindent. Főleg bajba kerülni. Minden ostobaságot kitalálunk, és valóra is váltjuk. Őrültségnek hangzik, de nem az. Egyszerűen imádok vele lenni.

A függönyön keresztül beszűrődő fények lágyan simogatták az arcomat. Erőt vettem magamon és hasra fordulva aludtam tovább. Vagyis aludtam volna, ha valaki rám nem ugrik, és nem estünk volna le a földre. Persze ez a valaki Harry volt.
-Mi a franc bajod van?-Kérdeztem dühösen.
-Ugyan, Eli. Mindjárt dél.-Nevetett fel.
-Na és?
-Ideje felkelni.
-Nem. Most annak jött el az ideje, hogy szépen eltűnsz a szobámból és hagysz aludni.-Mosolyogtam rá.
-Rendben. Akkor most ki megyek, te pedig felöltözöl és lejössz.-Nevettet, majd kiment, ezzel egyedül hagyva engem a nagy szobába. Végül azt csináltam, amit Harry mondott. Felöltöztem, és lementem.
-Csináltam reggelit.-Kiáltott ki a konyhából. A hang után indultam. Harry egy kötényben ácsorgott a tűzhely előtt.
-Mit csinálsz?-Nevettem fel és megtámaszkodtam a konyhapulton.
-Reggelit.-Mosolygott. Leültem az asztalhoz. Harry elém rakott egy tányér...fogalmam sincs mit. Valami szénné égett kődarabot.
-Ez mi lenne?-Nevettem, közben a tányéromra mutattam.
-Eleinte gabonapehelynek indult, de azután egy jobb ötletem támadt. Nem jött össze...
-Azt látom.-Mosolyogtam.-Anyu?
-Elutazott a hétvégére. Ez tudod mit jelent?-Mosolygott kaján vigyorral.-Hogy buli lesz!
-Remek. Akkor én el megyek itthonról, csak azért, hogy te és a hülye barátaid felgyújthassák a házunkat.
-Ne már Eli. Jó buli lesz, és nem hívunk sok embert. Kérlek. Egyedül nem tudok buli elő bulit csinálni.
-Mi az a buli elő buli?
-Amikor buli készre varázsoljuk a házat. Csak te meg én.-Kacsintott.
-Oké. De anyu nem tudhat róla. És veszünk sós chipset.
-Rendben.-Mosolygott.-De előbb! Elmegyünk deszkázni?
-Még jó.

***

Három óra deszkázás után elmentünk a közeli szupermarketbe. (Kaptam sós chipset.) Harry vett egy nagy csomó piát, meg kaját. Pontosan hány embert is akar hívni, mert  annyit vett, hogy egy hadsereg jól lakik belőle...De hát ő tudja. Hazamentünk és előkészítettük a házat bulizni. Amíg én poharakat halásztam elő az egyik szekrényből, addig Harry felhívta a barátait.
-Oké. Öt perc és itt vannak.-Mosolygott büszkén. Büszke is lehet, hiszen alig két óra alatt összehoztunk egy házibulit.

***

Harry nem tévedt. Öt perc múlva vagy harminc ember táncikált a nappalinkban. Egy óra múlva már vagy ötvenen voltak, és úgy tűnt érkeznek még emberek. Mindenhol seggrészeg tiniket lehetett találni. A nappaliban, konyhában, kertben, garázsban, emeleten, sőt még a szobámban is voltak páran. Természetesen Harry is elég rendesen bebaszott. Zayn (Harry egyik barátja) DJ-set játszott. Éjjel három óra körül az emberek kezdtek szétszéledni, de még így is maradt egy csomó ember.
-Szia gyönyörűm.-Markolt bele valaki a seggembe.
-Mi a ...?-Fordultam meg, így az illetővel szemben álltam. Egy vadidegen, magas, szőke hajú srác állt előttem. A szájából dőlt a pia szag.
-Nagyon csini vagy.-Mosolygott perverzen.
-Hagyj békén.-Löktem el magamtól, mire erőszakosan megfogta a karom és próbált megcsókolni.-Hagyj! Harry!-Kiáltottam. A srác a seggemet markolászta, én meg nem tudtam semmit csinálni, neki szorított a falnak.
-Hagyd békén, seggfej!-Szólt egy hang, majd a következő pillanatban szőke hajú fiú a földön kötött ki.-Jól vagy?-Pásztázott Harry aggódó tekintettel.
-I-igen. Kö-köszi.-Dadogtam a rémültedtől, majd szorosan átöleltem Harryt.
-Na jó emberek. A bulinak ezennel vége. Remélem mindenki haza tud menni, mert itt nem maradhat.-Kiáltott Harry. Mindenki 'Na nemár'-ozni kezdett. Harry kikapcsolta a zenét, és elkezdte kifelé lökdösni a vendégeket. Fél óra múlva már csak ketten voltunk a házban. A szobámban ültünk és beszélgettünk.
-Köszönöm. Ha te nem vagy ott, akkor nem is tudom, hogy mit csinált volna velem az az alak.-Mosolyogtam rá halványan.
-Ugyan, Eli. Tesók vagyunk.
-Szeretlek.-Mondtam halkan és megöleltem.
-Én is te őrült..Nevetett, és átkarolta a derekam. Harryvel még vagy egy óráig beszélgettünk, végül hat órakor mentünk aludni. Ahhoz képest, hogy majdnem megerőszakolt egy részek állat egész jó nap volt. A legrosszabb talán az volt, hogy valaki befalta a sós chipsemet...Bunkók! Az az én chipsem!