18 - hol van?

Sziasztok édeseim! Itt van a következő -vagyis a tizennyolcadik- rész. Szeretném megköszönni, hogy olvassátok a blogom. Nagyon sokat jelent az, ha látok egy újabb kommentet.Ja és egyébként amint már azt tudjátok van egy másik blogom. Itt lehet kérni fejlécet, kritikákat és képet. Ha van kedvetek akkor nézzetek bele! Itt a blog: http://deardiary-blogdesign.blogspot.hu/

-Jól vagy? -Éreztem meg egy kezet a vállamon. Louis aggódó tekintettel figyelt rám. Szememet egy gyors mozdulattal megtöröltem, majd felnéztem rá.
-Nem...-Adtam meg az ésszerű választ.
-Azt gondoltam. -Sóhajtott, majd leült mellém az egyik székre. -Minden rendben lesz. -Mondta halkan.
-Remélem is. -Arcomat a tenyerembe temettem. -Nem akarom elveszíteni őt!
-Ilyenekre ne is gondolj! Csak kicsit ki van. A doki megvizsgálj azután mehettek haza és végre eldönthetitek, hogy mi legyen a neve a kis Styles-nak. -Mondta, mire mind a ketten elmosolyodtunk. A Louis-val való kapcsolatom mindig is más volt, mint bárki mással. Ne értsétek félre, de ő több, mint a barátom. Ő az én testvérem.
-Mr. Styles. -Hallottam meg egy mély hangot, mire felpillantottam. Egy fehér köpenyes hapsi állt előttem.
-Én vagyok. -Néztem a férfira.
-Kérem jöjjön velem. -Szólalt meg azon a mély hangján. Kicsit be voltam parázva. Néhány pillanatig hezitáltam, majd végül vele mentem. Egyenesen az irodájáig.
-Foglaljon helyet! -Intett, mire leültem az egyik székre. Az ember megkerülte az asztalt majd ő is helyet foglalt velem szemben.
-Hogy van Eli? -Hangom kissé remegett. Aggódtam érte.
-Ezért hívtam ide. Sajnos nem tudjuk, hogy mi okozta ezt a rosszullétet. Bent tartanánk pár napra megvizsgálni. -Mondta.
-De jól van, ugye? -Kérdeztem izgatottan.
-Jól lesz.
-És a...baba?
-Mind a ketten rendbe fognak jönni! -Nyugtatgatott. Nagyot sóhajtottam, majd hátradőltem a széken. -Önök egy pár, jól mondom? -Mosolyogva bólintottam. -Ha jól tudom ön és Elizabeth között rokoni szálak fűződnek. Nem szeretnék bele szólni, de...
-Eli nem a testvérem. -Szakítottam félbe a dokit. -A szüleim örökbe fogadták. Nincs semmilyen rokoni szál! -Védtem meg magam kissé dühösen.
-Rendben. Értem. Ennyi lenne. Most haza mehet. -Mondta ridegen, majd felállt a székből.
-Nem lehet bemenni hozzá? -Kérdeztem értetlenül.
-Míg nem derül ki, hogy mi okozta a rosszullétét, addig nem. -Válaszolt és elment. Visszamentem Louis-hoz a kórterem elé.
-Menjünk haza!

***

-Szerinted ez így jól van Styles? -Fakadt ki Louis. Bágyadt tekintettel ültem a kanapén. Még csak arra sem méltattam, hogy rá nézzek.
-Ez tényleg elég gáz Harry. -Szólalt meg Ezra, a mi hajléktalan barátunk. -Végül is ott hagytad...
-Az az ember egy seggfej. Úgy se fog beengedni hozzá, akkor meg minek maradjak? -Néztem fel rájuk.
-Mondjuk mert a barátnőd, és terhes te idióta! -Ordított rám Louis, mire összerezzentem.
-Holnap bemegyek hozzá, de most késő van. Nem hiszem, hogy fél tizenegykor beengednek látogatóba...-Mondtam, majd ráharaptam a számra és felmentem a szobámba.
-Most meg mi a baja? -Hallottam meg Louis hangját a földszintőr.

Louis szemszöge

Harry egy idióta! Ha Eli az én barátnőm lenne biztosan ott maradtam volna vele, ha engedik, ha nem. Az utóbbi időben Harry megváltozott. Ezt én is észrevettem rajta. Valószínűleg a rózsaszín felhő eltakar előle mindent. Mostanában alig találkozunk...
-Szerintem most hagyd magára. -Mondta Ezra, ezzel megszakította gondolatmenetemet.
-Valami baj van vele. -Ültem le az egyik kanapéra. -Ő már nem a régi Harry. Megváltozott. Leszarja a régi barátait. Neki csak Eli a fontos. Én megértem, hogy szereti, de azért ennyire nem kéne elhanyagolni másokat. Például engem, az állítólagos legjobb barátját. -Mondtam sértődötten.
-Adj neki egy kis időt. Átgondol pár dolgot és rájön, hogy mekkora hülyeséget csinált. -Mondta Ezra és kikapcsolta a tv-t. Eddig fel se tűnt, hogy ment...

Harry szemszöge

Tudom, hogy csúnya dolog hallgatózni, de mégsem bírtam ki. Furcsa érzéssel tölt el, hogy Louis ezt gondolja. Egyáltalán nem vagyok magamra büszke. Idegesen csaptam be a szobám ajtaját. Legszívesebben most fölpofoznám magam, amiatt, hogy nem maradtam bent a kórházba, de ezt az önbántalmazásos dolgot nem igazán szeretem.
Az idegességtől remegett a kezem ezért kissé nehezemre esett kinyitni a ruhásszekrény ajtaját. Magamra kaptam az egyik pulcsimat, majd az ablakhoz léptem. Egy könnyed mozdulattal kimásztam, majd a szobám alatti bokorra érkeztem. Fájt és azt hiszem, hogy a bal karom egy kicsit vérzett is és a testem különböző pontjain zúzódások, illetve lila foltok keletkeztek. Akkor és ott ez egyáltalán nem érdekelt. A kocsimhoz futottam. Elővettem a kulcsot, majd a kórház felé igyekeztem. 60 helyet 120 km/h-val mehettem. Furcsa mód egy rendőr sem kapott el gyorshajtásért.
Leparkoltam a kórház elé, majd sietős léptekkel, szinte beestem a bejárati ajtón. Odamentem a recepciós hölgyhöz.
-Jó estét. Elizabeth Styles-t melyik kórterembe találom? -Lihegtem, közben megtámaszkodtam az asztal szélében.
-Jó estét, uram. Egy pillanat. Mindjárt megnézem. -Mondta a nő vékony hangon és a gépen kezdett valamit nyomkondi. -Ó, igen. Már meg is van. Ma 10:47-kor saját felelősségre távozott a kórházból. Azt mondta, hogy jól van és nem kell segíteni. Feltehetőleg haza ment. -Mondta a nő és egy csábos mosolyt ejtett felém. Lefagyva álltam előtte. Haza ment? Elővettem a telefonomat. Már 11:13-volt. Eli már biztosan hazaért.
-Értem. Köszönöm. Viszlát. -Köszöntem el, majd kirohantam. Bepattantam a kocsimba és visszamentem a házhoz.
-Hol van Eli? -Szakítottam be az ajtót. Négy értetlen szempár szegeződött rám.
-Haver te meg hol voltál? -Állt fel hirtelen Louis.
-A kórházba, de ott azt mondták, hogy Eli elment onnan. -Magyaráztam kifulladva.
-Itt nincs. -Mondta Ezra.
-De, ha itt nincs és a kórházba sincs, akkor hol van? -Kérdezte Louis. Na erre én is kíváncsi vagyok.

17 - kiborulás

Sziasztok! Tiszában vagyok vele, hogy csalódást okoztam, amiért ilyen összecsapott részt írtam. Eddig nem igazán volt időm, de azt hiszem, hogy ez változni fog. Szóval ez azt jelenti, hogy több időm lesz írni, hosszabb részek jönnek. Egyébként ezt csak úgy mellékesen megjegyezném, hogy próbálkozok a képszerkesztésben, ami egyre jobban megy, és fontolgatom, hogy nyitok egy designes blogot. Csak nem tudom, hogy mennyien követnétek ott ezért tartok egy szavazást. [Jobb oldalt megtalálod] Ahol arra szavazhatsz, hogy megnyissam-e a blogot. Erről majd még szerintem írok, de nem most. Addig is jó olvasást az új részhez. :D

Eli szemszöge
Kicsit furcsán érzem magam. Az emberek megbámulnak minket, ahogy kézen fogva, gömbölyű pocakkal sétálgatok. Harry folyton mondogatja, hogy ne foglalkozzak velük, de nem megy. Mindig eszembe jut az a sok lenéző pillantás és értetlen tekintet.
-Mi lenne, ha hazamennénk? -Fordultam Harry felé. Meglepődve nézett rám.
-Menni szeretnél? -Kérdezte, és megfogta a kezem. Elsőnek a földre, majd a plázában lévő emberekre néztem. Azt hiszem, hogy kezd előtörni az üldözési mániám, ugyanis olyan érzésem volt, hogy mindenki minket néz. Kezemet kihúztam Harry lágy szorításából. Felhúzott szemöldökkel nézett rám.
-Csak menjünk már. -Suttogtam, majd a kijárat felé mentem. Lementem a parkolóig, ahol megkerestem a kocsit. Nem sokkal később Harry is utánam jött.
-Elmondanád, hogy mi bajod van? -Kérdezte kicsit dühösen, majd közelebb lépett. Olyan közel, hogy szinte éreztem a leheletét az arcomon. Megfogta a derekam, majd az autójának szorított.
-Csak haza akarok menni. -Mondtam, közben a földet pásztáztam. Harry két ujjal az állam alá nyúlt és felemelte a fejem. Ezáltal a szemébe kellett néznem.
-Szóval mi a baj? -Hangja elmélyült. Kicsit idegesnek tűnt.
-Semmi. -Szabadultam ki szorításából. -Hazavinnél? -Egy aprót biccentett, majd beszálltam a kocsiba. Nem sokkal később elindultunk.

Szinte beszakítottam a szobám ajtaját. Lerogytam az ágyamra. Akaratom ellenére kezdtem el halkan zokogni. Nem az volt a baj, ami ma történt, hanem ami eddig történt. Túl sok ez az egész! Egy erős kezet éreztem meg a kezemnél. Hirtelen felemeltem a fejem. Tekintetem találkozott a Harry-ével.
-Most már tényleg mond el, hogy mi a baj! -Nézett mélyen a szemembe.
-Elegem van. -Mondtam alig halhatóan, közbe megtörölgettem a szememet a pulcsim ujjával. -Nagy baj lenne, ha most elmennék sétálni?
-Nézd. -Sóhajtott majd leült az ágyra. -Ha szeretnél erről beszélgetni, akkor csak rajta. Tudod, nincs titkunk egymás előtt. -Mosolyodott el egy pillanatra.
-Ez nem is titok. Csak elegem van. Az utóbbi időben túl sok minden történt. Kell egy kis idő, hogy átgondoljak pár dolgot. -Ismertem be, közben néhány barna tincset a fülem mögé tűrtem. -Elmegyek sétálni. -Álltam fel, majd Harry-re néztem. -Egyedül, ha nem baj.

Kapucnimat a fejemre téve sétáltam tovább. Igaz még éppen nem esett az eső, de nagyon úgy tűnt, hogy percek kérdése, és zuhogni kezd.
Az út nagy részét gondolkodással töltöttem. Kezemet zsebre vágtam, majd leültem ez egyik padra. Nagyot sóhajtottam végül felálltam.
-Sajnálom, hogy mostanában nem jöttem ide. Túl sok dolog történt velem. -Szabadkoztam, majd Finn-re, vagyis csak a sírjára néztem. Leültem a fűre, majd mesélni kezdtem. Csak egy öreg néni volt a temetőben, de ő is hamar elment. Gondolom bolondnak nézett, ahogy csak úgy magamba beszélek. Ő ezt nem értheti.
-Az én hibám minden. Hülyeség volt ez az egész. Nem kellett volna lefeküdnöm Harry-vel. -Hajtottam le a fejem. Jó volt végre kiönteni a szívemet valakinek, még akkor is, ha az a valaki már nem él.
-Azt hiszem, hogy ideje mennem. -Néztem a karomon lévő órára. Nehéz elhinni, hogy már több, mint három órája a fűben ülök és csak dumálok. Nagy nehézségek árán felkecmeregtem a földről. Lábam remegni kezdett, ennek következtében visszaestem a földre. Szédülni kezdtem. Nehezebben vettem a levegőt. Azt hittem, hogy ott helyben elhányom magam, de ez nem következett be. Lassan behunytam a szemem, majd a hátamra feküdtem. Szinte megmozdulni sem tudtam.

Harry szemszöge
Kezdtem aggódni Eli miatt. Mindjárt sötétedik, de ő még nem ért haza.
-Hol a fenében van? -Kérdeztem idegesen, közben a telefonomat szorongattam a kezemben.
-Nyugi haver. Azt mondta, hogy sétálni ment. Majd jön, ha akar. -Nyugtatgatott Louis.
-És a telefonját miért nem veszi fel? -Néztem rá, mire vállat vont. -Megkeresem! -Álltam fel a kanapéról, majd Louis-ra néztem. -Jössz?
-Ja, igen. -Pattant fel ő is, majd beszálltunk a kocsiba. -De hol akarod kezdeni ezt a keresgélést?
-Van egy tippem, hogy hol lehet. -Néztem a mellettem lévő srácra, majd beindítottam az autót és egyből a gázra léptem.

-Ott van. -Kiáltott Louis, majd futni kezdtünk. Nem kellett sokat mennünk. Hamar odaértünk.
-Eli. -Rázgáltam a vállánál fogva, de nem reagált. Kétségbeesetten pillantottam Louis-ra. -Hívd a mentőket!-Szóltam, közben a hangom elcsuklott. Nem tétlenkedett sokat. Előhalászta a telefonját és tárcsázta a számot. Míg Louis telefonált és Eli-vel foglalkoztam. Lélegzett, tehát életben van, mégsem ébred fel. Végigsimítottam az arcán, majd másik kezemmel megfogtam az ő kezét.
-Mindjárt jönnek. -Mondta Louis, majd elrakta a telefonját. -Minden rendben lesz, haver. -Nézett a szemembe, majd végigsimított a hátamon.

16 - nyaklánc

Sziasztok! Meghoztam a következő részt. Sajnálom, hogy ilyen későn, csak nem jött az a bizonyos ihlet. Tudom, hogy rövid lett és unalmas, de remélem azért lesz olyan, akinek tetszeni fog. Szóval jó olvasást! :)

Sejtettük, hogy mi lesz az eredmény, de így látva még jobban sokkolt. Pozitív. Örülök is, de nem is. Apa leszek. Talán egy kicsit éretlennek tartom magam erre a feladatra, de azután eszembe jut Eli. Még csak tizenhét éves. Nem hiszem, hogy ebben a korban azzal kéne foglalkozni, hogy hogyan kéne bepelenkázni a gyerekét. Meg amúgy is még suliba jár. Nem szeretném, hogy egy gyerek tönkretegye az életét.
-Azt hiszem szólok anyunak. -Mondta, majd idegesen elment. Ujjaimmal a hajamba túrtam és nagyokat sóhajtottam. Hátraborultam az ágyon. Pár perccel később Eli és anyu lépett be a szobába. Érdeklődve ültem fel.
-Ezt nem hiszem el. -Suttogta anya, majd leült mellém az ágyra. Fél karommal átöleltem és Eli-re néztem. Megfogtam a kezét és magam mellé ültettem. A másik karommal őt is átkaroltam.
-Mit szeretnétek csinálni? -Kérdezte anya higgadtan. Eli-vel összenéztünk, majd bólintottunk.
-Én megtartanám. -Dadogtam. Eli helyeslően bólogatott.
Anya csak egy nagyot sóhajtott és, bár láttam, hogy próbál nyugodt maradni, nem igazán ment neki. A helyében már simán felpofoztam volna magam, amiért ilyen felelőtlen voltam, de ő nem tette, aminek nagyon örülök.
-Én is megtartanám. -Mondta halkan Eli.

***

-Na és ez? -Kérdezte Eli. Unottan néztem rá, majd megvontam a vállam.
-Aranyos. -Mondtam, majd tekintetemet a telefonomra szegeztem.
-A többi húszra is ezt mondtad. -Döntötte hátra a fejét, majd visszament a próbafülkébe. Szeretem Elit, de mióta bejött a képbe a baba teljesen megváltozott. Igaz, már nyolc hónap eltelt azóta, amióta eldöntöttük, hogy megtartjuk. Új nekem ez az egész. Felálltam a székről, majd bementem Eli-hez a fülkébe. Egy kicsit megijedt, ahogy átkaroltam a derekát.
-Az a világoskék nagyon szexi volt rajtad. -Mondtam, majd kezemet hasára simítottam. Elég nagy volt már. Végül is már csak egy hónap és megszületik a kislányunk. Azt hiszem, hogy ennél boldogabb már nem is lehetnék.
-Szeretlek. -Fordult felém és a szemembe nézett.
-Én is szeretlek. -Mondtam, majd szenvedélyesen megcsókoltam. -Ó, ezt elfelejtettem. -Jutott eszembe, majd előhúztam egy kis dobozt a zsebemből. Átnyújtottam Eli-nek, aki azonnal kinyitotta. Vigyorogva nézett rám, majd megcsókolt. -Tetszik? -Kérdeztem érdeklődve.
-Gyönyörű. -Suttogta. Elvettem tőle a dobozt és kivettem belőle a gyémánt nyakláncot, majd nyakára helyeztem azt. -Köszönöm! -Mosolygott rám.
-Neked bármit, édesem. -Mondtam, majd átöleltem. Ujjait rákulcsolta az enyémre, majd a fülemhez hajolt.
-El sem tudod képzelni, hogy milyen boldog vagyok, veled. -Suttogta, mire mosolyogva ránéztem.
-De, pontosan tudom. Annyira, amennyire én. -Eli csillogó szemmel nézett rám. Boldog volt. Boldogabb, mint valaha. Sok minden történt, amire nem vagyunk büszkék, de ez a baba csak jót tesz nekünk. Semmi veszekedés, semmi sírás, semmi drog. Büszke vagyok rá, hogy így kilábal ezekből a szörnyűségekből. Büszke vagyok arra, hogy ilyen barátnőm lehet.

15 - terhesség/2

Sziasztok manók! Egy újabb résszel jelentkezek [ez is rövid lett, bocsánat] A részeket csak akkor tudom írna, ha éppen ráérek. Írtam volna hamarabb is, de elment a net. ._. Számítsatok rá, hogy nem lesznek valami hosszú részek! Jó olvasást!

-Hogy vagy? -Simított végig az arcomon Harry.
-Hol vagyok? -Ültem fel az ágyon, közben a sötét szobát vizslattam. Ismerősnek tűnt, de túl gyenge voltam, hogy felismerjem.
-A szobámban. -Sóhajtott. -Mindjárt jövök, csak anyu az előbb szól. Megvársz? -Kérdezte félénken, mire bólintottam. Harry botladozva sétált ki a szobából. Nem sokkal később én is követtem őt, annyi különbséggel, hogy én a fürdő felé mentem. Térdemre esve hajoltam a WC fölé. Újra hányni kezdtem. ujjhegyemmel töröltem le a kicsorduló könnycseppeket.
-Jól vagy? -Hallottam meg egy hangot a hátam mögül.
-Igen... Igen. Jól vagyok. -Törölgettem tovább a szemem. Harry leguggolt mellém és simogatni kezdte a hátam.
-Sajnálom, amit mondtam. Nem gondoltam komolyan csak... Furcsán érint ez a dolog. Nem igazán tudom, hogy mit kéne csinálnom. Felelőtlen voltam, hogy nem használtam semmit. Ez az egész miattam van. -Mondta halkan, majd rám nézett. -Én tényleg szeretlek.
-Én is szeretlek Harry, de akkor is szarul esett amit mondtál. Mintha csak a szexre kellenék. -Kulcsoltam össze az ujjaimat.
-Te is tudod, hogy ez nem így van. Fontos vagy nekem. -Puszilta meg az arcom. Kicsit megszorítottam az úját és nagyot sóhajtottam.
-Abortusz? -Kérdeztem fojtott hangon. Harry nagyot nyelve nézett rám.
-Még csak tizenhét vagy. -Túrt bele a hajába, majd kínosan felnevetett.
-Nem lennék képes elvetetni. -Haraptam be a számat.
-Nem is kel. -Mondta, majd remegő kezét a hasamra rakta. -Azt hiszem, hogy ideje lenne szólni anyának.
-Ne.  -Mondtam hirtelen. -Még ne.

Jól tudtam, hogy nem húzhatjuk sokáig ezt az egészet, és előbb utóbb szólnunk kell anyának is, de erre most nem lennék képes. Most még nem. Kell egy kis idő, hogy átgondoljak mindent.
Fel alá járkáltam Harry körül. Mind a ketten erősen gondolkodtunk.
-A rohadt életbe is! Még csak tizenhét vagyok. -Álltam meg egy pillanatra, és Harry-re néztem. Nehéz volt, de könnyeimet visszatartva néztem a szemébe.
-Gyere ide.  -Fogta meg a kezem és maga felé húzott. Átkaroltam a nyakát és fejemet a vállába temettem. -Megoldjuk. -Simított végig a hátamon.
-Megígérted, hogy nem hagysz el. -Mondtam és elhúzódtam tőle, hogy a szemébe nézhessek.
-Ahogy te is megígérted. -Mosolyodott el.

Harry szemszöge

-Tessék. -Húztam elő a fehér kis dobozt, amit Eli ájulása után vettem. Érdeklődve nézte, amint kibontom.
-Mi az? -Kérdezte mosolyogva, mire a kezébe adtam. -Egy...lázmérő? -Kérdezte furcsán, mire elröhögtem magam.
-Ez egy olyan terhességi teszt. Kipróbálod? -Kérdeztem, mire bólintott.

A WC ajtó előtt álltam és hangosan olvastam, hogy mit kéne csinálnia. Bár Eli azt mondta, hogy tudja, hogy kell használnia, de azért szeretnék biztosra menni.
-És most...pisilj rá. -Adtam az utasítást. Bevallom, egy kicsit hallgatóztam, hogy mindent úgy csinál-e, ahogy mondom.
-Megvolt. -Hallottam meg Eli hangját.
-Akkor most gyere ki. -Mondtam és összehajtottam a kezemben lévő lapot.

***

-Mennyi van még? -Kérdezte izgatottan.
-Harminc másodperc. -Néztem a karomon lévő órára. Nagyot sóhajtva néztünk egymásra. -Nézzük meg. -Tanácsoltam.
-Nem merem. -Dadogott és a kezemet szorította.
Szó nélkül emeltem fel és fordítottam magunk felé. Eli kikerekedett szemmel nézte a teszt eredményét.
-Mi?

14 - terhesség/1

Tudom, hogy utáltok! Hű, így még nem kezdtem bele része... Szóval tudom, hogy most a legtöbben utáltok. Oké, azt elismerem, hogy nem így terveztem ezt a részt, de meg kell értenetek; alig van időm. Persze ilyen rövid részeket tudok gyártani, de így elég élvezhetetlen... Valahogy majd megpróbálom kijavítani! Mivel a cím az, hogy Terhesség/1 ezért gondolom arra már rájöttetek, hogy lesz ennek egy második része, ami remélhetőleg hétvégére [legkésőbb keddre] készen lesz. Hát...jó olvasást ehhez a részhez is. Bár tudom, hogy rossz lett! :/

Minden olyan zavaros. El sem tudom hinni, hogy ez megtörtént velünk, pont most. Aggódó tekintettel néztem Eli-re, közben próbáltam felfogni a történteket. Hosszú percekig csak ültünk és magunk elé meredtünk. Nem tudtam, hogy mit is mondhattam volna. Nem tudtam, hogy mit kellett volna csinálnom. Tehetetlenül ültem a síró barátnőm mellett. Próbáltam magam összeszedni, ami nagy nehezen sikerült is.
-Ez biztos? -Kérdeztem rekedt hangon.
-Nem tudom. -Fogta meg a kezem és próbálta elkapni a tekintetem, de én nem néztem rá. Mit kéne most tennem? Örüljek? Esetleg sírjak? Vagy valami egészen mást? 
-Maradj itt! -Utasítottam és kirohantam a szobából. Átmentem Eli szobájába és ráugrottam az ágyra. Arcomat az egyik párnába temettem és ordítani kezdtem.

*Eli szemszöge*

Szememet dörzsölgetve keltem fel az ágyról. Harry már több, mint öt perce elment. Átmentem a saját szobámba, ahol nagy meglepetés ért. Harry az ágyamon feküdt és egyfolytában kiabált. Lassan odasétáltam hozzá végigsimítottam a hátán, mire felkelt.
-Sajnálom. -Hajtotta le a fejét. -Felelőtlen voltam.
Nagyot sóhajtottam, majd leültem az ágyra.
-Ne hibáztasd magad. Én is annyira benne voltam, mint te. -Mondtam halkan. Mosolyogva karolta át az oldalamat.
-Én még nem akarok gyereket. -Ismerte be. Tág szemekkel hallgattam szavait.
-Mi van? -Húzódtam el tőle.
-Szerintem még mind a ketten túl fiatalak vagyunk. Te még csak 17 vagy. Nem hiszem, hogy most jól jönne egy gyerek. -Húzta el a száját. Gondolkodás nélkül pofoztam fel.
-Ja, hogy ez így meg? Te szépen megbaszol, és terhes leszek, azután közlöd, hogy nem akarod a gyereket. Tudod mit? Keress valaki mást, akivel ezt eljátszhatod! -Ordítottam.
-Mi? Nem így értettem. -Rázta a fejét.
-Nem érdekel! -Mondtam, majd lementem a lépcsőn, és az utcára léptem. Gyors léptekkel mentem, mikor meghallottam Harry hangját, ahogy utánam kiabál. Nem foglalkoztam vele, inkább gyorsabban kezdtem menni. Egyre hangosodó lépteket hallottam a hátam mögül. Futni kezdtem. Nem vagyok valami sportos alkat. Az oldalam szúrni kezdett, lábam remegett, hányingerem volt. Nem tehettem mást, lassítottam. Azonban Harry hamar utolért. Megragadott a karomnál fogva és maga felé rántott.
-Eszednél vagy? -Kérdezte idegesen. Szívverésem még hevesebb lett, ahogy a szemébe néztem. Szinte szikrákat szórt vele. Megijedtem. -Ezt mégis, hogy képzelted?
-Harry...-Szólaltam meg gyenge hangon. Mondatomat nem tudtam befejezni, mert erős szédülés tört rám. Egyensúlyomat elveszítettem...mégsem estem a földre. Harry erős kezei tartottak, majd hirtelen minden elsötétült.

13 - veszekedések, békülések

Sziasztok. Meghoztam a következő részt. Tudjátok, hogy én nem szoktam olyanokat kérni, hogy 5 komi után jön egy rész, de azért még szeretném, ha komiznátok. Jó olvasását. :)

*Harry szemszöge*

Szokatlan volt, ahogy egy idegennel fog bővülni a családunk. Mármint, ha anyu megengedi. Idegesen járkáltam a nappaliban. Ezra fürdik, Eli a konyhában van. Én meg mindjárt megőrülök.
-Jól vagy? -Szólt egy hang mögülem.
-Mikor jön már? -Kérdeztem, közben leültem a kanapéra.
-Dolgozik. Majd jön, amikor végez. -Ült le mellém Eli, a bögréjét szorongatva.
-Lehet, hogy mégsem volt olyan jó ötlet, hogy hazahozzuk. -Néztem magam elé.
-És erre csak most jössz rá? Szerintem be se kellett volna mennünk. Fogalmam sincs, hogy ezt hogy gondoltad. Hazahozni egy idegen embert. Lehet, hogy bérgyilkos. Tök fura alak. -Mondta halkan és belekortyolt a teájába.
-Csak nincs otthona. Lehetnél kicsit együtt érzőbb. -Simítottam végig a karján. -Segítünk neki állást szerezni.
-Tényleg, neked nem kéne dolgozni? -Nézett rám egy pillanatra.
-Ja ház izé..kirúgtak. -Nevettem fel kínosan.
-Mi? De hát csak pár napja dolgozol ott, nem? -Vihogott. Elég szórakozottnak tűnt. Talán túlságosan is.
-Igen. -Mondtam lassan, elnyújtva a szavakat. -Jól vagy? -Ráncoltam a szemöldököm.
-Umm...igen. -Mondta zavartan és mosolyogva elfordult. Egyik kezemet az arcához raktam és óvatosan fordítottam vissza a fejét. Ekkor az ajtó kicsapódott és anya lepett be rajta. Szélsebesen pattantam fel a helyemről és támadtam le anyukámat.
-Harry, édesem! Nem értek semmit. -Állított le hadarásom közben.
-Szóval. Találtunk egy hajléktalant a régi faházunkban. Tudod, ahova régen nagyon sokat jártunk. És ott volt Ezra, akit elvertem egy baseballütővel, de nem haragszik rám, viszont Eli igen, mert haza hoztam és azt mondtam neki, hogy itt lakhat, és mivel ilyen nagyon szeretlek és te is engem, biztosan beleegyezel. Ja és mondtam már, hogy mennyire nagyon szeretlek? És jól áll ez a póló. Nagyon szép. -Mondtam lassabban és a végére elmosolyodtam. A jelek szerint anyu éppen azt próbálja feldolgozni, amit az előbb mondtam neki. Azt hiszem nem nagyon ment neki a feldolgozás rész. Hosszú percekig csak állt előttem és gondolkozott.
-Mi? -Kérdezte kétségbeesetten. Ennyi? Komolyan? Ó anyukám!
-Szóval beleegyezel, hogy itt lakhat Ezra? -Mosolyogtam kisfiúsan.
-Fiam! Lenne hozzád egy igen jelentős kérdésem. Normális vagy? Ide hozol egy ismeretlen embert? Lehet, hogy egy skizofrén állat vagy egy bérgyilkos! -Fakadt ki.
-Én is ezt mondtam. -Nevetgélt Eli. Nem is nevetésnek mondanám. Inkább idióta vihogásnak.
-Na látod! Nem maradhat! -Emelte fel a hangját, majd felkelt a fotelből és elindult a lépcső felé.
-De...-Szóltam utána.
-Semmi de. Most csak arra vágyom, hogy végre lefürödjek. Sokat dolgoztam Harry. -Mondta fáradtan, és felrohant.
Pár másodperc múlva csak egy sikítást hallottam, amit kiabálás követett. Pontosabban anyu kiabált.
-Harry! Gyere csak fel! -Szól anya, mire felrohantam a lépcsőn. Egy dühös pillantással találtam szembe magam. -Ez mi? -Mutatott a fürdőszobára.
-Ó. Anyu ő itt Ezra. Haver, ő itt az én anyukám, akit nagyon szeretek, Anne. -Mutattam be őket egymásnak.
-Örvendek hölgyem. -Lépett közelebb hajléktalan barátunk, majd a kezét nyújtotta anyám felé, közben egy törölközővel próbálta eltakarni férfiasságát. Anya elpirultam fogadta el Ezra kezét, majd rázta meg azt.
-Te menj a szobádba. Maga meg öltözzön fel! -Utasított. Vigyorogva indultam a szobámba, mikor odalentről csörömpölés hallottam. Anya és én egyszerre rohantunk le a lépcsőn.
-Te jó ég! Eli! Jól vagy, életem? -Sikítozott anyu. -Harry vidd a szobájába. Addig én összetakarítom a szilánkokat. -Mondta, mivel felkaptam Elit és az emeletre vittem. Szó szerint ledobtam őt az ágyra és idegesen becsaptam az ajtót.
-Elment az eszed? -Ordítottam rá. Felült az ágyon és apró kezeivel a szemét dörzsölgette. Sírt. Bármilyen megható is volt, nem tudtam sajnálni. Rideg tekintettel néztem őt. -Kitől szerzed a drogokat?
-Hagyjál! -Szólalt meg gyenge hangon.
-Komolyan ezt szeretnéd csinálni? Ilyen akarsz lenni? Egy drogos ribanc? -A szavak csak úgy dőltek belőlem. Ezt ki kellett mondanom. Nem bírtam benntartani. Még, ha meg is bántom vele, legalább tudja, hogy amit csinál az rossz. Nagyon rossz!
-Nem parancsolhatsz nekem, érted? -Mondta kicsit agresszívan.
-Te nem fogod fel, hogy ez mennyire rossz neked és az egészségednek? Nem akarok drogos barátnőt!
-Szakítani akarsz? -Kérdezte döbbenten, majd fölkelt az ágyról és az ablakhoz sétált. Mély lélegzetet vettem. Próbáltam kecsit lenyugodni. A kiabálás nem segít. Lassan a háta mögé sétáltam és átkaroltam a derekát.
-Nem akarok szakítani, de meg kell értened, hogy ezt nem csinálhatod tovább. Tönkre tesz téged ez a szar. -Mondtam sokkal halkabban, mire Eli megfordult. Egyenesen a szemembe nézett.
-Segítesz benne?-Kérdezte könnyekkel a szemében.
-Persze. -Mosolyogtam rá és megcsókoltam. Faltuk egymás ajkait. A falhoz szorítottam és úgy csókolóztunk tovább.
-Hol is jártunk tegnap este? Megígérted, hogy befejezzük. -Nyögte kéjesen, mire felemeltem és óvatosan az ágyra vittem.

*Eli szemszöge*

Hanyatt feküdtem, s ő fölöttem, miközben kezeivel a fejem mellett támaszkodott.

Lassan kezdtem kigombolni kockás ingét, majd a hátára fordítottam, miközben levettem róla. Alattam feküdt, s várta, hogy mit fogok csinálni. Először a nyakát csókolgattam, majd a testét leptem el apró puszikkal, amit kisebb sóhajokkal jutalmazott. Övéhez érve lassan kigomboltam és letoltam róla a fekete csőgatyáját.

Felálltam, megfogtam a kezét és felhúztam. Szenvedélyesen megcsókolt, közben evette rólam a pólómat és a nadrágot.

-Hmm. - Mosolygott, majd megcsókolt. Háttal fordított magának, félresöpörte a hajamat és csókolgatni kezdte a nyakamat. Fejemet hátrahajtottam a vállára és lehunytam a szemem, így élveztem, hogy puha ajkai a bőrömhöz érnek. Éreztem, hogy kikapcsolja a melltartómat, majd a pántot lehúzza végig a karomon. A fehérneműmet a földre dobta, majd előre nyúlva markolászni kezdte a melleimet. Egy kisebb nyögés szaladt ki a számon, mire kicsit felkuncogott. Erőt vettem magamon, majd a hátára fektettem és ráültem a csípőjére. Ugyan azt a mozdulatot kezdtem csinálni, mint a múlt éjjel. Éreztem, ahogy Harry egyre jobban keményedik alattam.
-Csinálj valamit, kérlek. -Dadogott, mire elmosolyodtam. Lehúztam róla az alsóját és ágaskodó férfiasságát a kezembe véve húzogattam. Ehhez hasonlót még nem igazán csináltam, úgyhogy volt bennem egy kis félelem, hogy elrontom, vagy valami más, de ez már rég nem érdeket. Számba vettem a felét és erőteljesen szoptam. Harry egy re jobban zihált és nagyokat nyögött így abbahagytam. Vártam pár percet, míg összeszedi magát, majd föltérdelt és eldöntött az ágyon. 

-Mehet? -Kérdezte vágytól csillogó szemekkel.

-Igen -Mondtam már zihálva. Lassan belém vezette magát, s én tűrtem a fájdalmat. Várt pár másodpercig, majd lassan mozogni kezdett.

Minden egyes lökése érintette a g-pontomat. Beletúrtam puha hajába és játszadozni kezdtem tincseivel.

-Gyorsabban -Ziháltam. Teljesítette kérésemet és gyorsított. Immár őrült tempóban lökött, s egyre hangosabban nyögtünk. Lábaimat dereka köré fontam, s egy mély löket után elélveztem, majd pár pillanat múlva ő is. Lihegve néztünk egymásra, majd egy tincset félresöpörtem a homlokáról, és arcánál fogva magamhoz húztam és megcsókoltam. Pár percig még feküdtünk, majd mind a ketten felöltöztünk.
-Csodálatos vagy. Remélem tudod. -Mosolygott, majd belebújt a pólójába. Elpirultan néztem magam elé. -Ide adod a dobozt, Eli. -Mélyült el a hangja, mire rá néztem. Tekintete komoly volt. Aprót bólintottam, majd a kék dobozhoz nyúltam. Kivettem belőle a kis zacskót és átnyújtottam Harrynek.

*2 héttel később*

Harry-nek hála kezdek megtisztulni. Ha ő nincs, akkor még mindig rongálnám a szervezetem. Az elmúlt hetekben nagyon sokat segített nekem. Fogalmam sincs, hogy miképpen kéne neki megköszönni. Majd kitalálok valamit.
-Jó reggelt. -Köszöntem mosolyogva a nappaliban ülőknek.
-Szia Eli. -Mosolygott rám Ezra. Ja igen anya valahogy mégis belement, hogy itt maradhat. Most nagyban keresi az állásokat.
-Jó reggelt édesem. Harry hol van? -Kérdezte anya, közben egy tányért adott a kezembe.
-Louis-nál. Azt mondta, hogy délre itthon lesz. -Magyaráztam. Leültem a tv elé és enni kezdtem. Pár perc után félre raktam a tányért és anyura néztem. -Ez mi? -Mutattam a tányérra.
-Rántotta.
-Nem lehet, hogy valami megromlott benne?
-Nem. Ami benne van, mind friss. -Magyarázta. Felpattantam a fotelből és a fürdőig rohantam.

*Harry szemszöge*

-Akkor is hülye vagy. -Röhögtem, közben előhalásztam a zsebemből a csörgő telefonomat. -Igen? -Szóltam bele.
-Harry? Hol vagy? -Hallottam meg Eli hangját, mire mosolyogni kezdtem.
-Itt, Tommo-nál.
-Haza tudnál jönni? Azt hiszem, hogy baj van. -Mondta sírós hangon, mire arcomról lehervadt a mosoly.
-Öt perc. -Mondtam gyorsan és letettem. -Haver mennem kell. -Szóltam Louis-nak, mire hülyén nézett rám.
-Miért?
-Eli azt mondta, hogy gáz van. -Húztam a számat. -Mennem kell. Csá. -Köszöntem el és hazasiettem

***

-Anya. Hol van Eli? -Léptem be az ajtón.
-Fent a szobájában, miért? -Mosolygott.
-Mit csináltok? -Kérdeztem döbbenten.
-Társasozunk. -Mosolygott Ezra.
-Az...klassz. Most megyek. -Mondtam zavartan és felmentem a szobámba. Eli az ágyamon feküdt és sírt. Közelebb léptem hozzá és végigsimítottam az arcán. -Mi a baj? -Kérdeztem aggódva.
-Baj van. Nagy baj. -Sírt tovább. Leültem az ágy szélére és a hátát simogattam.
-Ugye tudod, hogy nekem bármit elmondhatsz? Na gyerünk. Nem lehet olyan nagy baj. -Mosolyogtam, mire felült az ágyon. Letörölt pár könnycseppet, majd az ujjaival kezdett játszani.
-Azt hiszem, hogy... Terhes vagyok. -Mondta halkan.

Harmadik Díjam

Köszönöm a díjat Dórii -nak.

Szabályok:

1. Írj magadról 11 dolgot...

2. Válaszolj a jelölő 11 kérdésére...

3. Tegyél fel 11 kérdést...

4. Küldd tovább 11 embernek!

11 dolog rólam: 

1. 1. 14 éves vagyok.
   2. Utálom az ananászt.
   3. Szeretek görkorizni.
   4. Régen naplót írtam.
   5. Imádok rajzolni.
   6. Tetováló szeretnék lenni.
   7. Félek a sötétben.
   8. Tériszonyom van.
   9. Irtózom a bogaraktól.
   10. Zöld színű a szemem.

Válaszaim a jelölő kérdéseire:

1. Nézel valamilyen sorozatot? -Igen.
2. Ha igen, akkor mit? -Awkward.
3. Kedvenced az 1D-ből? -Harry.
4. Ismered Ross Lynch-t? Ha igen, akkor mi a véleményed róla? -Nem ismerem.
5. Megfogod nézni a This Is Us-t? -Igen.
6. Kedvenc szín? -Szürke.
7. Kedvenc zene? -Cher Lloyd - I Wish.
8. Mióta blogolsz? -Nyár eleje óta.
9. Mit szeretsz a blogolásban? -Az olvasóimat.
10. Várod a sulit? -Igen.
11. Legnagyobb álmod? -Londonba költözni.
    
    11 kérdés:
    1. Mióta blogolsz?
    2. Kedvenc zenéd?
    3. Göndör vagy egyenes a hajad?
    4. Mi inspirál téged a legjobban?
    5. Szereted az epret?
    6. Tél vagy nyár?
    7. Van kedvenc idézeted?
    8. Ha van mi az?
    9. Ki a példaképed?
    10. Fagyi vagy jégkása?